gemesi

"Árnyékra vetődtünk"
Interjú Gémesi Györggyel, az MDF volt alelnökével

Gémesi György, az MDF országgyűlési képviselője, Gödöllő polgármestere úgy látja: lemondásával elérte a célját. Azért, köszönt le, hogy fölhívja a figyelmet a fórumon belül kialakult kedvezőtlen tendenciákra. Szerinte nem konfrontálódni kell, hanem pozitív üzeneteket közvetíteni. Hogy a választáson a Fidesszel közösen vagy egyedül kell megmérettetniük magukat, ma még nem látható, de Gémesi szerint minden eshetőségre fel kell készülni.

Ön nem egy színpadias szereplője a politikai életnek, s mégis - ennyi idő távlatából is - meglehetősen színpadiasra sikeredett a lemondása. Így akarta?
Belső meggyőződésből cselekedtem, azt nem gondoltam végig, hogy mindaz, amit teszek, kifelé milyen hatást gyakorol. Lehet persze ezt kritizálni, de ha az embernek a belsejéből fakadnak a lépései, akkor talán mégis hitelesnek kell elfogadni. Az én tíz-tizenkét éves politikai pályafutásomnak mindig az volt a vezérlőelve, hogy hiteles legyek. Ezzel együtt elfogadom, a látszat akár színjátéknak is tűnhetett.
Ezek szerint nem mérte fel pontosan, hogy a köztársaságielnök-jelölés előtti napon egy ilyen bejelentés igazából nem Gémesi Györgyről fog szólni? Hogy bizonyos politikai erők felhasználják majd a nevét saját céljaikra ?
Természetesen felmértem, végül is nem vagyok kezdő. Viszont nekem ragaszkodnom kell az alapstratégiánkhoz, ahhoz ugyanis, hogy az MDF koalícióban kormányoz, a kisgazdákkal együtt...
Ezt hajlandó lennék elfogadni, de ha a körülményekre gondolok, mégis erős fenntartásaim vannak. Lehetséges, hogy ön Dávid Ibolyáék helytelen politizálására akarta felhívni a figyelmet, de ezt akkor tette, amikor épp a legélesebb volt a konfliktus az MDF, az ön pártja és az FKGP között. Tehát biztosra lehetett venni, hogy az ön bejelentését fel fogják használni az ön pártja ellen...
Ne feledje, hogy az MDF ügyesen és okosan távol tartotta magát a korábbi hónapokban a belpolitikai adok-kapokból, s lám, nem tudta elkerülni, hogy a végén maga is belekerüljön. Ennek pedig nagyon rossz az optikája, mégpedig a saját szavazótáborunk előtt. Sajnálatosnak tartom, hogy mi azt jelentettük be, hogy Torgyán Józsefet alkalmatlannak tartjuk köztársasági elnöknek, ahelyett, hogy arról beszéltünk volna, kit találunk alkalmasnak. Nem kellett volna egyebet tennünk, mint ragaszkodnunk a saját jelöltünkhöz, aki ugye nem volt más, mint Mádl Ferenc. Ehelyett beleugrottunk egy csapdába. Azért mondom, hogy csapdába, mert Torgyán József nem volt jelölt, sőt feltehetően ő és a miniszterelnök már tudták, hogy Mádl Ferencet fogják ajánlani. Az egész helyzeten nyerhettünk volna, ehelyett pedig kicsit nevetségessé váltunk, pontokat veszítettünk, a koalíción belüli erőterünk kifejezetten meggyengült. Lehet velem ezen persze vitatkozni...
Én vitatkoznék is... Mert lehet, hogy a belső erőtér meggyengült, de a külső megítélés feltétlenül erősödött. Nem feltétlenül Torgyán József személyére, inkább a legfőbb közjogi méltóság pozíciójával kapcsolatos, meglehetősen szégyenletes alkudozásra gondolok... Számomra tehát az a kérdés, legalábbis, ha az ön állítására gondolok, hogy az MDF hova politizál: a kicsi belső kör felé, vagy a szélesebb közvélemény irányába?
Ez megközelítés kérdése... Szerintem nem lehet függetlenedni az adott politikai körülményektől. Márpedig egy fontos döntés előtti nyilvános konfrontáció egy olyan párttal, amellyel számos helyen együttműködünk helyi önkormányzatokban, semmiképpen sem szerencsés. Az én üzenetem arról szólt, hogy mi és a kisgazdák nem vagyunk, nem lehetünk halálos ellenségei egymásnak. Lehet közöttünk véleménykülönbség, de ezt a különbséget meg lehet fogalmazni pozitív módon is, úgy, hogy ne sértse a más területeken kialakult együttműködéseinket. Képzelje el, milyen érdekes politikai helyzet állt volna elő, ha mi csak annyit közlünk, hogy Mádl Ferencet el tudnánk képzelni a köztársasági elnök székében. Nem ezt tettük, ehelyett árnyékra vetődtünk.
Ha már futballhasonlattal élt: azért vetődött árnyékra az MDF, mert előtte ezek szerint becsapták, finomabban fogalmazva bemutattak neki egy lövőcselt. Miért akarták az MDF-et elfektetni?
Ha így elemezzük a történteket, akár igaz is lehet, amit mond, de nem biztos, hogy helyes az elemzés. Azért nem, mert ha bárki józanul végiggondolta a lehetséges megoldásokat - és szerintem Torgyán József is ezt tette -, az rájöhetett, hogy a kisgazdák elnökének nem sok esélye lett volna a sikerre. Tehát számolni és gondolkodni kellett volna. Torgyán ezt megtette és szerintem rendkívül ügyesen és jól oldotta meg a helyzetet. Ő hozta ki a legtöbbet a kialakult helyzetből.
Érdekérvényesítés szempontjából kétségkívül igaza van, Torgyán a maximumot hozta ki...
Így igaz, okosan taktikázott.
Szemben az MDF-fel?
Igen. Felesleges volt a konfrontáció. Tíz év alatt megtanultam, hogy a provokációkra nem szabad rámozdulni. Én eddig minden választást megnyertem, és a sikerben talán szerepe lehetett annak, hogy mindig magamról, magunkról beszéltem: mit akarok, mit szeretnék, mi a célom... Mindig a pozitívumokra helyeztem a hangsúlyt; tőlem csak pozitívumokat halljanak az emberek.
Most mégis konfrontálódott saját pártjával...
Ez, mint mondtam, jelzés volt, nem pedig konfliktuskeresés. Én maradok, aki voltam: MDF-es.
Olyannyira, hogy amikor az MDF az első körben nem választott alelnököt, azt hittem, mégiscsak marad, mégsem távozik posztjáról...
De távoztam, nem operett szerepet játszottam el. Én amit akartam, elértem: odafigyeltek a szavaimra, s talán elfogadták, hogy a belső kommunikáción is javítani kell.
Ez utóbbi nem valami sértett állapotnak a fedőszava? Azért kérdezem, mert az ön MDF-en belüli politikai pályafutása folyamatosan felfelé ívelt, és sokáig úgy tűnt, hogy meghatározó szerepe lesz a pártban, azóta viszont mintha marginalizálódott volna...
Nincs szó sértettségről. Sportember vagyok, tudom, hogy a csapatkapitány joga az összeállítás, hogy eldöntse, kitől várja a gólokat. Számomra, higgye el, nem hiúsági kérdés, hogy a csapatban hátrább vontak, s most küldtek előre centernek. Dávid Ibolya szimpatikusan és jól építkezett idáig, függetlenül attól, hogy mennyire tudta elfogadni az én játékstílusomat.
Ne haragudjon, ön beszélt már a hitelességről, s számomra nem feltétlenül hiteles, ha egy sztárpolitikus azt állítja, hogy jól érzi magát a cserepadon...
Előfordult már, nem is egyszer, hogy sztárok ültek a cserepadon... De azért azt fontosnak tartom hozzáfűzni, hogy nem vagyok sérült. Csak az egyik barátom szavaira hagyatkozhatok, ő szokta mondani: időt kell adni az időnek. Egyszer a dolgok a helyükre kerülnek. Egy a lényeg: én ide tartozom, s egyszer majd újra beállítanak a csapatba. Vagy legalábbis remélem, szükség lesz még rám. Mint mindenkire a pártban, hiszen 2002-re készülünk, egyik párt sem számíthat fölényes győzelemre, a kormányalakításhoz újra koalíciós kényszerek lesznek.
Hol húzódik meg az ön és Dávid Ibolya közötti felfogásbeli különbség?
Már említettem: minden kérdést pozitívan kell megközelíteni, méghozzá rendkívüli következetességgel. Amúgy, értékrendben és tartalomban nincs közöttünk különbség, legfeljebb stílusban. Nem alakulhat ki senkiben az a képzet egy-egy megszólalásunk nyomán, hogy az MDF balról akar előzni, nem használhat bennünket fel az ellenzék ahhoz, hogy a koalíciót gyengítse. Természetesen Dávid Ibolyánál sem így, ilyen markánsan és élesen jelentkeztek ezek a jelenségek, sokan felnagyították, szándékosan torzították mondatait, viszont, hogy így történt, az kétségbevonhatatlan. Remélem, túljutottunk ezen a nehéz korszakon, az elnök asszony mindenki számára egyértelművé tette, hogy az MDF nem közeledik sem az SZDSZ-hez, sem pedig az MSZP-hez, továbbra is a jelenlegi koalícióban gondolkodik. Ez nem jelenti azt, hogy ne lehessen tisztességes politikai alkukat kötni az ellenzékkel, de van egy határ, amin túl nem lehet lépni. Az nem lehet kérdés, hogy az MDF a koalíció elkötelezett híve.
Ön a Fideszt és az FKGP-t természetes szövetségesnek tartja?
A mai struktúrában feltétlenül. Az MDF-nek, mint keresztény konzervatív pártnak, itt van helye. Nekünk arra kell törekednünk, hogy az emberek elhiggyék és elfogadják, hogy mi képviseljük a mérsékelt keresztény-konzervatív politikát.
A Békejobb kezdeményezése alkalmas erre?
A Békejobb megfelelő alap lehet, más kérdés, hogy a megvalósítás technikájában nem mindennel értettem egyet. Nekünk az antalli eleganciát kell követnünk; nem szabad foglalkozni minden apró kérdéssel. De arra oda kell figyelni, hogy kivel fogunk össze. Mert kérdem én, mennyivel nevezhető hűtlenebbnek Manninger Jenő, Demeter Ervin, mint azok, akik korábban léptek ki az MDF-ből és alapítottak új pártot? A megbocsátás szép tulajdonság, de azért a közös óriásplakát... Hát mit mondjak: elég szerencsétlen dolog. Nekünk nem formai, hanem tartalmi kérdésekben kell tisztán felmutatnunk magunkat, csakis a nyugodt, kiszámítható politizálásnak lehet hozadéka.
Már ha hagyják a partnerek. Mert egyelőre az látszik, hogy a Fidesz és az FKGP koalíciós szerződést kötöttek, s nem nagyon számolnak az MDF-fel...
Szerintem korai még erről beszélni.
Szerintem pedig nem, kiváltképp, ha arra gondolok, hogy Torgyán József eleddig nem nagyon hagyott kétséget afelől, hogy az MDF-et nem tekinti igazán partnernek...
Nézze, annak is van esélye, hogy két szék közül a pad alá essünk. Nekünk akkor is azt a politikát kell folytatnunk, amiről az előbb beszéltem.
Elképzelhetőnek tartja, hogy az MDF-nek önállóan kell indulnia a választásokon? Tehát, hogy nem lesznek majd közös jelöltek?
Az MDF-nek minden helyzetre fel kell készülnie. Ha a pártunk ezt megteszi, a belső struktúráját megfelelően alakítja ki, a döntéshozó szinteket összehozza a működési szintekkel, akkor nem lehet baj, akár hét-kilenc százalékot is elérhetünk.

Németh Péter
NÉPSZAVA
2000. május 12.

Vissza a kezdőlapra