Nagycsütörtök 2005

A feltámadás

Jézus föltámadása észrevétlenül történt. És ezt a leckét talán épp azért igazában még ma se, vagy ma is csak alig értjük: a győzedelmesnek és az alázatosnak, az erősnek és a tökéletesen gyöngédnek ezt a kemény, nagyon kemény húsvéti leckéjét.

Az evangéliumi tudósításokban nyoma sincs semmiféle győzelmes hangsúlynak. Ellenkezőleg. Valamiféle szerény rejtezkedés lengi be az Írás idevágó lapjait. De a szív épp e gyengédségben ismeri fel Mesterét: igen, az a mi Istenünk, a szeretet Istene! Valaki mintha szólított volna: megfordulok, és ott áll előttünk...

A halandó embernek meg kell békélnie azzal a gondolattal, hogy Istene nem a hatalom, hanem mindezeken túl a szeretet Istene. Életünk, történeltünk e földön talán nem is egyéb, mint Istenre vonatkozó szaaink kínos-kesercves megváltoztatása, kicserélése. "Szállj le a keresztről!" - kiáltoztunk valamikor a hatalom Istenéhez, de a szeretet Istene nem szállt le keresztjéről. Meg kell hát tanulnunk azt, hogy húsvét is ugyanennek az Istennek, a szeretet Istenének a föltámadása. Vagyis: véghetetlenül gyengéd, rejtett és bensőséges.

Pilinszky János: Úgy tanultuk...