A díszpáholyban megjelenő dr. Mádl Ferencet tapssal köszöntik.
A terem közepére lép Sivák Tamás rendőrőrnagy, a Koronaőrző Őrség parancsnoka. A Magyar Honvédség Központi Zenekarának tagjai megszólaltatják a fanfárokat. Az elnöki emelvényre díszegyenruhás katonák hozzák a tíz történelmi zászlót. A zászlók érkezését követően a parancsnok távozik az ülésteremből.)
ELNÖK: Tisztelt Országgyűlés! Bejelentem, hogy a szavazatszedő bizottság befejezte a munkáját. Ismertetem a szavazás eredményét. A szavazás érvényességét befolyásoló esemény nem volt. Bejelentem, hogy a szavazás érvényes és eredményes volt. (Hosszan tartó, nagy taps.)
Dr. Mádl Ferenc személyére az urnában megtalált szavazólapok száma alapján 351 képviselő adta le szavazatát. Ezek megoszlása a következő: az érvénytelen szavazatok száma 12, az érvényes szavazatok száma 339. Ebből a dr. Mádl Ferenc személyére leadott igen szavazatok száma 243 (Hosszan tartó, nagy taps.), a nem szavazatok száma 96. (Egy fütty.)
Tisztelt Országgyűlés! Az alkotmány 29/A. §-ának (1) bekezdése alapján az Országgyűlés 2000. augusztus 4-ei hatállyal dr. Mádl Ferenc urat köztársasági elnökké megválasztotta. (Éljenzés a kormánypárti padsorokban. - Hosszan tartó, nagy taps, a képviselők - a MIÉP-frakció tagjainak kivételével - felállva köszöntik dr. Mádl Ferencet, aki a díszpáholyban felállva fogadja a köszöntést.)
Tisztelt Országgyűlés! Most az ünnepélyes eskütétel következik. Felkérem dr. Mádl Ferenc urat, szíveskedjék a díszpáholyból az ülésterem közepére fáradni, és letenni az esküt. Felkérem Molnár Róbert jegyző urat, olvassa elő az eskü szövegét, és arra kérek minden jelenlevőt, hogy az eskü időtartama alatt szíveskedjen felállni. (A teremben levők felállnak. - Dr. Mádl Ferenc a terem közepére lép. - Molnár Róbert jegyző előolvassa az eskü szövegét.)
DR. MÁDL FERENC megválasztott köztársasági elnök: Én, Mádl Ferenc, esküszöm, hogy hazámhoz, a Magyar Köztársasághoz és annak népéhez hű leszek; az alkotmányt és a jogszabályokat megtartom és megtartatom; a tudomásomra jutott titkot megőrzöm; köztársasági elnöki feladataimat a Magyar Köztársaság fejlődésének előmozdítása és az alkotmány érvényesülése érdekében lelkiismeretesen teljesítem. Isten engem úgy segéljen! (Hosszan tartó nagy taps. - Dr. Mádl Ferencnek elsőként Göncz Árpád gratulál és megöleli, majd a megválasztott köztársasági elnök kezet fog Orbán Viktorral, dr. Torgyán Józseffel és dr. Stumpf Istvánnal. - Folyamatos taps. - Dr. Mádl Ferenc fogadja dr. Szájer József, Magyar Bálint, Kovács László, dr. Bánk Attila és Csurka István gratulációját.)
ELNÖK: Tisztelt Országgyűlés! Felkérem Kocsi László jegyző urat, aláírásra készítse elő az esküokmányokat, dr. Mádl Ferenc urat pedig arra, hogy kézjegyével lássa el az esküokmányok példányait. (Megtörténik. - Az esküokmányok aláírását követően dr. Mádl Ferenc folyamatos taps közben fogadja dr. Balsai István, dr. Dávid Ibolya, dr. Pintér Sándor, Glattfelder Béla, dr. Járai Zsigmond, Manninger Jenő, Rockenbauer Zoltán, Németh Zsolt, Pokorni Zoltán, dr. Szabó János, Harrach Péter, Kuncze Gábor, dr. Deutsch Tamás és dr. Gógl Árpád gratulációját, majd helyet foglal Göncz Árpád és Orbán Viktor között.)
Tisztelt Országgyűlés! Engedjék meg, hogy az Országgyűlés és a magam nevében dr. Mádl Ferenc úrnak sok sikert kívánjak munkájához!
(15.40)
Tisztelt Országgyűlés! Most megadom a szót Göncz Árpád köztársasági elnök úrnak. (Hosszan tartó taps. - Göncz Árpád a szónoki emelvényre lép.)
GÖNCZ ÁRPÁD köztársasági elnök: Tisztelt Országgyűlés! Szívemből gratulálok Mádl professzor úrnak - immár megválasztott elnökként - a magyar népképviselet kinyilvánított bizalmához. Mádl professzor úr széles látókörű, több nyelvet beszélő, világlátott tudós ember, aki pontosan tudja, hogy az Országgyűlés többségének bizalma mekkora erkölcsi kötelezettséget ró rá. Neki kell őrködni az államszervezet demokratikus működése felett, neki kell kifejeznie a nemzet egységét, a gazdagét és szegényét, a sikeresét és elesettét, világszemléletétől, hitétől függetlenül.
A magam tapasztalatából tudom, hogy feladata embert próbáló, testileg, szellemileg, lelkileg egyaránt. Mindennap számot kell vetnie tulajdon lelkiismeretével; hivatala lejártakor szembe kell néznie a történelem ítéletével - kívánom, s remélem, hogy maradandó sikerrel.
Isten áldását kérem a munkájára! (Hosszan tartó, nagy taps. - Göncz Árpád és dr. Mádl Ferenc ismét kezet fognak.)
ELNÖK: Tisztelt Országgyűlés! Most megadom a szót dr. Mádl Ferenc úrnak. (Taps. - Dr. Mádl Ferenc a szónoki emelvényre lép.)
DR. MÁDL FERENC megválasztott köztársasági elnök: Tisztelt Köztársasági Elnök Úr! Tisztelt Házelnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Miniszterelnök Úr! Honfitársaim! Hölgyeim és Uraim!
A sors szép ajándéka, hogy közel negyven éve állok katedrán, mondom és tanítom a szót. Most mégis nehéz szólnom. A rám osztott felelősség, a felelősség iránti alázat meg a remény feszültsége teszi ezt. A teremtő feszültség, hogy az Országgyűlés, a kormány és mindenki segítségével megtegyem mindazt, amit az alkotmány, törvényeink, közjogi és erkölcsi hagyományaink szerint a köztársasági elnöknek meg kell tennie.
Az első, amit illő alázattal, de ki kell mondanom, hogy az elnökjelölés utáni órákban pünkösdi szélként járta be a sajtót, az otthonokat, az utcán beszélőket a szó, hogy legyen, legyen béke; közéleti és mindennapi béke. Közéleti és mindennapi kultúra a parlamentben, a pártok és az emberek megannyi viszonyában. Mintha Babits Mihály gyermekhangra írt zsoltárjának szavait hordta volna szét a szél: kell, hogy az Úr áldja, védje mindazokat, akik azt éneklik, hogy béke.
Mikor a jelölési párbeszédben a felelős döntést meg kellett hozni, az első igenlő hang, amely belülről bennem jelentkezett, valami ilyesmi volt: béke és könyörgés az összefogásért - ahogy a zeneköltő Szokolay Sándor nemzeti önvizsgálata szól. Talán hihető lesz, kezdtem gondolni magamban. Talán hallja minden alkotmányos párt, amit annyian mondanak, ha van, akitől hinni lehet az alkotó béke és az együttműködés szavát, és ha ezt a nemzet egységének reményével és kifejezésével fogja tenni, akkor jó lélekkel támogatni kellene. Az, hogy nem egészen ez történt az elmúlt két napon, nem tud megingatni, és nem tud megrengetni. (Taps a kormánypártok, az MSZP és az SZDSZ soraiban.)
Közel kétharmadnyi támogatás, különösen az első napon, mégis meghatározóan biztató. Hitet ad, hogy többségben vannak azok, többségben vagyunk, akik az együttműködést keressük. Többség: a többség adott szava - a többség adott szava. Ez talán a lényeg. Emellett természetesen az, hogy az Országgyűlés a következő öt évre az alkotmányunk törvényes rendje szerint megválasztotta Magyarország köztársasági elnökét. Áldassék mindazok belátása, bölcsessége, akik a békét és az összefogást a nemzet egységének természetes igényeként készek voltak támogatni.
Köszönöm a koalíciós pártok által kifejezett megtisztelő és meggyőző jelölést. Köszönöm az igennel szavazó képviselők megtisztelő és meggyőző támogatását. Tisztelettel illetem a másképp szavazó képviselők döntését is, mindenkiét, aki bárhol kifejezte a támogató véleményét vagy fenntartását. Köszönöm a házelnök úr ajánló szavait, amelyekkel a köztársasági elnöki címre és tisztségre méltónak mondott. Köszönöm a támogatást mindenkinek itt a teremben, a magyar nép, a Magyar Országgyűlés e csodálatos épületében, és mindenkinek itthon és határainkon túl, akik bizalmukról biztosítottak. Megpróbálok becsülettel helytállni.
Tisztelt Hölgyeim és Uraim! Tisztelt Országgyűlés! Mint annyiunknál, nálam is belülről, a szülői, családi útravalóból, az iskolától és mindenkitől, aki csak tanított bennünket, sarjadt az az erő, amely alkotmányos eszméinket és egyéni hitvallásunkat meghatározza. Úgy hívják ezeket, hogy egyéni méltóság és szabadság, tulajdonszabadság, gazdasági szabadság és államilag, közösségileg szervezett szolidaritás, felelősség magunkért és másokért, haza és nemzet, nemzeti elkötelezettség és európai örökség, demokrácia és emberi jogok, szabadelvűség és a másik jogainak tisztelete, szuverenitás és nemzetközi együttműködés, a kereszténység és a mindenkire kiterjedő ökuméne erkölcsi és kulturális hagyományai, a harcos humanizmus, ahogy Thomas Mann nevezte, amely képes kiállni elveiért, nehogy belebukjon saját gyengeségébe.
Ehhez a belülről is sarjadt elkötelezettséghez most elmondtam köztársasági elnöki eskümet. Ez most már legfőbb törvényünk erejével kötelez országunk és az egész nemzet hűséges szolgálatára. Szent kötelességem tehát, hogy az alkotmányosság és a jogállamiság jegyében az alkotmány és törvényeink rendelkezéseit, ahogy az eskü szövege szól, betartsam és betartassam.
(15.50)
Tisztelt Országgyűlés! Hölgyeim és Uraim! Itt most még a köztársasági elnök szerepének és felelősségének egyes, most különösen fontos elemeiről szeretnék kiemelten szólni; ahogy az alkotmányból, demokráciánk, a gazdasági és kulturális életünk körülményeiből, törvényeiből és nemzetközi kötelezettségeiből ezek folynak. Íme, a fontosabbak:
A köztársasági elnök kifejezi a nemzet egységét abban, hogy mindenki számára biztosítanunk kell a szabadság, az emberi méltóság és a tisztes megélhetés lehetőségeit, miként biztosítanunk kell az állam, az önkormányzatok és a nemzeti kisebbségek intézményeinek demokratikus működését is.
A köztársasági elnök ki kell hogy fejezze a nemzet egységét abban, hogy megvédjük és megőrizzük elidegeníthetetlen emberi és polgári jogainkat, demokratikus hagyományainkat és értékeinket; hogy az alkotmány értelmében mindenki számára biztosított kell legyen a véleményszabadság, a sajtószabadság, és hogy a sajtó segítse a párbeszédet a társadalommal; hogy távol tartsuk magunkat minden olyan ideológiai szélsőségtől, amely már annyi tragédiát zúdított a világra, hazánkra és honfitársaink százezreire.
A köztársasági elnök fejezze ki a nemzet egységét abban, hogy becsüljük és védjük országunk békéjét és szuverenitását; hogy biztosítsuk országunk méltó helyét a népek családjában, az euro-atlanti integrációs folyamatokban, a szomszédainkkal való együttműködésben; hogy tízéves polgári demokráciánk, alkotmányos rendünk és a mindennapok alkotó együttműködése javára fejlesszük közösségeinket, segítsük a jövő nemzedékek bölcsőjét, a családokat; hogy azonosuljunk nemzeti történelmünk hagyományaival, forradalmaink és szabadságharcaink nekünk szóló parancsaival.
A köztársasági elnöknek ki kell fejezni a nemzet egységét abban, hogy felelősséget érzünk az ország határain kívül élő magyarok sorsáért; hogy a nemzeti kisebbségeknek államalkotó szerepe van, részesei a nép hatalmának, és gazdagabbá teszik az ország társadalmát és kultúráját. Kifejezi a nemzet egységét abban, hogy védeni kell az új életet, a nemzet jövőjét, erősíteni kell az ifjúság esélyeit; hogy a szülők és nagyszülők nemzedékeit méltó megbecsülés illeti mindazért, amit gyermekeikért, családjukért és az országért tettek és tesznek; hogy a kulturális és erkölcsi felemelkedés mindenki kenyere lehessen, hiszen a kultúrában leljük meg mindazt, ami bennünk közös, és azt is, amiben különbözünk; hogy az értékteremtő embert, az értékőrzést és az értékteremtést méltó megbecsülésnek kell öveznie; hogy a tudásalapú társadalom áldást, ne pedig földünk és életünk romlását hozza.
A köztársasági elnöknek ki kell fejezni a nemzet egységét arra való kötelezettségünkben is, hogy vigyázzunk a szép magyar nyelvre - hiszen ez nemzeti létünk záloga. Beszéljünk szépen, kulturáltan, parlamentben, utcán, iskolában és mindenütt! Hallgassunk a költőre, aki annyi közül így szól hozzánk: "Vigyázzatok ma jól, amikor beszéltek, és áhítattal ejtsétek a szót! A nyelv ma nektek végső menedéktek." Bízzunk abban, hogy más menedékünk is van, de hogy a nyelv az egyik, az bizonyos.
Végezetül, a nemzet egységét fejezheti ki a köztársasági elnök abban az általános meggyőződésben is, hogy az egyházaknak, vallásfelekezeteknek, a polgárok közösségeinek és önszerveződéseinek nagy szerepük van az egyes ember és a társadalom minél szélesebb rétegeinek kulturális, etikai és közéleti újjáépítésében és a szociális bajok enyhítésében. Szeressük, támogassuk ezt a munkát! Ha József Attila így írhatott: "Istenem, ha rikkancs volna a mesterséged, segítenék kiabálni néked!", ha ő ezt meg tudta tenni, akkor valami hasonlót mi is tehetünk.
Tisztelt Országgyűlés! Hölgyeim és Uraim! Mindaz, amit röviden elmondani gondoltam, és még sok minden más, így vagy úgy, valamennyiünk dolga. Most, amikor benn élünk Szent István koronázásának ezredik és a kereszténység kétezredik évében, jó elgondolkozni azon: a múlt és a jövő mezsgyéjén mennyi felelősség van rajtunk, hogy történelmünk egy újabb szakaszát, egy újabb korszakát megharcoljuk magunknak. Mindent meg fogok tenni ebben az új kötelességemben, hogy ehhez a nemzet egységének ereje minél jobban szétsugározzon az egész társadalomban.
Tisztelt Országgyűlés! Hölgyeim és Uraim! Végezetül van beszédemnek egy sajátosan kiemelkedő része; ez egy kiemelkedő emberről szól. Őhozzá fordulok most:
Mélyen Tisztelt Köztársasági Elnök Úr! A történelem majd elmondja önről mindazt, amit hazánkért és országunk nemzetközi megbecsüléséért, a demokráciáért és alkotmányosságunkért, közéletünk nyugalmáért és a magyar kultúráért tett. Most az én szavaimat mondom el. Bízom benne, hogy nagyon-nagyon sokak nevében beszélhetek. Ezek a köszönet és az elismerés szavai arról, hogy elnök úr nem könnyű években, embert próbáló küzdelmekben, megszenvedett hitével, nagy általános és irodalmi kultúrájával, írói tehetségével, politikai műveltségével és sokéves politikai erőfeszítéseivel, alkotmányos elveink és intézményrendszerünk kiépítésének küzdelmes dialógusával, bölcs belátással, nemzetközi szereplésével, elmélyült szociális felelősségtudatával, beszédeivel és meleg szavaival, és még sok minden mással, Zsuzsa asszony odaadó támogatásával, mosolyával, segítő és példamutató karitatív tevékenységével örökre teljesebbé és gazdagabbá tette az ország és valamennyiünk életét. (Nagy taps a kormánypártok, az MSZP és az SZDSZ soraiban.) Hálásan köszönjük mindezt, sok áldás kísérje továbbra is mindkettőjüket, és Isten áldja Magyarországot! (Hosszan tartó, nagy taps. - Kezet fog Göncz Árpáddal.)
(16.00)
ELNÖK: Tisztelt Országgyűlés! Az ünnepélyes pillanatok lezárásaként, kérem, énekeljük el együtt a Magyar Köztársaság nemzeti himnuszát. (A teremben lévők felállnak, és eléneklik a Himnuszt. - Taps.)
Tisztelt Országgyűlés! Mai ülésünket berekesztem. Tisztelettel meghívom az ünnepi ülés résztvevőit és valamennyi vendégünket a megválasztott köztársasági elnök ünnepi köszöntésére a Parlament Vadász-, illetve Gobelin-termébe; erre várhatóan tíz perc múlva kerül sor.
