A szociális piacgazdaságról
Alapelvek, tapasztalatok
és új feladatok
Dr. Gerhard Stoltenberg korábbi
szövetségi miniszter
valamint Josef Duchač
korábbi miniszterelnök
előszavával
Bonn, 1999 júniusában és
Budapest, 1999 augusztusában
Előszó a
magyar kiadáshoz - Josef Duchač korábbi miniszterelnök
Előszó
- Dr. Gerhard Stoltenberg korábbi szövetségi miniszter
I. A szociális piacgazdaság - a történeti tévutakat követő jövőbe mutató válasz
A szociális piacgazdaság emberképe és alapelveiII. A szociális piacgazdaság alapgondolata és kezdeti megvalósítása
Tapasztalaton alapuló következtetések
Döntés a piacgazdaság mellett
Az un. ordoliberálisok leglényegesebb követeléseiIII. A szociális piacgazdaság kiépítése - válság - majd az eredeti célkitűzései felidézése: 1949-1989
A szociális piacgazdaság eszméjének politikai megvalósítása
Elkeseredett ellenállás és kezdeti problémák
A sürgető kérdésekre adott piacgazdasági válasz
1. A szociális piacgazdaság kiépítése Németországban: Az Adenauer és Erhard korszak 1949-1966IV. A szociális piacgazdaságnak új kihívásokkal kell szembenéznie
2. Új prioritások és növekvő nehézségek: A szociálliberáIis koalíció 1969-1982
3. Visszatérés a szociális piacgazdasághoz: A Kohl korszak 1982-1998
1. A szociális piacgazdaság és a globalizációV. Összefoglalása) Németország feladatai2. Szociálpolitika a változó demográfiai mutatók jegyében
b) Új, az egész világot átfogó feladatoka) A várható élettartam kitolódása és a születések csökkenő száma3. Szociális piacgazdaság és környezeti politika
b) Vándormozgalmak
Amikor 1998 szeptemberében a CDU elvesztette a németországi választásokat, sokan tették fel a kérdést: "A szociális piacgazdaságra is nemet mondtak az emberek?"
A szociális piacgazdaság támogatottsága Németország lakossága körében valóban csökkent.
Az úgynevezett régi szövetségi tartományokban élők számára már nem nyilvánvaló, hogy melyek a szociális piacgazdaság alapjai, történelmi keretfeltételei és miben is áll eredményessége, az úgynevezett új tartományokban, a valamikori NDK területén pedig még nem tudatosult.
És ha tíz évvel az átalakulás
folyamatának kezdete után Németországban ennyire bonyolultak a dolgok,
milyen akkor a helyzet Magyarországon?
Persze vitán felül áll,
hogy a szociális piacgazdaság programja szöges ellentéte a totalitárius
és jóléti államként feltüntetett szocializmusnak.
A totalitárius szocializmusban sokáig azt hitték, hogy a piacot elvető központosított gazdaság a jólét és szociális biztonság tekintetében torony magasan fölötte áll az úgynevezett kapitalizmusnak.
A totalitárius szocializmust 1989-ben eltemettük.
Az átalakulás folyamata mindazonáltal fájdalmakkal jár. Magyarországon is sokan úgy vélik, hogy egy fejlődő piacgazdaságon belül még fokozható a "szociális" jelző.
A szociális piacgazdaságnak köszönhetően Németország a háborút követően hamar talpra állt. A kihívások és a feltételek 1999-ben természetesen egészen mások. És minden országnak magától értetődően a saját konkrét viszonyainak megfelelően kell megtalálnia a felmerülő problémák megoldását.
Éppen ezért az alábbi kiadvány
nem tekintendő valamiféle receptnek.
De jó kiindulást jelent
a kérdések megvitatásához.
Az emberhez méltó új társadalmi berendezkedésről folyó vitában a szociális piacgazdaság előremutató koncepcióját Magyarországon is be kell mutatni illetve népszerűsíteni kell a lakosság széles rétegei körében.
A magyar szakemberekkel együttműködve ezt kívánja előmozdítani a Konrad-Adenauer-Alapítvány Au?enstelle Budapest.
A szociális piacgazdaság körvonalazásával Ludwig Erhard és politikai harcostársai meghozták a háború utáni Nyugat-Németország gyors újjáépítéséhez, a gazdaság tartósan dinamikus fejlődéséhez, a verseny és a teljes foglalkoztatottság valamint egy új szociális rendszer kialakításához szükséges lényeges döntéseket. A szociális piacgazdaság a személyes szabadság és felelősség, a szubszidiaritás és szolidaritás keresztényi és liberális emberképén alapul. Az egyéni kezdeményezés valamint a gazdasági verseny kereteinek, a szükséges szociális kiegyenlítésnek jogszabályi biztosítása illetve a gazdasági túlhatalom és a túlzott állami beavatkozás ellen meghozott törvények jelentették a humánus társadalom és a gazdasági siker legfontosabb zálogát.
Mindenekelőtt 1969 után kellett megtapasztalnunk, hogy a Német Szövetségi Köztársaság politikájában és nyilvánosságában más prioritások kerültek az előtérbe. Az 1945-öt megelőző és követő évek jelentős koncepcionális elképzeléseitől és ezen elképzelések Ludwig Erhard általi megvalósításától való egyre nagyobb időbeli távolság folytán sokakban elhalványult, hogy melyek a szociális piacgazdaság morális mozgatórugói, szabályai és társadalompolitikai vonatkozásai.
Számos más államban és mindenekelőtt a marxista-szocialista alternatívának az elmúlt évtizedben bekövetkezett bukása után fokozott érdeklődés mutatkozik a szociális piacgazdaságon alapuló politika elemei és vívmányai iránt. Ilyeténképpen itt az ideje annak, hogy felidézzük a szociális piacgazdaság elveit és a Német Szövetségi Köztársaságban elért eredményeit, valamint, hogy a jelen megváltozott körülményei és kihívásainak fényében egyben programatikusan továbbfejlesszük ezeket az elveket. E tanulmány ehhez kíván hozzájárulni. Attól a reménytől vezettetve, hogy sokan olvassák majd, e tanulmány rövid és csupán a lényegre kíván szorítkozni. Részletes tanulmányok hivatottak majd kiegészíteni.
Köszönöm Klaus Weigeltnek, dr. Bernd Hübingernek, dr. Frank Müilernek, dr. Mechthild Schollnak, dr. Hermann Schneidernek, dr. Peter Weilemann-nak és Henning Winsnek kitűnő együttműködést a tanulmány elkészítésében, amely reményeim szerint a Konrad Adenauer Alapítvány körein kívül is sikeresen hozzájárul a politikai képzéshez.