Némileg zavartan állok itt előttetek; tanácstalanul a mondandómat illetően. A döntést, amit meghoztatok, utólag felesleges a saját érveimmel is megindokolnom. Annál is inkább, mert az előterjesztéshez fűzött indoklásban és a vitában is rengeteg érv elhangzott, nem is beszélve arról, hogy az Országos Választmány illetve a kibővített megyei választmányok vitáihoz képest itt legfeljebb érdeklődő barátainknak és a nyilvánosságnak tudtunk - esetleg - újat mondani, egymásnak nem.

Mint a pártelnöki tisztségre jelölt személynek bizonyára valamiféle programot, hitvallást kellene előadnom, nehogy zsákbamacsát vegyetek. De vajon van-e közöttetek bárki, aki ettől alappal tarthatna? Aligha Mindezek ellenére teljesítenem kell a jelölés vállalásával együtt járó formális kötelezettségemet: a megtisztelő jelölést elfogadom.

A pártelnöki tisztség és a miniszterelnöki pozíció személyi szétválasztásának indoklása egyúttal ki is jelölte azokat a feladatokat, amelyeket az új elnöknek meg kell oldania. Nem a szószaporítás, csupán az összefoglalás szándékával:

• a kormányzás gyakorlatilag kiszippantotta az erőt, időt a pártból, aminek látványos következményeit - mindenek előtt a párt politikai és szervezeti bénultságát, a belső információáramlás a kommunikáció akadozó, elégtelen voltát - a saját bőrötökön vagytok kénytelenek érezni;
• a párt különböző szervezetei, testületei elégtelenül működnek; nem képesek a pártban rejlő erőt megjeleníteni, a kormányzás támogatására felszínre hozni; nem csupán a különböző szintek közötti információáramlás nem megfelelő, de a pártban korábban jól működő fórumok, tagozatok sem élnek igazán;
• nincs a Fidesznek a koalíciós kormányhoz képes önállóan megjelenő akarata, véleménye; mindennek egyik következményeként nem képes megfelelő politikai támogatást nyújtani saját kormányának és kormányfőjének;
• lazultak a párt társadalmi kapcsolatai; mindaz a vélemény és jó szándék, amely nem kapcsolható konkrét kormányzati döntésekhez ma elveszik; kialakult egy kettősség a Fideszt kormányra segítő szellemi hátországban: miközben legtöbb bennünk bízó barátunk alapvetően egyetért a kormányzás irányvonalával, jónak tartja a mögöttünk hagyott másfél év mérlegét, azon közben úgy érzi, hogy a pályáról a nézőtérre szorult, csapattagból egyszerű szurkolóvá minősült vissza.

• újjá kell éleszteni a párt tagozatait, élővé kell tenni azokat a fórumokat ahol a Fidesz pedagógus tagjai, vállalkozói, önkormányzati képviselői, polgármesterei ki tudják cserélni egymással a tapasztalataikat, értékelni tudják egy-egy kormányzati döntés helyben érzékelhető hatásait, jelezni tudják a kormány számára a teendőket;
• össze kell hangolni a párt kommunikációját; a követő, defenzív kommunikáció helyett vissza kell szerezni a kezdeményezést: vissza kell ültetni a valóságot a jogaiba, amelyeket most a balos ellenzék által kreált virtuális világ bitorol; a közéletnek újra a polgárok, a családok, a nemzet problémáiról kell szólnia, nem pedig az MSZP-SZDSZ páros keltette álbotrányokról;
• meg kell kezdeni a választásokra való felkészülést, ami nem csupán a párt mozgósítható állapotba hozását jelenti a választási kampányra; jelenti egyúttal a szellemi felkészülés folyamatának elindítását is.

Emlékeztetnélek rá benneteket, hogy az első tízezer példány után utánnyomással majd 30.000 példányban fogyott el, igazi "bestseller" lett. A vitairat és a nyomában kibontakozó vita világossá tette, hogy nemcsak hazugság a "haladó értelmiség" felsőbbrendűségét hirdető "nincs alternatíva" jelszava, nemcsak hogy igenis van polgári alternatíva, hanem ez képes arra is, hogy az oldalán álló erkölcsi-szellemi fölényt mások számára is nyilvánvalóvá tegye.

Kedves Barátaim! Csak nekünk van érvényes mondanivalónk e nemzet számára. Csak bennünket érdekel, hogy mi lesz a fiatal családosokkal, lesz-e fedél a fejük fölött, lesz-e miből felnevelni a gyermekeiket, akik majd a jövő nyugdíjasait támogatják; hogy megtanulják-e az iskolában, hogy hol lakott Vörösmarty Mihály; csak bennünket érdekel, hogy mi lesz ötven év múlva dunaszerdahelyi, beregszászi, csíkszeredai, zentai magyarokkal; csak bennünket érdekel, hogy mi minden egyenrangú polgárai leszünk-e az Európai Uniónak, vagy csak azok, akik az ország hol keleti, hol nyugati ablakába teszik ki az "Eladó" feliratú táblát. Csak nekünk fontos, hogy mi lesz itt ötven év múlva; mert nekünk nem térkép e táj, nem telephely, a mi falunkból vagy szülővárosunkból - Alcsútdobozból, Pápából, Csornából, Sopronból, Szolnokból, Mátészalkából - sohasem lesz világváros, bár mi Ferencvárosban és Óbudán is elégedettek lennénk, ha világváros helyett egyszerűen csak lakható otthont építenének nekünk. Mert mi nem ideiglenesen állomásozunk itt, nem világpolgároknak akarjuk nevelni a gyerekeinket, akiknek mindegy, hogy a világ melyik úgynevezett világvárosában él. Mert mi az elmúlt tíz évet is itthon csináltuk végig, nem Los Angelesben, Párizsban, Berlinben vagy Londonban dekkoltunk zsíros ösztöndíjakkal vagy jólfizető állásokban, s főleg nem onnan "szakértettük" meg, hogy mit nem csinálnak jól itthon a bőgatyások. - Csak nekünk van érvényes mondanivalónk, de az 2002-ben már nem lehet ugyanaz, mint ami 1996-ban volt. Négy év kormányzás után 2002-ben ez az ország már nem lesz ugyanaz, mint volt a Fidesz-kormányzás kezdetekor. S ha az 1998-as választásoknak az volt a tétje, hogy visszasüllyed-e az ország a Maciárral, Iliescuval, Milosevic-csel és itthoni elvtársaikkal fémjelzett posztkommunizmus mocsarába, úgy a 2002-es választások tétje az lesz, hogy a polgári alternatíva megerősítésével egyszer és mindenkorra magunk mögött tudjuk-e hagyni a Marx rémes álmaiból a XX. század színpadára lépett kísértetünket. Ennek a mondanivalónak a közös megfogalmazásához kell hozzákezdenünk, hogy újra mozgósítsuk azt a szellemi potenciált, amely 2002-ben is alkalmas lesz arra, hogy egy győztes politikai erő szellemi háttere legyen.

Kedves Barátaim!
A Fidesznek mint pártnak, a frakcióval együtt biztosítania kell a kormányzáshoz szükséges politikai hátteret. Ez a háttér nem csak úgy tűnhet el, hogy a párt szembekerül a saját frakciójával és kormányával, vagy a képviselőcsoporttal együtt fordul szembe a nevét viselő végrehajtó hatalommal. Utóbbi esetben a kormányzás ellehetetlenül. Ám a konfliktusok hiánya még nem jelent támogatást. Ha nincs meg a visszajelzés lehetősége mert nincs aki jeleket adjon, és nincs, aki azokat vegye, akkor egy formálisan működőképes kormány könnyen légüres térbe kerülhet. Ez az a légüres tér, amit a Fidesz nem hagyhat saját kormánya hátában! A Fidesznek támogatnia kell a választási programra épülő kormányprogram megvalósítását, és ellenőriznie is kell annak végrehajtását.

Ha már itt tartunk, kedves barátaim, beszélnünk kell arról, hogy mi volt az oka annak, hogy szóba mind Antall József, mind Horn Gyula kormányzása idején felmerült a kormányfői és a pártelnöki funkció személyi szétválasztása, erre sem az MDF, sem az MSZP nem vállalkozott. Meglátásom szerint az oka nem volt más, mint a félelem attól, hogy vajon az új elnök, akit nem terhel a kormányzás közvetlen felelőssége, nem szervezi-e ki a pártot a kormány mögül; vajon még a párt fő erői a kormányzással vannak elfoglalva, a pártban korábban befolyásoló szerephez nem jutott erők nem veszik-e át a pártot, nem fordítanak-e a kormányétól eltérő irányban a párt politikáján? Ezek az aggodalmak most is hangot kaptak - nemcsak a Fideszen kívül, de hellyel-közzel a pártban is.

A döntésetek választ adott arra, hogy Ti ezt a veszélyt nem látjátok reálisnak. Bátor, elismerésre méltó döntést hoztatok, amely ugyanakkor megalapozott is. Azért hoztátok meg, mert ismeritek a saját pártotokat és bíztok benne.

Végigszenvedtétek az elmúlt 12 évet, amely alatt egy heterogén, radikális ifjúsági gerillacsapatból kormányzásra érett, stabil értékrenddel bíró, kiszámíthatóan működő néppártot csináltunk. Vagy nem csináltátok velünk végig az elmúlt 12 évet, hanem éppen azért csatlakoztatok hozzánk, mert immár teljesen egyértelműnek tűnt számotokra, hogy mit vállaltok a Fidesz-tagsággal. Ebben a pártban 1993-ban eldőlt, hogy a Fidesz nemzeti elkötelezettségű, szabadelvű néppárttá akar válni, hogy a szabadság első, legnehezebb négy évének kormányzati terhét magukra vállaló rendszerváltoztató polgári erőkkel szemben soha nem áll át az országot tönkre tevő, de magukat és a szajrét sikeresen átmentő kommunisták oldalára. Aztán '94-ben az önkormányzati választásokon az is eldőlt, hogy kikkel lehet sikeres szövetséget létrehozni, amely '98-ra kormányképes erővé is vált. Ma a Fideszben nincsenek olyan politikai alternatívák, amelyek le lennének nyomva, s felszínre kerülve más irányt szabnának a párt politikájának. Ebben a pártban nem készülnek pénz- és hataloméhes pszeudo keresztény szekták papjai hatalomátvételre. Ez nem az a liberális párt, amelyikben azért nem választanak meg valakit elnöknek, mert a szülei kommunista zsidók. Itt nem kénytelenek egymás közelségét elviselni valaha megcenzúrázott filmrendezők és Aczél György sameszai. Itt nem adnak az asztal alatt egymásnak pacsit munkásáruló milliomos szakszervezeti vezérek és milliárdos újtőkések. És főleg nem éneklik együtt kipirult arccal az Internacionálét.

Ez egy önmagával békében élő párt. Vagyunk, akik vagyunk. Barátaink, szövetségeseink, ellenfeleink és ellenségeink számára egyaránt kiszámíthatóak. Azonban főleg a magunk számára fontos, hogy tudjuk: bárkit is választanátok meg a párt elnökévé, a Fidesz akkor is ugyanaz maradna, ami most. Nemcsak azért, mert nincs a Fidesz vezetői között senki, aki más irányba akarná vinni a pártot, hanem azért is, mert ezt ti nem is hagynátok.

Kedves barátaim!
A Fidesznek folytatnia kell azt a szövetségi politikát, ami még eddig sikeres volt; meg kell kezdeni a választásokra való felkészülést abban az értelemben is, hogy ki kell alakítani a választási együttműködés kereteit, mert most el kell tudnunk dönteni (s ezt potenciális partnereinknek is meg kell tenniük), hogy milyen szoros együttműködést tartanánk célravezetőnek - a cél pedig nem lehet más, mint a magyar választójogi rendszer adottságainak figyelembe vétele mellett a győzelem, minden a polgári koalícióval szimpatizáló választó voksainak hasznosítása.

A Fidesz 1998-ra nagy tettet hajtott végre. Nem a választások megnyerésére gondolok, nem is az MDF-fel illetve az MKDSZ-szel kötött választási megállapodás megkötésére. Hanem a polgári értékek azon integrációjára, amely bármely néppárti szerepre igényt tartó politikai erő egyetlen lehetséges tartós fundamentuma.

A "polgári" jelző szerencsés összefoglalása mindazon értékeknek, amelyek képviselete elengedhetetlen volt ahhoz, hogy egy szabadelvű pártban - ahogy miniszterelnök úr fogalmazott - otthonra leljenek azok is, akik kereszténydemokratának vagy konzervatív gondolkodásúnak tekintik magukat. Ami az értékrendszerünkben közös, az éppen az összefogás által tud érvényesülni. Vagyunk, akik vagyunk. Nekünk nem kell versenyre kelnünk azokkal, akik magukat az egyedüli és hiteles liberális vagy éppen kereszténydemokrata politikai erőként deklarálják napról napra. A mi arcunkat, a mi gondolkodásmódunkat, a mi értékeinket, a mi lelkiségünket nem a szavak, hanem a tettek, a mi kormányunk által végrehajtott program világítja meg. Erre pedig nyugodtan legyetek büszkék, van rá okotok. Vagyunk, akik vagyunk. Senki felszólítására nem vagyunk hajlandóak naponta elhatárolódni attól, amik nem vagyunk. És senkihez nem dörgölődünk csak azért, hogy hitelesítő erejű elismerést kapjunk! Ha kellünk holnap is szövetségesként, hát készen állunk. Ha nem kellünk, sajnáljuk, de nem csimpaszkodunk senkinek a nyakába. Nem nekünk van szükségünk az összefogásra. Az országnak, a polgároknak, a gyermekeinknek van erre szükségük, a jövőnk érdekében. Mi legalábbis ezért érzünk felelősséget. Amikor a jövőbeni együttműködésről gondolkodunk, akkor egyúttal önvizsgálatot is kell tartanunk: mi magunk mennyiben járultunk hozzá vagy mennyiben gátoltuk azt, hogy az értékek terén megvalósult integrációs folyamat a szervezetek szintjén is végbemenjen.

Jómagam azt hittem 1994-95 táján, hogy az 1998-as választások után egy év alatt - ha győzünk akkor azért, ha veszítünk, akkor azért; örömünkben vagy bánatunkban - egy politikai szervezetben (egyesült pártban, vagy szoros pártszövetségben) kell egyesíteni a jobbközép erőket. Ma már látom, hogy ez a folyamat lassabb, bonyolultabb, fájdalmasabb mint reméltük, de meggyőződésem szerint ennek csak egyetlen alternatívája van: a magukat szociáldemokratának festő áldemokrata szocik tartós hegemóniájának elfogadása.

Tisztelt Kongresszus !
2004-ben, a következő Európa Parlamenti választások idejére Magyarország remélhetőleg már az Európai Unió teljes jogú tagja lesz, úgy a Fidesznek is el kell döntenie, hogy képviselőit melyik Európai Parlamenti frakció részeként kívánja megbízni. Ma még nem kell a dilemmára választ adnunk, de ha a Fidesz 2004-ben még különálló politikai pártként működik, akkor választás elé kerül: elfogadja-e az Európai Néppárt invitálását. A választ akkor kell megadni, de a válasz végiggondolását már holnap meg kell kezdeni.

Tisztelt barátaim!
Nem vállalkoztam arra, hogy teljes körűen számba vegyem az előttünk álló, megoldásra váró feladatokat. De így is érzékelhető, hogy nagy súlyt készültök rakni az új elnök vállára. Szeretném előre jelezni arra az esetre, ha engem választotok meg elnöknek: én a súlyt egyedül nem bírom el, és nem is szándékozom magamra vállalni. A miniszterelnöki és pártelnöki megbízatás személyi szétválasztása nem veszi le senkiről a neki járó felelősséget, sőt: ha az elnök elvégzi a munkáját, akkor mindenkinek - minisztereknek, államtitkároknak, képviselőknek, megyei választmányi tagoknak, helyi elnököknek - csökken a lehetősége arra, hogy az őket terhelő felelősséget másokra hárítsák.

Tisztelt Barátaim! Nemcsak a feladatok nagysága miatt nehéz ez a teher. A Fidesz elnökének lenni, megtisztelő, de nagyon nehéz megbízatás. Nagy a mögöttünk hagyott 12 esztendő súlya, magas az a mérce, amit magunk számára felhelyeztünk. Szeretném ezen a helyen megköszönni Orbán Viktor pártelnök úrnak azt, hogy a Fideszt idáig elvezette. Mint mondtam, bárkit választanátok meg ma új pártelnöknek, a Fidesz akkor is ugyanaz maradna, ami volt. Hogy éppen engem jelöltök és választotok meg esetleg néhány perc múlva, annak vannak előnyei és vannak hátrányai. Vannak kockázatai, és talán vannak reménykeltő vonásai is. Áder János, mint mondta, barátomként 20 éve ismer, de azért Ti sem panaszkodhattok, elég régi ismerősök vagyunk egymás számára. Magamról is csak annyit tudok mondani, amit mindannyiunkról mondtam. Vagyok, aki vagyok. Mindenki számára barát és ellenség, szövetséges, és ellenfél számára kiszámítható. Ha így kellek nektek, nagyon nagy megtiszteltetésnek érzem. Megbízhattok bennem. Azt gondolom, hogy ezt a pártot az juttatta el idáig, hogy mindannyian bíztunk magunkban, bíztunk egymásban. És ez az oka annak, hogy bízhatunk a saját jövőnkben is.

Vissza a kezdőlapra