Hol és mi a baloldaliság mostanában?
Csúcs Berlinben

Tizennégy balközép vezető, beleértve Clintont is,  egyetértett abban, hogy az államnak úgy kell irányítania a piaci erőket, hogy teljes legyen a foglalkoztatás és érvényesüljön a szociális igazság.

"Hisszük, hogy a piacgazdaságokat szociális felelősséggel kell kombinálni, abból a célból, hogy megvalósuljon a hosszú távú növekedés, stabilitás és teljes foglalkoztatottság." Ezt a szöveget Gerhard Schroeder, kancellár és vendégei: az olasz, francia, kanadai és holland miniszterelnök: Giuliano Amato, Lionel Jospin, Jean Chretien and Wim Kok, továbbá Argentina, Brazília Dél-Afriak és Chile elnökei: Fernando de la Rua, Fernando Henrique Cardoso, Thabo Mbeki és Ricardo Lagos, valamint a portugál miniszterelnök Antonio Guterres és Új Zéland, Svédország és Görögország miniszterelnökei:  Helen Clark, Goran Persson and Costas Simitis tárgyalták meg és fogadták el.

Gőzerővel folyik tehát a szociáldemokrácia átalakítása valami mássá, amely tartalmában leginkább a II. Világháborút követő idők kereszténydemokráciájára emlékeztet. Ezt ők hol harmadik útnak, hol új középnek nevezik.

Amit ebből következik, az nem több, minthogy az ideológiák kora lejárt.  A szocialista vezetők eszmei fordulatának jelentőségét mégse becsüljük le. Ezen jelszavak mögé búvó baloldaliság ellen nem lehet a hagyományos jobb-közép politika érvrendszerét felvonultatni, mivel lényegében azonosak.
A következő évtizedek meghatározó ereje csak akkor lehet az európai jobb-közép, ha valós feleleteket ad a valóban új kihívásokra. Amit a bal-közép csinál, abban csak annyi az új, mint az újszülött felfedezéseiben. A dolog annyira átlátszó, hogy  még a Magyar Rádió külpolitikai elemzője is rákérdezett: hol a baloldali értékrend ebben az anyagban?

Az alábbiakban hírügynökségi jelentések alapján összefoglaljuk a csúcson történteket:

Bár az összejövetel címe nem jelzi, pártpolitikai rendezvényről volt szó. Pontosabban a  "Korszerű kormányzás a XXI. században" mottójú berlini tanácskozás résztvevőiről. A szombaton kiadott zárónyilatkozatban 14 állam- és kormányfő a dokumentumban síkra száll a gazdasági stabilitásért és a kiegyensúlyozott költségvetési és pénzügyi politikáért.

Egyúttal szorgalmazták a nemzetközi pénzpiacok hatékonyabb ellenőrzését. "A globalizációt olyan piacgazdasági politikának kell kísérnie, amely tekintetbe veszi a kormányok szociális felelősségét" - olvasható a nyilatkozatban.
A résztvevők - köztük az amerikai és a brazil elnök, a német és a francia kormányfő - szükségesnek tartják az infláció elleni következetes harcot, mivel véleményük szerint csak ezáltal lehet gyorsítani a gazdasági növekedést és célul kitűzni a teljes foglalkoztatottság elérését.
A szociáldemokrata elkötelezettségű államférfiak a javak igazságosabb elosztásáért szálltak síkra. Nyilatkozatukban nemzetközi szociális egyezményt sürgetnek a fejlődő országok felkarolása érdekében. A célok között szerepel a polgárok és az állam jogai és kötelezettségei közötti egyensúly megteremtése is.
A nyilatkozat közzétételével egyidejűleg a berlini kancellári hivatalban tartott sajtótájékoztatón Gerhard Schrödera javak igazságos elosztását és a szegénység ellen küzdelmet hangsúlyozta. A résztvevők közös céljának nevezte a demokráciát, a társadalom kohéziós erejének fokozását, az emberi jogokért és a fajgyűlölet, antiszemitizmus minden formája ellen vívott harcot.
"Gazdasági téren természetesen a növekedés hívei vagyunk, még ha nem tartjuk is kizárólagos célnak azt. Nem akarjuk a piac uralmát a politika fölött, hanem a kettő erejének egyensúlyára törekszünk nemzeti és nemzetközi léptékben egyaránt" - hangoztatta a kancellár, aki saját kormánya feladatának nevezte Németország bevonását a nemzetköziesedés folyamatába. Ez ugyanis jótékonyan visszahat az ország és a társadalom nyitottságára és toleranciájára, ami elengedhetetlen ahhoz, hogy egy nemzet politikai és gazdasági téren megállja a helyét a nemzetközi színtéren.
Bill Clinton amerikai elnök a tájékoztatón aktívabb fellépést sürgetett a szegénység és a betegségek leküzdése érdekében. Egyúttal úgy vélte, hogy fel kell számolni az oktatás és a szakmai képzés terén világméretekben fennálló jelentős különbségeket. E cél eléréséhez jó eszköznek nevezte az internetet és a számítógépes kultúrát.
 

Vissza a kezdőlapra