2005. június 13. hétfő 23:42

Náday Katalin:

 

Zarándokúton Írországban,


a "zöld-szigeten"

 2005. május 2-11.

3. rész

  

Szerda - május 4.

Szerdai napunknak egyetlen programja volt: városnézés Dublinban. Miután a helyi idegenvezető felszállt buszunkra, először történelmi ismertetőt adott, majd a busszal körbejártuk a város legfontosabb részeit, végül pedig kiszállva a buszból néhány lényeges műemléket alaposabban is megnézhettünk.

Egy kis történelem:

Dublin területét az itt talált leletek tanúsága szerint már az őskorban lakták. A kelták Kr. e. 500 körül jelentek meg, és nagyban hozzájárultak az ír gondolkodásmód és habitus kialakulásához. A Kr. u. V. századtól a lakosság jelentős része a hittérítők – és különösen Szent Patrick -  munkája nyomán a keresztény vallás követője lett. Kr. u. 800 körül a skandináv vikingek vetettek szemet a messze földön híres ír kincsekre. Támadásokat indítottak a sziget ellen. Ekkor alapították a vikingek Dublint, mely a X. századra a vikingek királyi városává fejlődve fontos kereskedelmi központtá vált. Az ország nem volt egységes, néhány kisebb királyság alkotta, de így is megkísérelték a vikingektől Dublin visszafoglalását. 1014. Nagypéntekén győztek is a vikingek felett, de Dublin továbbra is viking város maradt, csak megnyitották az írek előtt is. 1169-ben a normannok döntöttek úgy, hogy birtokba veszik az ír földet, s Dublin a kezükre került. A megerősödött normann Dublint Anglia nem nézte jó szemmel, ezért II. Henrik csapataival elfoglalta, s ettől kezdve 1922-ig Dublin angol fennhatóság alá került. A XVIII. század második felére Dublin a brit gyarmatbirodalom második legfontosabb városává vált. A korszakban emelt, pazar György-kori épületek egy része a mai napig fennmaradt. A felemelkedés büszkévé tette a dubliniakat, s ez együtt járt azzal, hogy felébredt bennük a hazafias érzés is, s így a függetlenségi mozgalmak Dublinból indultak ki. Az 1798-as sikertelen felkelés azonban véget vetett a város fejlődésének. 1800-ban eltörölték az ír parlamentet, s a város visszafejlődött provinciális kisvárossá. Az írek közel két évszázadon át az angol parlamentben próbálták érvényesíteni jogaikat, mindhiába. A többször fellángoló függetlenségi mozgalom eredményeként 1916-ban kikiáltották az Ír Köztársaságot és 1923-ban írták alá a Szabad Ír Állam hivatalos létrejöttét igazoló iratokat.

A várost buszunkkal körbejárva azt láthattuk, hogy mindenhol építkeznek, tataroznak. A parkok már csodálatosak, és a belváros régi házai már a legtöbb helyen eredeti pompájukban ragyognak.  A régi parlament épülete – a feloszlatás után – gazdátlanul állt, majd az angolok kiárusították az új tulajdonost arra kötelezve, hogy az épület belsejét úgy kell átalakítani, hogy soha többé politikai gyűlések helyszínéül ne szolgálhasson. Jelenleg bankként üzemel.

A mai parlamentnek helyet adó épület eredetileg Kildare grófjának tulajdona volt, és 1745-48 között épült. Szemközt vele Dublin legszebb György-kori tere, a Merrion Square látható. Ez is és a hasonló terek is egységes képet mutatnak vadszőlővel futtatott házaikkal, kovácsolt-vas erkély-rácsaikkal, kagyló-díszítésű kapuikkal és lámpa-vasaikkal.

A várost kettészelő Liffey-folyón átívelő Ha’penny híd 1816-ban készült el. A szép kovácsoltvas korláttal díszített púpos hátú gyalogos híd Dublin jelképévé vált. Nevét onnan kapta, hogy az átkelésért fél pennyt kellett fizetni.

A belváros nyugati szélén nem messze a folyótól áll a gótikus Christchurch Cathedral, mely az 1170-es években épült egy korábbi fatemplom helyén. Építtetője a normann Strongbow volt, s a legenda szerint a meggyilkolt írek vérével tapasztotta össze az esküvője színhelyének szánt templom köveit. Az írek soha nem is tartották becsben, már a XV. században, altemplomában sör és borkereskedések voltak. Csak az 1870-es években építtette újjá egy gazdag whiskey gyáros.

Mielőtt néhány látnivalót közelebbről is megtekintettünk volna a busz kivitt minket Dublin Népligetébe: a Phonix-parkba.  Ez Európa egyik legnagyobb (710 hektár) közparkja sportpályákkal, lóversenypályával, állatkerttel és hatalmas parkokkal. Itt található a volt brit alkirályi palotában az ír köztársasági elnök rezidenciája is. Ebben a parkban került sor 1979-ben II. János Pál pápa látogatásakor a szabadtéri szentmisére, melynek helyét ma egy hatalmas feszület jelzi.

A parkból visszatérve három helyen álltunk meg:

1. St Patrick’s Cathedral – a dubliniak büszkesége a középkori városfalakon kívülre szorult, de ez semmit sem von le értékéből. Talán ezért – hisz védelmi szempontoknak is meg kellett felelnie – épült 1190 és 1225 között egy kissé vaskos, komor normann-gót stílusban. A legenda szerint ott épült, ahol Szt. Patrick megkeresztelte a dubliniakat egy V. századi kőtemplom helyén. 1649-ben Cromwell katonái istállónak használták a templomot. Jelenlegi formáját az 1864-es restaurációnak köszönheti.

2. Trinity College – Írország legrégebbi egyeteme. 1592-ben kezdték el a tanítást Erzsébet királynő parancsára - egy korábbi kolostor épületében - azzal a céllal, hogy a katolikus tanokkal szembeszálló, jól képzett írországi protestáns értelmiséget neveljenek benne. 1793-ig be sem léphettek katolikusok az épületbe. Ezt követően az intézmény lehetővé tette katolikusok felvételét is, de katolikus oldalról ez csak 1970 óta engedélyezett. Könyvtárában őrzik a világ egyik legszebb könyvét a Book of Kells-t, a VIII. századból való kódexet.

3. Nemzeti Múzeum – az épületet 1884 és 1890 között építették. Mára már kinőtte a múzeum termeit, ezért itt csak Írország régészeti emlékei kaptak helyet, minden más gyűjteményt a város egyéb épületeiben helyeztek el. Az aulában a Kr. előtti 3. évezredtől a kelták érkezéséig készített csodálatosan megmunkált arany ékszereket, bronz és vas eszközöket mutatják be. A további bemutató termekben pedig a középkori ír ötvösművészet, a viking-kori Dublin használati tárgyait,  a normann kor emlékeit állították ki.

Mielőtt szállásunkra visszatértünk, Dublin külvárosában, Rathfarnhamban a Karmelita nővérek kápolnáját kaptuk meg, hogy a napi szentmisénket bemutathassuk. A bensőséges, modern kápolna szép zárása volt dublini városnézésünknek.

A lélek után a test is megkapta, ami jár neki, vacsora után a szállodánk melletti Pub-ban megkóstoltuk a híres Guinness-sört és az ír whiskeyt is.

 (A narancssárgával keretezett képek és szövegek mögött nagyított, vagy további képek találhatók!)

(folytatjuk)