Miként diktatórikus a miniszterelnök?
Számtalanszor
halljuk: az új kormány, különösen a fiatal miniszterelnök, a túlzott hatalomösszpontosítás
híve, szinte diktátor, aki lábbal tiporja a hagyományt és a demokráciát.
A
Heves Megyei Hírlap 2000. július 31-én megjelent számában áttekintést adott
az egyes képviselők 1999 évi szavazásairól. (Mit mondjak, nem siették el.)
Ennek
során alcímben is kiemelten szerepeltették, hogy Orbán Viktor miniszterelnök
úr tíz alkalommal a saját frakciójának véleménye ellen szavazott. Ez
a tíz alkalom mintegy 2300 szavazási alkalomból adódott. Százalékosan nem
jelentős. Arra azonban elég, hogy cáfolja a diktátorsággal való eszement
vádaskodást.
Valóban értelmetlen volt a vita
A parlament
mai rendkívüli ülésén több éves dolgokról vitázott, s ráadásul olyan felvetések
alapján, amelyekről többen, például Szalay képviselő úr (SZDSZ) is bizonyították,
olyan hiteltelen adatokat tartalmaz, amelyek miatt az egész "vallomás"
kétségbe vonandó. Igaz. Ám akkor miről vitázunk? Az MSZP kormányellenes
élt adott korábbi megnyilatkozásainak és részben mostani felszólalásainak
is, ezért a Fidesz rámutatott az előző kormány felelősségére.
Délután
a teremben változó számban 45-60 szocialista képviselő tartózkodott, tehát
a vitanap kezdeményezői sem voltak jelen. A többi frakció részéről még
gyérebb volt a részvétel. A mai nap az országgyűlés történetének feledhető
része lesz. Nem a szervezet bűnözués visszaszorításával, hanem egymással
foglalkoztunk.
Visszautasított szabaddemokrata akció
Magyar
Bálint a köztársaság elnökéhez fordult, hívjon össze hat párti tárgyalást
a parlamenti légkör megjavítása céljából. Mádl Ferenc visszautasította
a kezdeményezést, mondván, hogy Magyarnak nem voltak valós érvei. A parlamenti
légkör valóban rossz, de ezen csak a kákán is csomót kereső ellenzék tudna
változtatni.
