2004. április 09. péntek 09:17
Nagyszombat
A szentsír
De
szomorú ez a szorgoskodás
s buzgólkodás körülötted, Uram!...
Ezek a jó lekek
úgy gondoskodnak szent tested temetéséről
mintha sohasem támadnál föl.
Két napra
száz fontnyi illatszert
és köteg számra gyolcsot
Meghaltál Te, Uram,
nemcsak testedben
de szeretteid lelkében is...
Sehol egy jele, hogy várják
föltámadásodat
mit annyiszor megmondtál.
Így sírod nemcsak a halál,
de a Benned való hit összeomlásának is jelzője.
Sírod az első "egyház" széthullásának
jelképévé lett!
Ezért merítek Belőled
kipusztíthatatlan reménységet
"a remény ellenére is reménykedő hitet"(Róm. 4,18)
mert e b b ő l a sírból támadtál fel.
Ezért tudom
hiszem és vallom,
hogy nincsenek végzetesen elrontott életek
nincsenek reménytelenül
elhibázott helyzetek
nincsenek változtathatatlanul
sötétbe
borult sírok
lelkek
és életek!
Minden összeomlásban
és tragédiában
emberében vagy egyházéban
ez a hitvallásom:
Bízom, hiszek, szeretek!
