Az alábbiakban Szinyei András képviselő úr felszólalását ismertetjük, amely tegnap késő este hangzott el az Európa Tanács parlamenti Közgyűlésének plenáris ülésén. A Fidesz képviselője felszólalását a kereszténydemokrata frakció vezérszónokaként mondta el, tehát nemcsak a saját nevében, vagy a nemzeti delegáció tagjaként, hanem az Európai Néppárt megbízásából beszélt.
Elnök
Úr, Tisztelt Közgyűlés !
A magunk mögött hagyott huszadik század óriási fejlődést hozott az emberiség számára, ugyanakkor a legnagyobb szenvedést okozta. Két világháború, forradalmak, népirtások, két diktatúra: a kommunizmus és a fasizmus terrorja ártatlanok millióinak szenvedését és halálát okozta és vannak sebek, amelyek a mai napig nem gyógyultak be.
Mi a térségben megtapasztaltuk az etnikai, nemzetiségi problémák megoldásának azt a módját, amikor a nemkívánatos népcsoportot vagonba rakták és elszállították. "A magyar kérdés - vagon kérdés" jelentette ki Sztálin, utalva a ma Ukrajnához tartozó Kárpátalján élő magyarok problémájára.
Vagonkérdés volt a Krímben őshonos tatár nép sorsa is, akiket 1944-ben szülőföldjükről a távoli Üzbegisztánba, Tadzsikisztánba és egyéb területekre deportáltak. Az enyhülés éveiben, a peresztrojka idején 1987-től megkezdődött a spontán visszatelepülésük amit felerősített a Szovjet Legfelső Tanács 1989-es döntése a deportált népek jogainak visszaállításáról.
Amilyen könnyű volt 1944-ben a deportálás végrehajtása, a visszatelepítést számos körülmény és lassítja. Évente kb. 50 ezer fő települhetett haza és nehezíti a visszatelepítést a poszt-szovjet térségre jellemző társadalmi identitáskeresés, a gazdasági nehézségek, szociális problémák, munkanélküliség. Tovább nehezíti a beilleszkedést az állampolgárság kérdése (kb. 100 ezer fő nem rendelkezik ukrán állampolgársággal.)
Politikai törekvéseik kezdetben az önálló állam megteremtésére irányult, ezt azonban, látva a realitásokat, feladták. Politikai szimpátiájuk, lojalitásuk az ukrán állam felé irányul, hálásak a visszatelepülés lehetőségéért.
Elismerés illeti Ukrajnát a Krími Autonóm Köztársaság megteremtéséért. Az itt élő népek önrendelkezése, szabad nyelvhasználata, anyanyelvi oktatása, kultúrájának megőrzése elindíthat egy egészséges folyamatot, amely meghozza az itt élő népek számára a békét és boldogságot. Jó példát Európa több pontján is találhatunk, pl. Dél-Tirol vagy a finn Aland sziget, legújabb példaként pedig a skót és a walesi parlamentek megalakulását említhetjük.
Az EPP frakciója nevében örömmel üdvözöljük az Lord Ponsonby úr kiváló jelentését és az ET. ajánlásait elfogadásra javasoljuk. A kérdést különösen aktuálissá teszi, hogy Európában még mindig vannak feszültséggócok. Nem lehetünk nyugodtak a Koszovói válság miatt sem és aggódunk a Vajdaságban élő népek sorsa miatt is.
A Krími Tatárok szomorú története sokadszor is bebizonyította, hogy nem hagyható figyelmen kívül a szülőföld és az őslakos nép összetartozása. Csak úgy lehet megelőzni, megoldani az etnikai feszültségeket, ha megteremtjük a különböző népek, népcsoportok önrendelkezését, autonómiáját, Nem viselhetik a megkülönböztetés örök bélyegét azok a nemzetiségek, amelyek nem rendelkeznek önálló államisággal.
Befejezésül Bibó István, magyar filozófus, politikus ide illő gondolatait szeretném felidézni melyet mintegy fél évszázada vetett papírra:
Egy államhatalomnak olyan arányban van esélye arra, hogy a többség nemzeti tudatától eltérő tudatú kisebbségi nép bizonytalan lojalitását lassan megszerezze, amilyen arányban bátorsága van ahhoz, hogy annak részére kisebbségi jogokat vagy akár területi önkormányzatot biztosítson."
