H ú s v é t
Nagypéntek
 
Keresztáldozat
é r t e m   és   é r t e d


 
 
 
 
 
 
 
 
 
 

Angolul tudóknak:

A jeruzsálemi Via Dolorosa








 

Az  Úr szolgájáról szóló  negyedik ének
Iz 52.13-53.12
Nézzétek, szolgám diadalmaskodik, 
  fönséges lesz és felmagasztalják, 
  és nagy dicsőségre emelkedik.
Amint sokan megborzadtak láttán, 
  - hiszen oly dicstelennek látszott, 
  és alig volt emberi ábrázata -, 
  úgy fog majd sok nemzet ámulni rajta, 
  és királyok némulnak el színe előtt. 
Mert olyasmit fognak látni, 
  amilyet még soha nem hirdettek nekik; 
  és olyan dolognak lesznek tanúi, 
  amilyenről addig soha nem hallottak.

Ki hitt abban, amit hallottunk, 
  és az Úr karja ki előtt nyilvánult meg?
Úgy nőtt fel előttünk, mint a hajtás, 
  és mint a gyökér a szomjas földből. 
Nem volt sem szép, sem ékes [hiszen láttuk], 
  a külsejére nézve nem volt vonzó.
Megvetett volt, utolsó az emberek között, 
  a fájdalmak férfia, aki tudta, mi a szenvedés; 
  olyan, aki elől iszonyattal eltakarjuk arcunkat, 
  megvetett, akit bizony nem becsültünk sokra.

Bár a mi betegségeinket viselte, 
  és a mi fájdalmaink nehezedtek rá, 
  mégis (Istentől) megvertnek néztük, 
  olyannak, akire lesújtott az Isten, 
  és akit megalázott.
Igen, a mi bűneinkért szúrták át, 
  a mi gonoszságainkért törték össze; 
  a mi békességünkért érte utol a büntetés, 
  az ő sebei szereztek nekünk gyógyulást.

Mi mindnyájan, mint a juhok, tévelyegtünk, 
  ki-ki a maga útjára tért, 
  és az Úr mégis az ő vállára rakta 
  mindnyájunk gonoszságát.
Megkínozták, s ő alázattal elviselte, 
  nem nyitotta ki a száját. 
Mint a juh, amelyet leölni visznek, 
  vagy amint a bárány elnémul nyírója előtt, 
  ő sem nyitotta ki a száját.
Erőszakos ítélettel végeztek vele. 
Ugyan ki törődik egyáltalán ügyével? 

Igen, kitépték az élők földjéből, 
  és bűneink miatt halállal sújtották.
A gonoszok közt adtak neki sírboltot, 
  és a gazdagok mellé temették el, 
  bár nem vitt végbe gonoszságot, 
  sem álnokság nem volt a szájában.
Úgy tetszett az Úrnak, 
  hogy összetöri a szenvedéssel. 
Ha odaadja életét engesztelő áldozatul: 
  látni fogja utódait, hosszúra nyúlik élete, 
  és teljesül általa az Úr akarata.

„Majd ha véget ér lelkének gyötrelme, 
  látni fogja a világosságot, 
  és megelégedés tölti el. 
Szenvedésével sokakat megigazultakká tesz szolgám, 
  mivel gonoszságaikat magára vállalta.
Ezért osztályrészül sokakat adok neki, 
  és a hatalmasok lesznek a zsákmánya, 
  amiért életét halálra adta, 
  és a gonosztevők közé sorolták, 
  noha sokak vétkeit hordozta, 
  és közben imádkozott a bűnösökért.”

 
Tovább a kezdőlapra