Az MSZP képviselőcsoportja a nyugdíjasok helyzetét javító egyes feladatokról szóló országgyűlési határozati javaslatot nyújtott be. Az indítvány tárgysorozatba-vételét az egészségügyi bizottság és a parlament is elutasította.
Az előterjesztő azzal érvelt, hogy "a nyugdíjasok megélhetési költségei változnak - különös tekintettel az energiaárakra, a gyógyszerárakra -, és a nyugdíjasok döntő többsége védtelen az árszínvonal emelkedésével szemben, hiszen nem tudják ezeket a hatásokat ellensúlyozni." - Kár, hogy ezt az érvelést nem akkor ismerték fel, amikor kormányon voltak és lehetőségük lett volna a nyugdíjakat jobban emelni a bérekhez viszonyítva.
Az alábbi grafikont ezért most abból a szempontból elemezzük, hogy a tíz év három kormányzati ciklusára milyen tendeciák a jellemzőek. Ebből világosan megállapítható, hogy
Igaza van a vitában felszólaló Steinerné Vasvári Éva fideszes képviselőnőnek:
"Mindannyian tudjuk, hogy a nyugdíjasok helyzete nem könnyű, és nem volt az a rendszerváltást megelőzően sem. Szüleink anyagi sorsában, megélhetésében nem hoztak javulást a '90-es évek. A rendszerváltást követően a nyugdíjak vásárlóértéke rohamosan csökkent, a nyugdíjak emelése jelentősen elmaradt az infláció növekedése mellett. Különösen igaz ez a Horn-Kuncze-kormány időszakában az 1995-96. évre, amikor a nyugdíjak vásárlóértéke számszerűn 1995-ben 12,8 százalékkal, illetőleg 1996-ban 10 százalékkal csökkent. Megértjük az előterjesztők bűntudatát, mivel a nyugdíjak fent jelzett mértékű csökkenése az ő kormányzásuk idejére esik."
