Ismét Haiderrôl
A világsajtó hetek óta részletesen ír az ausztriai választási eredményekrôl. A Szabadságpárt felemelkedése és a koalícióba való kerülése Európában hisztérikus reakciókat vált ki, az Európai Unió azonnali szankciókat vezetett be Ausztria diplomáciai elszigetelésére. A német külügyminiszter, Joschka Fisher a nemzeti szocializmus rokonának nevezte a haideri ideológiát. A belga külügyminiszter kijelentette: „Európa Ausztria nélkül is meglesz. Haider Ausztriájába ezentúl erkölcstelen síelni járni.” Izrael visszahívta a nagykövetét, amikor az új koalíciós kormány még fel sem esküdött.
Mindenkinek van véleménye Haider Szabadságpártjáról, ami, mint ismeretes, a választók 27 %-át nyerte meg, amire az ország utóbbi 45 évében nem volt példa.  Ha most tartanának választásokat, még több szavazatot kapna ez az energikus oszták. Miért ilyen népszerű? Azért népszerű, mert jobboldali, vagy azért, mert ki akarja zökkenteni az országot a Szociáldemokrata Párt és a Néppárt régen hatalmon levô megcsontosodott rendszerébôl? Haider és Schüssel (a Néppárt elnöke) aláírtak egy nyilatkozatot, amiben elítélik Ausztria náci múltját, és elkötelezettséget vállalnak a demokrácia és az emberi jogok mellett.
A Newsweek február 14-i számában így írtak errôl: „Ausztria kicsi, stabil és jelentéktelen ország. Jörg Haider nem Adolf Hitler. Az ô felemelkedése a háború utáni ’szervezett’ demokráciából való elkésett átmenet valami olyasmi felé, ami nemesebben nyitott és versenyképes.” Neonáci-e Haider? Ma már határozottan elhatárolta magát a pro-náci kijelentéseitôl és hangsúlyozza az amerikai értékekhez való vonzódását is; hogy ezt bizonyítsa, nemrégen a Harvard egyetemen gazdasági szimpozionon vett részt, és 1994-ben meglátogatta a washingtoni  Holocaust Múzeumot.  Egyesek azt mondják, forradalmi, mások szerint náci-szimpatizáns.  A New York-i  Magyar Ház Társaskörének vezetôje, a 89 éves Bálintitt Károly a következôket mondta az osztrák hatalomjátékosról: „Ez a Haider ügyesen kifogta az emberek érzelmeit, és ezért 27 % rá szavazott. Most mindenki megijedt, hogy Isten tudja mi lesz, tán holnapután háború – ez teljesen nevetséges. Ha egy kommunista gyôzôtt volna, semmit sem szóltak volna. Egy kicsi országban nem szabadna ekkora hisztériát kelteni azért, mert egy párt jobbra ment. Most, hogy hatalomra került, tehát megkapta, amit akart, valószínűleg finomodnak majd a nézetei.”
Amikor Horn Gyulát választották meg, akkor a a jobbközép nem tüntetett az utcákon vehemensen, és a világsajtó is csendesen elhaladt  e negatív fejlemény mellett – pedig a kommunista diktatúrát ugyanúgy nem kívánja vissza egyetlen épen gondolkodó ember és csoport sem, mint a náci uralmat.

Niemetz Ágnes
NEW YORK
 

Vissza a kezdőlapra