Keveseknek adatott meg, hogy ott legyenek az Operaházban május 1-jén rendezett jubileumi ünnepségen, melyen az első szabadon választott Országgyűlés megalakulásának 10. évfordulójáról emlékeztek meg. Az ünnepre meghívást kapott az előző két parlamenti ciklus, illetve a jelenlegi Országgyűlés valamennyi képviselője és a kormánytagok. Az ünnepségen Szabad György, az 1990-ben szabadon választott Országgyűlés elnöke, Göncz Árpád köztársasági elnök és Áder János, az Országgyűlés elnöke mondott beszédet. Olvasóink számára megszereztük Áder János házelnök beszédét, s csatoljuk hozzá a másnapi sajtóban megjelent igen szűkszavú tájékoztatást.
Mikor egyszer Karinthy Frigyest
egyik ismerőse arra biztatta, hogy beszéljenek a közügyekről, Karinthy,
aki a humorban köztudottan nem ismert tréfát, így válaszolt:
Rendben van. Beszéljünk.
Hogy van a kisfiad?
Tisztelt Hölgyeim és Uraim!
Ezen a napon, Karinthy után
szabadon, tulajdonképpen mi is épp ezt kérdezhetjük most egymástól: hogy
van a kisfiunk? A gyermek, köszöni szépen, jól van. A szemünk előtt cseperedett
fel. Hamarosan felső tagozatos lesz. Eleven és egészséges.
És mindezt talán mégsem
csak a kötelező szülői elfogultság mondatja velünk. De hát melyik szülő
nem büszke gyermekére? Mégha persze ő is elfeledkezik néha a házi feladatáról
vagy válogatós a vacsoránál. De azért alapjában véve mégiscsak jó gyerek.
A szomszédok szerint is életrevaló. Igen, Tisztelt Hölgyeim és Uraim, a
demokráciának nevezett gyermek, akiről születésétől fogva mi mindannyian,
akik ebben az országban élünk, közösen gondoskodtunk, most lesz kereken
tízesztendős.
Tisztelt Köztársasági Elnök Úr, Miniszterelnök Úr, Szabad György professzor Úr! Tisztelt Hölgyeim és Uraim! Köszöntöm Önöket! Köszöntöm az elmúlt tíz esztendő szabadon választott parlamenti képviselőit és kormánytagjait! Az országgyűlés és a képviselőcsoportok munkatársait! Tisztelettel köszöntöm meghívott vendégeinket, és mindazokat akik a televíziós képernyők előtt kísérik figyelemmel jubileumi ünnepségünket!
1990. május 2-án alakult meg a harmadik Magyar Köztársaság első szabadon választott Országgyűlése. Különös érzés most, tíz év távolából végiggondolni, hogy mi minden történt az országban és a világon azon a szerdai napon.
1990. május 2-án Magyarországon 41 házasuló pár mondta ki a boldogító igent, és 333 csecsemő jött a világra. A lapok arról írtak, hogy a moszkvai televízió váratlanul félbeszakította május 1-jei közvetítését a Vörös térről. A szovjet pártvezetők ugyanis már a központi ünnepség felénél levonultak a Lenin mauzóleum mellvédjéről, amikor a sok tízezres tömeg a megszokott munkásmozgalmi Iózungok helyett Le az SZKP-vaI! Elég volt a diktatúrából! Nem akarunk a kommunizmus rabjai lenni! feliratú transzparensekkel, és a függetlenségéért küzdő Litvánia iránti szolidaritásból litván zászlókkal vonult fel a Vörös téren. Ugyancsak e lapok tanúsága szerint 1990. május 2-án is, akárcsak az év összes többi napján, a magányos hölgyek káros szenvedélyektől mentes, rendezett életvitelű urakat, a magányos urak pedig attraktív, ugyanakkor házias hölgyeket (kerestek az újságok társkereső rovataiban. Ezekben a napokban éleződött ki a feszültség az Egyesült Államok és a Szovjetunió között a német egyesítés NATO-t érintő kérdései miatt, miközben az NB I 26. fordulójában az FTC döntetlenre végzett a Honvéddel, az Újpest Marozsán 11-esével kikapott a Siófoktól, a Veszprém pedig 2-1-re verte a listavezető MTK-t.
De arról is írtak már a lapok, hogy hazánk hamarosan, a volt keleti blokk országai közül elsőként válhat az Európa Tanács tagjává, hogy megszűnt a vízumkényszer hazánk és az NSZK között, és arról is, hogy Antall József fogadta a több évtizedes emigrációból az Országgyűlés alakuló ülésére hazatért Varga Bélát, az 1946-os nemzetgyűlés elnökét. A lapokban arról is olvashattunk, hogy az emlékezetes hűtőláda-turizmus keretében a munka ünnepén a 12 határátlépő kapu ellenére is több mint hat kilométeres kocsisor alakult ki Hegyeshalomnál. A hét szerdai filmbemutatói között pedig a Lolka és Bolka a vadnyugaton című lengyel rajzfilm szerepelt. Egyszóval tíz évvel ezelőtt az ország polgárai a szabadságot ízlelgetve élték dolgos mindennapjaikat. Az épületeken nem lengtek nemzetiszín lobogók, az ország házában készülődő eseményt sem övezték látványos külsőségek. Azon a napon mégis milliók érezték úgy, hogy egy történelmi pillanat részesei. Hogy Magyarország csakugyan korszakhatárhoz érkezett. Erről beszéltek az emberek a munkahelyeken, a buszon, a sarki fűszeresnél. Aznap délelőtt 10 órakor az iskolákban sok helyütt megszakították a tanítást, hogy a televíziós közvetítés révén megnézzék a szabadon választott Országgyűlés alakuló ülését.
Ez a nap volt fiatal polgári demokráciánk születésnapja.
Az első nap - áll a Magyar Nemzet 1990. május 2-ai címoldalán. Az első nap. A közös álmoké és vágyaké. A reményé. Ahogy a lap vezércikkírója fogalmazott: "Sokat emlegetjük, hogy mi most Európába térünk, a művelt Nyugathoz húzunk. A szabadság első napján ki merem jelenteni, hogy: nem. Mi a boldog életre vágyunk. Egy embernek ezt joga van kijelenteni. Egy nemzetnek: muszáj. S ha majd azt mondja egyszer, hogy nem szenved és nem elégedetlen, az lesz a nap, amelyre várunk. A szabadság második napja."
Tisztelt Hölgyeim és Uraim!
Magam is jól emlékszem a megilletődöttség és a meghatottság, a közösen átélt öröm pillanataira. De arra is, hogy azok a pillanatok minden emelkedettségük ellenére sem voltak önfeledtek. Hiszen a szovjet csapatok még a szabadság első napján is hazánkban állomásoztak. Azt is jól tudtuk, hogy a szocializmus kifizetetlen számláit nekünk és gyermekeinknek kell majd kamatostól visszafizetnünk. És valahol mélyen mindannyian éreztük azt is, hogy a demokratikus jogállam megalapozásánál is nehezebb lesz az erkölcsi megújulás és a tisztes polgári jólét feltételeinek a megteremtése. Azt pedig csak erős lélekkel remélhettük, hogy lesz bennünk, az ország polgáraiban, idősekben és fiatalokban, kétkezi munkásokban és tisztviselőkben, tanárokban és mérnökökben, földművesekben és vállalkozókban, orvosokban és jogászokban, tudósokban és művészekben, újságírókban és politikusokban, egyszóval mindannyiunkban elegendő képesség, türelem és elszánás ahhoz, hogy csakugyan új hazát teremtsünk. Olyan hazát, amelyben valamennyien otthonosan érezhetjük magunkat. És hogy az új hazához olyan új értékrendet is képesek leszünk teremteni, amelynek középpontjában az emberi méltóság, a családok biztonsága, a munka becsülete és a szeretet áll.
Tisztelt Hölgyeim és Uraim!
Tíz évvel ezelőtt egy olyan Magyarországot álmodtunk magunknak, ahol mindenkit megillet a szabadság joga és a jólét lehetősége. Magyarország polgárai, szabadon választott képviselői és kormányai az elmúlt tíz évben csakugyan olyan új demokratikus államot teremtettek, ahol kiteljesedhettek az emberi és polgári szabadságjogok, szabaddá válhatott a gazdaság, szabaddá lettek mindennapjaink. Tíz év telt el, és most ismét egy új korszak határán állunk. Most az a feladatunk, hogy az elkövetkező tíz esztendőben a szabadság mellé megteremtsük a mindenki számára elérhető tisztes polgári jólét feltételeit is. És hogy álmunknak ez a része is valóra válhasson ugyanarra lesz szükség, mint eddig. Mindannyiunk hitére, jóakaratára, türelmére és mindenekelőtt munkájára. Hogy tíz év múlva, az Európai Unió polgáraiként, amikor legfontosabb közügyeinkről beszélgetünk majd, valóban az lehessen számunkra a legelső kérdés: hogy van a kisfiad?
Magyar Nemzet - 2000. május 2.
Mindannyiunk felelőssége, hogy a demokratikus alapelvek mentén kijelölt úton haladunk-e, vagy letérünk róla - mondta Göncz Árpád köztársasági elnök tegnap azon az ünnepségen, amelyen az első szabadon választott Országgyűlés alakuló ülésének tizedik évfordulójára emlékeztek. Áder János, az Országgyűlés elnöke így fogalmazott: a demokráciának nevezett gyermek tízesztendős, eleven, egészséges, és a szomszédok szerint is életrevaló. Az operaházi ünnepségen felszólalt Szabad György, az első szabadon választott parlament elnöke is, és megjelentek az eddigi képviselők és kormánytagok.
Népszabadság - 2000. május 2.
A demokratikus intézményrendszer életképességét puszta fennmaradása is igazolja, mert közakaraton alapul, mert az ország egésze elfogadta. Ezt jelzi három vitathatatlanul szabad választás, s az egymást követő kormányok életképessége – jelentette ki Göncz Árpád köztársasági elnök hétfőn a budapesti Operaházban az első szabadon választott Országgyűlés megalakulásának tizedik évfordulójára rendezett ünnepségen. A megemlékezésen megjelent Orbán Viktor kormányfő, az első szabadon választott és a jelenlegi parlament számos képviselője, az elmúlt tíz év kormányainak több minisztere, valamint a diplomáciai testület tagjai.
Az államfő felhívta a figyelmet: aligha állítaná bárki is, hogy ez a tíz esztendő demokráciánk fejlődésében a végső állomást jelentené: a kormányok eddig is követték egymást, követni fogják ezután is.
Szabad György, az első szabadon választott Országgyűlés elnöke a Szent István-i államalapítás, az ezt követő jogfejlődés, a reformkor, majd az 1848–49-es szabadságharc folytatásaként értékelte a tíz évvel ezelőtti eseményeket. Felhívta a mostani és az elkövetkező parlamentek tagjait, hogy őrizzék meg ezeket az értékeket, és csak olyan módosításokat hajtsanak végre, amelyek új biztosítékokkal látják el az emelkedő nemzet jövőjét.
Áder János, a jelenlegi Országgyűlés elnöke elmondta, fiatal polgári demokráciánk születésének napján az emelkedettség mellett azzal is tisztában voltunk, hogy a szovjet csapatok még Magyarország területén tartózkodnak, illetve, hogy a szocializmus kifizetetlen számláit nekünk és gyermekeinknek kell majd kamatostul kifizetni. A házelnök szerint a következő tíz év feladata megteremteni mindenki számára az elérhető polgári jólét lehetőségét. A beszédek után Áder János felvágta a parlament képével és tíz gyertyával díszített születésnapi tortát.
