2004. április 08. csütörtök 22:22
Nagypéntek
Jézust rászögezik a keresztre és meghal a kereszten
Mi következhet ezután? Nehéz volt lépni, elbukni meg fölállni, de a mozdulatlanság még rémítőbb. Elernyednek az izmok, elernyed lassan az akarat is. Végtelennek látszó órák kezdődnek most -- s az a másik út, amelyet egy helyben, mozdulatlanul és csak egyetlen egyszer jár végig minden ember, de egyszer végig kell járnia mindenkinek.
Jézus Krisztus ugyanaz tegnap és ma: mindörökké. Úgy szabad, hogy keresztre szögezteti magát. Elnémul, hogy a fájdalom mindenki számára érthető nyelvén tegye szóvá Isten üzenetét. ,,Ha fölemeltetem, mindeneket magamhoz vonzok.'' (Jn 12,32)
Kiáltva halt meg: győzelem kiáltással. Azóta a halál -- a mi halálunk is -- kapu, amely az Atyára nyílik.
Jézus Krisztus ugyanaz tegnap és ma: mindörökké. Értünk halt meg, pedig az igaz emberért is alig hal meg valaki, mi meg bűnösök vagyunk. Térdeljünk le néhány másodpercre ezzel a gondolattal!
Jelenits István piarista atya gondolatai a keresztút XI. és XII. állomásáról