Vissza
a Magyar-Hon-Lap kezdőoldalára
Vissza
a Házsongárdi temető nyitó oldaláraA Házsongárdi temető "Kolozsvárt öt felekezet van s csak egy temető. Ha a vallás a legnagyobb szellem gyümölcse s a vallásosságnak a türelem a legmagasztosabb hazája, akkor bizonyára sohasem láttam figyelemre méltóbb helyet. "
Gróf Széchenyi István 1821-ben még e szavakkal írt a Házsongárdi temetőről. Ma azonban már csak a pusztulófélben lévö kripták, hólé áztatta síremlékek, megdőlt fejkövek emlékeztetnek az erdélyi magyar kultúra és a teljes magyar művelődéstörténet kimagasló művészeire, tudósaira. A város vezetése még a középkori pestisjárvány idején döntött úgy, hogy a vár melletti dinnyeföldeken köztemetőt alakit ki, ahol felekezeti és nemzetiségi hovatartozás nélkül szegények és gazdagok, egyaránt nyughelyet találhatnak.
A sövénykerítéssel és fakapuval körülvett sírkert neve egy helyi nagybirtokos (Hasinschart), valamint a német (Hasengarten) Nyulas kert és (Haselgarten) Mogyoróskert szavak összetételéből alakulhatott ki. A manapság egyre elfogadhatatlanabb állapotba kerülő temető gondjai csak növelték annak az átlagosnak semmiképpen sem mondható két megszállott Erdély-rajongónak a tettvágyát, aminek egyik kézzelfogható eredménye a Házsongárdi temető fényképekkel illusztrált térképe, amelyet már második alkalommal sikerült kiadniuk.
A hobbiszinten tevékenykedő szerzőpárossal, Kiss Melittával és Pápai Ferenccel nem könnyű időt egyeztetni. A Semmelweis Egyetem Anatómiai Intézete sem a legmegfelelőbb helyszín a beszélgetéshez, de a kiadványszerkesztésben is járatos amatőr fotós hölgyet - egy világhírű agykutató titkárnőjeként - ide köti munkája. Bár apai nagyszülei Gyergyóditróról származnak (eredeti nevük Ditrói Kiss volt), ő maga csupán három éve járt először Erdélyben. Szerzőtársa nyíregyházi tanárember. Ő idegenvezetőként már huszonöt éve járja Erdélyt.
1999-ben egy Szabolcs-Szatmár-Beregről szóló útikönyv készítése hozta össze őket. Két hónap múlva már együtt pályáztak a Házsongárdi temetőben található Misztótfalusi Kis Miklós síremlékének felújítására - magánszemélyként. A Nemzeti Kulturális Örökség Minisztériuma kétszázezer forintot adott a munkára. A még hiányzó összeget a hollandiai Mikes Kelemen Kör tagjai adták össze s juttatták el hozzájuk.
Ma már a temető büszkeségének számító síremlék átadásával egy időben, 1999. novemberében jelent meg a Házsongárdi temetőről készített első kiadvány. Ennek költségét nagyrészt a Nyomdász Szakmai Szövetség fedezte (magánszemélyek is adakoztak rá). Mindkettőjük számára hatalmas segítség és egyben követendő példa Gaal György kolozsvári müvelődéstörténész munkássága, akivel a mai napig együtt dolgoznak. A temetőről készítendő térkép gondolata azonban Pápai Ferenctől származik. A jelentős családok, hadvezérek, művészek sírjainak feldolgozása folyamatosan bővült, ennek ellenére az első térképen csupán 45 fénykép kapott helyet.
Kiss Melitta szavai szerint a hiánypótló kiadványt pillanatok alatt elkapkodták. Elsősorban az erdélyi magyarok körében volt népszerű. Így egy több kriptát és sírboltot bemutató, alaposabb munka gondolata szinte azonnal megfogalmazódott bennük. Az ezt követő két évben saját költségükön 25 alkalommal keresték fel a temetőt. Fényképet készíteni azonban még ma sem tartozik a könnyű feladatok közé. Kerülni kellett a temető főútjait, legtöbbször a fényképezőgépet a kabát alá rejtve, egymást fedezve készültek a fotók. A szerkesztők különösen ügyeltek arra, hogy a híres családok közül a kolozsváriak se maradjanak ki a kiadványból. Tavaly végre elkészült a térkép második kiadása, melyre több mint 500 feldolgozott sír közül kellett kiválasztani azt a 108-t (és 13 kriptát), ami rákerülhetett a kiadványra. Ennek csupán nyomdaköltsége is több mint négyszázezer forint volt. A térkép elkészültében az NKÖM és az Illyés Közalapítvány segített. Itt kel megemlíteni az alig több mint két éve alakult kolozsvári székhelyű Házsongárd Alapítványt, mely azért vív szélmalomharcot, hogy a temető pusztuló síremlékei műemlékvédelem alá kerüljenek. Legutóbb egy - az Alapítvány javára rendezett - budapesti jótékonysági koncerten több százezer forint gyűlt össze, amit a legveszélyeztetettebb történelmi sírok megmentésére fordítanak.
Kiss Melitta szerint a legnagyobb gond a térkép terjesztése körül van. A megkeresett kiadók egy része válaszra sem méltatta őket, a többiek pedig átvennék ugyan a kiadványokat, de olyan kereskedelmi haszonkulccsal árulnák azt, ami a szerkesztők számára elfogadhatatlan. A térképet megpróbálták elhelyezni a temető bejáratánál is. Erre azonban nem kaptak engedélyt. A tanácstalan külföldi turisták ma is csak a lutheránus kert gondnokától kaphatnak belőle egy-egy példányt. Jelenleg úgy néz ki, hogy a további közös munka folytatásához Pápai Ferenc autóját is pénzzé kell tenni. Pedig nehezen lenne megnevezhető olyan forrás, ahová a munkát misszióként végző páros még ne adta volna be pályázatát. A legmegrendítőbb pofon talán akkor érte őket, mikor a Gazdasági Minisztérium illetékese ezekkel a szavakkal utasította el igényüket: - "hol van az a Házsongárd, és egyáltalán ki kíváncsi egy temetőre manapság? "
Sajnos mindketten úgy látják, hogy a fiatal generáció számára egyre kevesebbet jelent a Hászongárdi temetőben nyugvó nagy elődök, magyar családok, és rajtuk keresztül a magyar múlt emléke. Nemrégiben egy általuk szervezett úton az egyik tanítóképző főiskola hetven diákja közül csupán húsz járta végig a fontosabb sírokat. A csapat nagyobbik része unottan várta be őket. A kiadvány készítői szerint mindenkihez, de leginkább a hozzájuk hasonló fiatalokhoz szól a térkép hátoldalán olvasható Ipoly Arnold idézet:
- Azon nemzet, mely emlékeit veszni hagyja, azzal saját síremlékét készíti. "Rokob Tibor