A mai
világban meglepő hírrel állt elő az egri kórház . Nem veszteséges és még
fizetésemelésre is képes. Mégpedig jóval tíz százalék felett, tehát jóval
az infláció felett emel.
Másutt
meg súlyos gondok…
Valótlan
lenne a sok panasz? Csak a sok milliós Cser Ágnes tüzeli fel az embereket?
Aligha.
A nővért igazándiból nem érdekli, hogy a társadalombiztosítás vagy a kórházvezetés
a ludas abban, hogy kevés a bére.
Az
orvost sem.
Várat
magára azonban a reformnak az a lépése, amelyet nem a parlament, nem a
miniszter, hanem a kórház maga kell végrehajtson. Ma ugyanis, a kórházak
egymással vannak versenyben, amelyik többet teljesít, többet is kap. Ám
az egyes kórházi osztályok vagy részlegek nem érzik meg, hogy jobban vagy
rosszabbul, hogy többet vagy kevesebbet dolgoznak.
Nincs
még meg a finanszírozási reformnak a másik ága: az endofinanszírozási reform.
Nem
tudjuk, hogy az egri béremelést jó gazdálkodással érték-e el, vagy érdekeltté
tették részlegeiket a hatékonyabb munkában.
Bármelyik
utat járták is, az eredmény elgondolkoztató.
Nem
kell mindig mindenért a központot, azaz a minisztert és a biztosítót szidni.
