Az Oltáriszentség alapítása Utolsó vacsora Dombormű a naumburgi dóm nyugati kapujáról, 1245-ből

Babits Mihály: . Az Úr nem ment el, itt maradt. Őbelőle táplálkozunk. Óh különös, szent, nagy titok! Az Istent esszük, mint az ős  törzsek borzongó lagzikon ették-itták királyaik husát-vérét, hogy óriás halott királyok ereje  szállna mellükbe, de a mi királyunk, Krisztus, nem halott! A mi királyunk eleven! A gyenge bárány nem totem.  A Megváltó nem törzsvezér. Ereje több, ereje más: Ő óriásabb óriás! ki két karjával általér

Eucharistia . minden családot s törzseket. Egyik karja az Igazság, másik karja a Szeretet... Mit ér nekünk a Test, a Vér,  ha szellemében szellemünk nem részes és úgy vesszük őt magunkhoz, mint ama vadak a tetemet vagy totemet?  Áradj belénk hát, óh örök igazság és szent szeretet! Oldozd meg a bilincseket amikkel törzs és vér leköt,  hogy szellem és ne hús tegyen magyarrá, s nőjünk ég felé, testvér-népek közt, mint a fák, kiket mennyből táplál a Nap.

Tovább a kezdőlapra