Február 18-án a Kossuth Rádió Krónika című műsorában összeállítás hangzott el, amely részben Vértes Andrással készített interjú részleteket tartalmazott, részben a rádió külföldi tudósítói jelentkeztek be. A tudósítók mind arról számoltak be, hogy milyen olcsó kint minden, s milyen magasak a bérek. Külföldön jártomban-keltemben ezt nem tapasztalom, s diplomatáink is inkább a drágaságot emlegetik, ezért nem teljesen értettem, miről is van szó.

Nem kellett nagy fantázia, hiszen az elmúlt napokban tömegével láttam az írott sajtóban is olyan cikkeket, hogy a miniszterelnök álmodjon csak továbbra is a három gyerekről, három szobáról és négy kerékről. Ehhez ugyanis - a bulvárlapok némely nagy tudományú cikkezője szerint miniszterelnöki fizetés kell. Igen, ez a műsor is azt üzente, hogy felesleges bármiben is reménykedni, az üzleti világnak nem érdeke, hogy a bérek emelkedjenek. A gazdaságkutató azonban nem teljesen simult be a "forgatókönyvbe". Nem használta ki a riporter, hogy Vértes András véleménye alapján cáfolja Haider úrnak azt a véleményét, hogy addig nem juthatunk be az EU-ba, amíg bérszínvonalunk meg nem közelíti az övékét.

Az alábbiakban közreadjuk az elhangzott műsor lejegyzett szövegét. A 10-20 év, amely Vértes szerint kell a felzárkózáshoz, pontos összhangban van a miniszterelnök 10 évre szóló tíz pontos programjával: 3+3+4

A rádióműsor szövege:

Büszkék lehetünk - ha szegények vagyunk is... Az európai növekedési átlag kétszeresével fejlődő gazdaság - a fejlett országokétól messze-messze elmaradt bérekkel. Ez jellemzi Magyarországot.

Ami a vásárlóértéket illeti, vagyis hogy mennyit kell dolgoznunk valaminek a megszerzéséért - ott az árak jelentik az összehasonlítási alapot - szintén nincs sok dicsekedni valónk. A szakértő szerint a csatlakozás idején sem lesz közel az európai uniós bérszinthez a miénk, csak 10-20 év múlva esetleg, ha minden jól megy...

Fura helyzet: fejlettségben közelebb vagyunk az Unióhoz, mint a bérek területén. Az olcsóbb munkaerő vonzza a tőkét hozzánk, így a bérszínvonal emelkedése egyrészt inflációt gerjesztene, másrészt csökkentené vonzerőnket a külföldi tőkebefektetők szemében. Az üzleti szféra nem érdekelt a béremelésben, mert elveszíthetnénk nemzetközi pozíciónkat... Így aztán - legalábbis egyelőre - maradnak a kanadai árak és a mexikói bérek Magyarországon.

- A nyugati árakhoz keleti bérek tartoznak szlogent hosszú évek óta hajtogatja a magyar ember, és ha ez a leegyszerűsítés így nem is teljesen igaz, azon mindenképpen érdemes elgondolkodni, hogy a keresetnövekedés miért nem követi a termelékenység növekedését. Vértes András a GKI Gazdaságkutató Rt. elnöke mit mond erre?

- Az utóbbi három évben a reálbéreknek a növekedése elég közel áll a GDP növekedéséhez. Ami itt a fontos, hogy a gazdaság termelékenysége, például az ipar termelékenysége kb. 10 százalékkal nőtt az elmúlt években, ahhoz képest egy 4 százalék körüli reálbér-emelkedés, mint ami például a tavalyi évet is jellemezte, az egy elviselhető, elfogadható növekedés, versenyképességi szempontból is.

- Miért van akkor az, hogy arányaiban Magyarországon egy magyarnak többet kell az adott áruért fizetni, mint mondjuk egy Nyugaton élő állampolgárnak, tehát azonos termékért több percig kell dolgoznia. Egy liter benzinért, egy liter tejért, egy kiló kenyérért.

- Sajnos az a helyzet, hogy egy magyar munkaerő egy perc alatt ma Magyarországon jóval kevésbé hatékony, mint Ausztriában vagy Németországban. Ezért egy perc alatt mi nem tudunk előállítani annyi tejet, autót, számítógépet, ezért bizony több percet kell dolgozni érte.

- Némileg paradoxonnak tűnik az, hogy az alacsony keresetünk az előnyt is jelenthet, hiszen a multinacionális cégeket ez vonzza. Most akkor melyik a jobb nekünk? Ha alacsony a keresetünk és inkább jönnek a multinacionális cégek, vagy ha magasabb, de nyilván ez pedig a tőkét máshova viszi?

- Valóban igaz az, hogy Magyarország a fejlettségében közelebb van az Európai Unióhoz, mint a bérköltség szintjében és ez egy előny. Előny, amit a multinacionális cégek vagy más befektetők Magyarországon ki tudnak használni. Ezt a pozíciót nagyjából őrizgetnünk kell, másfelől meg közelíteni is kell az uniós bérsznívonalhoz. Az a lényeg, hogy nálunk gyorsabb termelékenység-növekedés legyen, mint az Európai Unióban. Ez így van 3-4 éve Magyarországon. Lényegesen gyorsabb a termelékenység-növekedés és gyorsabb itt a reálbérnövekedés is.

- Tavaly például 2,5 százalékkal nőttek a reálbérek, így a nettó keresetek meghaladták az 50 ezer forintot. Mindez az egyik svájci minősítő intézetnek ahhoz volt elég, hogy Budapestet így jellemezze: kanadai árak, mexikói bérek. Tény, hogy míg Zürichben, Koppenhágában vagy Londonban dupla annyi pénzt kell fizetni ugyanazon áruért, addig az ottani bérek csaknem 14-15-ször magasabbak az itthoninál. Berlinben hányszoros a szorzó? Erre kértem választ a fél éve még magyar ár-bér viszonyok között élő Bedő Ivántól.

- A héten a feleségem meglepődve állt a megszokott élelmiszeráruház előtt - mondta Bedő Iván, a Magyar Rádió berlini tudósítója. - Egy egész napra becsukták a boltot. Mint kiderült, a hálózat összes üzletében az egész országban átírták az árcédulákat. Lefelé. Németországban decemberben az élelmiszerárak 2 százalékkal az egy évvel korábbi árak alatt voltak. A mérsékelt árakhoz tisztességes fizetések társulnak. Az iparban heti 100 ezer, az alkalmazottaknál havi 640 ezer forintnak felel meg a bruttó átlagkereset. Ja igen, és egy kicsit csaltam, ezek a fizetések a volt NDK területének átlagát mutatják. Az átlag kelet-német az átlag nyugat-német fizetésének csak háromnegyedét keresi. A jövedelmek az egy százalék alatti infláció mellett 2-3 százalékkal nőnek. Az átlagos ipari munkás egy liter normál benzinért 4, egy kiló kenyérért 10, egy fél literes üveg sörért 3 percet dolgozik. Ez a bizonyos fél literes sör a boltban 130-160 forintnyi márkáért kapható. Ami egyúttal mutatja azt is, hogy a magyar és a német viszonyok között a nagy különbség nem az árakban, hanem a bérekben mutatkozik.

- Persze minden csak viszonyítás kérdése. Például míg egy magyarnak 3 percet kell dolgoznia egy kisméretű tégla áráért, addig egy horvátnak ehhez több mint 7, egy szlováknak pedig 10 perc szükséges. 25 deka vaj nekünk megvan 26 percből, egy bolgár ugyanezért másfél, egy ukrán 2,5 órát fáradozik. Nekünk ennyi idő egy háromfogásos ebéd árának megtermeléséhez kell. A hazai férfiöltöny azonban már a magyar embernek is 56 órás munkájába kerül. Sovány vígasz, hogy a csehek 10, az oroszok meg 20 órával dolgoznak többet ezért. Nem így a franciák és a belgák. A párizsi és brüsszeli viszonyokról Róka Zsuzsa beszél.

- Franciaország a világ negyedik gazdasági hatalma - mondja Róka Zsuzsa, a Magyar Rádió brüsszeli tudósítója. - A kevés nagyon gazdag mellett rengeteg a nagyon vagy meglehetősen szegény, és még a viszonylag széles, úgynevezett középosztály sem felhőtlenül boldog a 12 ezer frankos átlagkeresettel, ami körülbelül félmillió forintot tesz ki. A franciák a belgákat irigylik, merthogy Belgiumban a 45 ezer belga frankos átlagkeresettel 270-300 ezer magyar forint megfelelőjével sokkal több mindent vehetnek maguknak, mint otthon. Az élelmiszer, a ruha, a kocsi is olcsóbb Belgiumban, nem beszélve a műszaki cikkekről, meg arról, hogy nagyon a társadalom peremén kell ahhoz élni, hogy a belgák meg ne engedjenek maguknak egy hónap szabadságot. Franciaországban lényegtelen, Belgiumban alacsony infláció mellett évente mintegy 2-2,5 százalékkal nőtt a keresetük az elmúlt fél évtizedben.

- A kedvező makrogazdasági mutatók nagyon sok embernek bizakodásra adnak alapot és egyre többen azt hiszik, hogy az Európai Uniós csatlakozásunkkal itt a bérek is olyanok lesznek, mint Németországban vagy Nagy-Britanniában. Ez tévhit-e?

- Ez tévhit - válaszol ismét Vértes András, a GKI Gazdaságkutató Rt. elnöke. - Ma is az Európai Unión belül is vannak jelentős, 20-30 százalékos bérkülönbségek.

- Elő van-e írva valami, hogy milyen bérszínvonalat kell teljesíteni az uniós tagországnak?

- Nincs közvetlen előírás. Van egy olyan szándék, hogy mondjuk az Európai Uniós átlagbéreknél egy olyan 35 százalékkal alacsonyabb bérszíntek azért ne nagyon legyenek, mert annak komoly veszélyei vannak.

- Illetve - bocsánat, hogy közbevágok - ha jól tudom, akkor az infláció van bizonyos keretek vagy korlátok közé szorítva.

- Különböző pénzügyi egyensúlyi előírások vannak. Ez már nem elsődlegesen az Európai Unióhoz való csatlakozás, hanem az Európai Monetáris Unióhoz való csatlakozásnak a keretében. Itt az infláció, a kamatok, az államadósság és a költségvetési deficitre vannak különböző számszerű előírások. Ami Magyarország szempontjából most a bérközelítésben érdekes, az az, hogy a itt kettős folyamat fog lezajlani. Egyrészt az, ha gyorsabban növekszik a gazdaság, akkor gyorsabban növekedhetnek a reálbérek, mint az Európai Unióban és ezzel közelítünk a szinthez. Másfelől ebben a folyamatban a magyar forint felértékelődhet és ezen keresztül is közelítünk tulajdonképpen az ottani szinthez. Ezzel együtt sem fog az persze bekövetkezni, hogy az általunk remélt európai uniós csatlakozás időpontjára a magyar bérszint, átlagbérszint már az Európai Uniónak az átlaga közelében legyen. Jelentősen el fog egyelőre még maradni, de ez így van ma Portugáliában, így van Görögországban. Vannak még jelentős különbségek Írországban és Olaszországban is.

- Hány év lehet az, amíg mondjuk a mai németországi bérekhez hasonló díjazás lesz Magyarországon is?

- Ez 10-20 éves távlatban, direkt ilyen szélesen mondom, tehát egy 10-20 éves távlatban vezethet el oda, ha minden nagyon jól alakul.

- Mi a veszélye a túlzott keresetnövelésnek azon kívül, hogy ennek inflációgerjesztő hatása van?

- A kereseteket ma az üzleti szféra határozza meg alapvetően. Az üzleti szférában a tulajdonosok, a menedzserek bolondok lesznek túlzottan emelni a béreket, mert az emelné a költségeiket és nem tudnának jól működni. Úgyhogy ez igazából egy társadalmi kérdésfeltevés, nem az üzleti szféráé. Az üzleti szféra nagyon jól tudja, hogy ezt ő nem teheti meg. Ha Magyarországon a bérek 30 százalékkal nőnének, és nem nőne ennyivel a mi termelékenységünk, hatékonyságunk, akkor elvesztenénk a nemzetközi pozíciónkat, nemzetközi versenyképességi pozíciónkat, ami vagy azt jelentené, hogy rosszabb lenne a fizetési mérlegünk és elkezdenénk újra eladósodni vagy komoly inflációhoz vezetne, de még egyszer mondom, ez egy elvi kérdésfeltevés, a gyakorlatban ilyen nem merül fel, mert a cégek vezetői nem bolondok.
 

Vissza a kezdőlapra