2005. április 07. csütörtök 23:26

Totus Tuus - Egészen a Tiéd

 

Elhunyt II. János Pál pápa

 

Pillanatképek életéből

 

Az imádkozó és szenvedő pápa "Nektek pedig, drága Testvéreim, akik testben vagy lélekben szenvedtek, tiszta szívből kívánom, hogy ismerjétek föl és fogadjátok be az Urat, aki arra hív titeket, hogy a szenvedés evangéliumának tanúi legyetek; bizalommal és szeretettel tekintsetek a megfeszített Krisztus arcára és egyesítsétek vele a szenvedéseiteket." (a 2003-as Betegek Világnapjára írt üzenetből)

Részlet II. János Pál pápa Betegek Világnapjára  írt üzenetéből 2000. február 11. "Az új évezred küszöbén kívánatos, hogy a szenvedés és az egészség világában is elősegítsük "az emlékezet megtisztítását". Ez oda vezet, hogy "elismerjük azokat a tévedéseket, amiket azok követtek el, akik Krisztus nevét viselték és viselik". Az egyházi közösségnek szól az a felhívás, hogy e területen is fogadja el a meghívást a szentév ünneplésével kapcsolatos megtérésre. Megkönnyíti a megtérés és megújulás folyamatát, ha folyton arra tekintünk, "aki kétezer éve Szűz Mária méhében emberré lett, és továbbra is az isteni élet forrásaként nyújtja önmagát az emberiségnek".  Az emberré válás titka magában foglalja, hogy az életet Isten ajándékaként értsük, s így felelőséggel tartsuk fenn és vessük latba a jóért. Az egészség tehát az élet pozitív ismertetőjegye, amit az ember és a felebarát javára kell fenntartanunk. Ennek ellenére az egészség az értékek rendjében az "utolsóelőtti" jó, amit az egész jóra, következésképpen az ember lelki javára való tekintettel is kell ápolnunk és megfontolnunk. 7.) Tekintetünk e körülmények között mindenek előtt a szenvedő és feltámadt Krisztusra irányul. Isten Fia magára vette az emberi természetet elfogadva azt, hogy megélje minden oldalát, beleértve a szenvedést és a halált. Személyesen teljesítette az utolsó vacsorán mondott szavait: "Nagyobb szeretete senkinek sincs annál, mint aki életét adja barátaiért." (Jn 15, 13). Ha a keresztények az eucharisztiát ünnepelik, Krisztus áldozatát hirdetik és újítják meg, "akinek a sebei szereztek számunkra gyógyulást" (vö. 1 Pét 2, 25). Aki egyesül vele, "szenvedéseiben a világ megváltása végtelen kincsének egészen különleges részét őrzi, s megoszthatja másokkal". Jézusnak, a szenvedő szolgának a követése sok szentet és egyszerű hívőt arra késztetett, hogy a betegségét és szenvedését a megtisztulás és megmentés forrásává tegye önmaga és mások számára. A személyes megszentelődés és a világ üdvén való együttmunkálkodás e nagyszerű kilátásai megnyitják a beteg testvérek számára azt az utat, amelyen Krisztus és sok tanítványa járt előttünk! Nehéz útról van szó, mert az ember önmagától nem találja meg a szenvedés és a halál értelmét, ám olyan útszakasz ez, amely mindig is lehetséges Isten segítségével, aki a Mester és a belső Vezető."

.

Tovább a kezdőlapra