Május 13-án, a Szűzanya jelenéseinek évfordulóján a II. János Pál pápa a portugáliai Fatimában boldoggá avatta a Marto testvéreket, Jácintát és Ferencet, akik még ma is életben lévő unokatestvérükkel, Lucia dos Santossal 1917-ben tanúi voltak Szűz Mária jelenéseinek és őrzői a rájuk bízott titkoknak. Lucia most 93 esztendős, apáca. A szentatya röviden elbeszélgetett vele a helyi bazilika sekrestyéjében.

A Szűzanya 1917 május 13-án jelent meg a három gyermeknek először: Lucia 10 éves, unokatestvérei, Ferenc és Jácint pedig 9 és 7 éves volt ekkor. Kis nyájukat legeltették Cova da Ira a mai Fatima környékén. Délben szokásuk szerint elimádkozták a Rózsafüzért, majd pedig játékba kezdtek: kődarabokból házat építettek azon a helyen, ahol ma a bazilika áll. Egyszer csak nagy fényességet láttak és egy örökzöld tölgyfa fölött megpillantottak egy "napnál is fényesebben tündöklő Hölgyet", aki fehér Rózsafüzért tartott kezében. A Hölgy azt mondta a gyermekeknek, hogy imádkozzanak sokat és öt hónapon keresztül térjenek vissza mindig ugyanazon a napon, 13-án és ugyanabban az órában. Az utolsó jelenésre 1917. október 13-án már 70 ezer ember jelenlétében került sor.

A Szent Szűz három titkot bízott rájuk. Kettő - a második világháború eljöveteléről, illetve a katolikus egyházat keletről fenyegető veszedelemről szóló - jól ismert e három "fatimai titkok" közül, de a harmadikról a pápa csak most határozott úgy, hogy a nyilvánosság elé tárja. Joaquín Navarro-Valls vatikáni szóvivő elmondta: egy profetikus látomást tartalmaz, amelynek középpontjában az ateista rendszerek harca áll az egyház és a keresztények ellen, illetve a pápa elleni 1981-es merénylettel is kapcsolatos. A pásztorgyermekek értelmezése szerint a látomásban szereplő fehér ruhás püspök maga a pápa. O maga is, amint a mártírok holttestei között a kereszt felé megy, holtan zuhan a földre egy sortűz áldozataként. Ismeretes, 1981. május 13-án Mehmet Ali Agca török szélsőséges merényletet kísérelt meg II. János Pál ellen.

Boldoggá avatásuk története

A 11 és 10 éves korában elhunyt Ferenc és Jácinta boldoggá avatási eljárása 1952-ben kezdődött meg, II. János Pál pápa 1989. május 13-án tiszteletreméltónak nyilvánította őket, s most, május 13-án a boldogok közé sorolták őket.

A két portugál gyermek, Ferenc és Jácinta Marto a katolikus egyház két legfiatalabb boldoga, anélkül, hogy vértanúságot szenvedtek volna. Két teljesen hétköznapi, ún. normális gyermek, akik örömmel adták át magukat a játéknak, de akik teljességgel rá tudtak hagyatkozni a Szűzanyára. J

ácinta és Ferenc boldoggá avatása abszolút újdonságot jelent az Egyház számára. Nem először történik ugyan, hogy egészen fiatalkorúak az egyház boldogai közé kerültek, de eddig ez mindig olyan esetekben fordult elő, amikor vértanúként, a hit iránti gyűlöletből vették el életüket. A fatimai gyerekek esete tehát az első abban a tekintetben, hogy nem vértanúságról van szó. Az eset másik rendkívüliségét az adja, hogy Ferenc és Jácinta életszentségének útját két egymástól független eljárás során vizsgálták meg, de egy csodát mindkettőjük közös közbenjárásának tulajdonítanak. A hősies erényeket igazoló dekrétumot II. János Pál pápa 1989. május 13-án tette közzé. A világ különböző részein számos imameghallgatás történt a hívek számára, akik Jácinta és Ferenc közbenjárását kérték. Egy sajátságos eset, amelyet kánoni vizsgálatnak vetettek alá, tudományos szempontból megmagyarázhatatlannak bizonyult. 1989 februárjában a gyermekek közbenjárását kérő Maria Emilia Santos csodával határos módon meggyógyult csont-tuberkulózisából, amely 22 éven át az ágyhoz láncolta őt. Az egyház tehát elismerte az egyedüli csodát a két gyermek életének egységére való tekintettel. A két testvér üldözést, sőt börtönt is szenvedett, amellyel rá akarták venni őket, hogy fedjék fel azt a titkot, amelyet a Szűzanya rájuk bízott a jelenések során.

A gyermekek szentként haltak meg, szenvedéseiket és halálukat a világ bűneinek megváltására ajánlották fel. A boldoggá avatási eljárás során kimutatták, hogy nemcsak testvérekként álltak szoros egységben egymással, hanem ugyanabban a hitben és ugyanabban a látomásban volt részük a fatimai jelenések alkalmával.

A fatimai gyermekek iránti tisztelet az évek múlásával egyre szélesebb körben elterjedt, olyannyira, hogy 264 kérőlevél érkezett a Szentszékhez 62 ország püspökeitől, amelyekkel a boldoggá avatásukat kérelmezték. Mielőtt azonban megkezdték volna Marto Jácinta és Ferenc életszentségének vizsgálatát, egy alapfeltétel várt megoldásra: azt kellett tisztázni, hogy ennyire fiatalkorú gyermekek képesek-e arra, hogy hősies fokon gyakorolják az erényeket, amely a boldoggá-, vagy szentté avatás elengedhetetlen feltétele. A fatimai gyermekek boldoggá avatási eljárásának referense, Peter Gumpel jezsuita atya 1988-ban így foglalta össze a helyzetet: "Az utóbbi évtizedekben lényegesen megváltozott a felfogás a fiatalkorúak morális ítélőképességét illetően... A tudományos eredmények nagy hatással voltak egyházi téren is, vagyis az egyház pedagógiája és lelkipásztorkodása területén is..." Az 1981-ben tartott bíborosi plenáris ülésen pozitív döntés született a kérdésben, amelyet igen alapos tanulmányok előztek meg. Ezek során meghallgattak számos pszichológiai, pedagógiai, dogmatikai teológiai, morális és spirituális szakértői véleményt és a konvergencia valóban meglepő volt. Természetesen gyermekek esetében nem lehet megkívánni azt, hogy a felnőttekéhez azonos mértékben gyakorolják a hősies erényeket. Minden ilyen esetben szem előtt kell tartani a személy korát, nemét, a környezetet, amelyben növekedett, életállapotát, személyes elhivatottságát és az Istentől kapott kegyelmi adományokat.

A boldoggá avatási eljárás előtt három szempontot kellett tisztázni: a gyermek szó jelentését, amely 7, 8 és 12 közötti időszakot jelent; a hősies erények gyakorlását, amely nem jelent rendkívüli eseményeket, hanem azt jelenti, hogy a keresztény elkötelezettséget úgy élik meg, hogy az a hétköznapin túlmutat; és végül azt a tényt, hogy a gyermekek előtti látomások nem bizonyítékai a hősies erényeknek, mert ezek gratis datae, vagyis ingyenesen adva vannak, és ezek által nem válik senki automatikusan jobbá. A lényeg az, hogy e gyermekek, mindkettő a maga módján válaszolt a kapott kegyelemre és új, bensőségesebb kapcsolatot fejlesztett ki Istennel.
 

A három látnok rövid életrajza

Lucia de Jesus 1907-ben született, 1921-ben belépett a Dorottya Nővérek rendjébe. 1948-ban belépett a coimbrai karmelita kolostorba. 1949-ben tette le ünnepélyes fogadalmait. Több alkalommal ellátogatott Fatimába, legutóbb 1982-ben és 1991-ben II. János Pál pápa fatimai tartózkodása során.

Marto Ferenc 1908-ban született és 1919-ben halt meg a szülői házban. Rendkívül érzékeny és elmélkedő gyermek volt, lelkiségét az Úr Jézus vigasztalására szentelte.

Marto Jácinta 1910-ben született, 1920-ban kórházban halt meg hosszú és fájdalmas betegség után, szenvedéseit a bűnösök megtéréséért, a világ békéjéért és a pápáért ajánlotta fel.

Vissza a kezdőlapra