• Az Egyesült Államokban már ezelőtt tíz évvel is sokat költöttek például információtechnológiai kutatásokra. Ebben benne foglaltatik a költségvetési és a vállalati ráfordítás. Ott már akkor több volt az utóbbi szférától érkező ráfordítás, mint a költségvetési, ma pedig az egész finanszírozás 70-80 százalékát a vállalkozások adják, és csak 20-30 százalékot a költségvetés. Még érdekesebb az a tény, hogy az Egyesült Államokban az alap- és alkalmazott kutatásokat Science néven összevonták, és a ebből fejlődnek ki az alkalmazások (a technológia). Külön érdekesség, hogy az alap- és fejlesztőkutatások terén a vállalkozások az alapkutatások egynegyedét is finanszírozzák. Ráébredtek arra, hogy például az információtechnológiában érdemes olyan laboratóriumokat támogatni, ahol az alapkutatók törik a fejüket, hogyan lehet továbblépni, és még inkább így van ez a biotechnológia területén.

• A jövő évszázadot a biológia évszázadaként emlegetik...
• Az elmúlt néhány esztendőben különösen gyorsan fejlődött a biotechnológia, ma az USA-ban a K+F több, mint 60 százalékát ez a tudományág teszi ki, ami nem független attól, hogy a humán genom program rendkívül felgyorsult. Föltérképezik az emberi génállományt, azonosítják, hogy melyik gén miért felelős, hogy lehet ezeket hasznosítani például a gyógyszerkutatásban, a gyógyításban és így tovább. Ez az ipar számára is óriási lehetőség, ezért érthető az a fantasztikus fejlődés, ami az amerikai tőzsdén bekövetkezett ezen a területen. A genomikával foglalkozó vállalatok részvényei szeptemberben még 40 dollárt értek, decemberben pedig már elérték a 250 dollárt; még a web "kitalálója" is ezeket a részvényeket vásárolja. A biotechnológia hihetetlen gyors fejlődését felismerték Brüsszelben is. Létezik egy határozat, amely szerint Európában a továbbiakban a K+F biotechnológiai részét erőteljesen fejleszteni kell. A múlt évben 50 milliárd eurós produkciója volt ennek a szektornak, ezt öt év alatt 250 milliárdra kell fölfejleszteni. Csak ily módon lehet fölvenni a versenyt az Egyesült Államokkal és Japánnal.

• Mi hol állunk ezen a téren?
• Magyarország bizonyos mértékig szerencsés helyzetben van, hiszen mind az információtechnológiában, mind a biotechnológiában az alapkutatási szint jelentős értéket képvisel az egyetemeken és a kutatóintézetekben. Még van lehetőség arra, hogy az alapkutatásokat összekapcsolva a fejlesztőkutatásokkal ezt kamatoztatni tudjuk. Egy harmadik téma is ide sorolandó, ami ugyancsak európai uniós preferencia, ez pedig az ökológia.

• Ezen a téren jócskán van lemaradásunk.
• Azok, akik figyelemmel kísérték a Tisza szerencsétlen sorsát, nem csodálkoznak azon, hogy egy új igény lépett föl: jobban kellene támogatni az ökológiai kutatásokat, mint ahogy ezt Európában elő is írják a kutatás-fejlesztési stratégiai programban. Szerencsére hazánkban ehhez igen jó a "háttér", kiváló ökológusaink vannak ma is. Amennyiben az Európai Unióhoz akarunk csatlakozni - márpedig ez a cél -, nem szabad figyelmen kívül hagyni, hogy mit gondolnak ma stratégiai fontosságúnak Brüsszelben. Kiemelten a gazdasági fejlődést, aminek egyik nem lényegtelen összetevője a K+F, hiszen a GDP évenkénti többletének - ami az Egyesült Államokban az elmúlt évben három százalék volt - a 70 százalékát a kutatás-fejlesztés állította elő, de az uniós államokban is 30-35 százaléka származik a GDP-növekménynek a kutatás-fejlesztés-technológia hármasából. Nem egyszerűen arról van szó, hogy a K+F a gazdasági fejlődés egyik motorja, hanem a főmotorja; ezt nekünk is föl kell ismernünk. Ha Magyarország nem egyszerű bérmunkából akar megélni, akkor változtatni kell a szemléleten. A multinacionális cégek elsősorban nem a fejlesztés miatt települtek be - tisztelet a kivételnek (Ericsson, Nokia stb.) -, hanem a rendkívül olcsó munkaerőt találták vonzónak. Ha ezen túl akarunk lépni, egyetlen lehetőségünk van: az alap- és fejlesztőkutatást, az innovációs kapacitásunkat úgy használjuk föl, hogy eredeti produktumokra is képessé tegyük a hazánkban működő külföldi és magyar vállalatokat.

• Erre mivel lehet ösztökélni a fejlesztőket, illetve a vállalati szférát?
• Két összetevő révén: az európai államokban a K+F ráfordítások 60-70 százalékát a vállalkozások adják, a többit a költségvetés. A vállalkozások ezekben az országokban már ráébredtek arra, hogy a leggyorsabban visszatérülő beruházás az, amit a K+F-re fordítanak. Ezt jól lehet mérni informatikában vagy az említett biotechnológián az Egyesült Államokban. Szerencsére a magyar nagy- és középvállalatok rávehetők arra, hogy amennyiben érdekeltté tudjuk őket tenni, ruházzanak be a gyorsan megtérülő kutatás-fejlesztésbe. Ehhez több minden szükséges. Legyen megfelelő fiatal és olcsó szakképzett munkaerő. Szerencsére az oktatási rendszerünk még mindig olyan színvonalú, hogy ezt a munkaerőt a K+F "humán infrastruktúráját" elő tudja állítani. Sajnos az elmúlt évtizedekben ugyan itthon termelődött ki a kutatásra-fejlesztésre alkalmas munkaerő jelentős része, de a külföldnek hajtották a hasznot, mert elmentek; őket itthon kell tartani. Ezt egyik-másik nagyvállalat szerencsésen meg is teszi: az Ericssont emelném ki, ahol sok fiatal magyar kutatómérnök dolgozik, és ott megfelelő anyagi háttérrel is rendelkeznek. A három Bay Zoltán Intézet is ugyanazt próbálja megvalósítani, tehát az alapkutatást, a fejlesztést és a technológiatranszfert együtt. Ez a három együtt jelenik meg az innovációban is. Magyarországon van egy rendkívül aktívan működő innovációs szövetség, amelynek tagjai ezt a politikát próbálják átvinni a kis- és középvállalatok szintjére is. Az USA-ban például 10-15 tagú laboratóriumok lesznek világhírűvé, elég, ha csak azt megnézzük, honnan is indult el mondjuk a Microsoft.

• Mi a legsürgősebb tennivaló?
• Az egyik, hogy a költségvetés fölismerje a fentiek fontosságát. Ezt kétféleképpen teheti meg: az egyik, hogy a kormányprogramban leírtaknak megfelelően igyekeznek 2002-re a GDP másfél százalékát K+F-re fordítani. Azt a trendet, hogy a ráfordítást mindinkább a vállalkozások veszik át, nálunk is meg kell közelíteni. A jelenlegi 60-40 százalékos arányt úgy kell kiigazítani a következő két esztendőben, hogy a finanszírozásban 50-50 százalékra módosuljon az arány a költségvetés és a vállalkozások részvételét illetően. A költségvetésnek is szükséges növelni a hozzájárulást a következő években, mert jelentős elmaradások vannak. A humán infrastruktúra veszélyeztetett, mert a kutató bárhová is megy Nyugatra, ott jóval többet fog keresni. Itt van a Schröder-féle "fenyegetés", amely szerint negyvenezer informatikusra van szüksége Németországnak, ezt Kelet-Európából és Indiából szándékoznak föltölteni. Ez óriási veszélyt jelent a hazai informatikai kutatókra is, hisz könnyen elcsábíthatók, ha a megfelelő viszonyokat itthon nem teremtjük meg számukra. Vonzóvá kell tenni a kutatói pályát a fiatalok számára. Ezenkívül meg kell határozni azokat a fő kutatási irányokat, amelyeket fokozottan kell támogatni, ahogy ezt a miniszterelnök is mondta. Ezt a kijelölést a kollégium a legutóbbi ülésén meg is tette, öt fő irányt határozott meg, ezeket kell 2001-től kiemelten támogatni. Szeretnénk, ha az új tudománypolitikai stratégia része lenne a miniszterelnök által említett nagyszabású Széchenyi-tervnek is, mert kutatás-fejlesztés és technológia nélkül az aligha valósítható meg.

Vissza a kezdőlapra