Június 5-én délután negyed öt után megkezdődött a köztársasági elnök választás a parlamentben.

Amint az köztudomású egyetlen jelölt volt, a pártonkívüli Mádl Ferenc. A MIÉP kivételével minden párt támogatásáról biztosította a jelöltet, így megválasztása elvben nem volt kétséges.

A 363 leadott szavazatból hét érvénytelen volt, 105 nem és 251 igen szavazatot adtak le. A megválasztáshoz 258 igen szavazat kellett.

Az igen szavazatok száma jócskán meghaladta a koalíciós képviselők számát. A baloldali ellenzék számos képviselője viszont, élükön az ügyben többször nyilatkozó Bauer Tamással és Fodor Gáborral, helytelenítette, hogy az ellenzék nem állított jelöltet. Nehéz megbecsülni, hogy a távollevők, az érvénytelenül és a nemmel szavazók kik lehettek, melyik párthoz tartoznak. A szabaddemokrata és a szocialista vezetés, vagy hiába döntött Mádl mellett, nem tudta akaratát keresztül vinni, vagy csak kifelé szólt a támogatás, s a vezetés is ezt az eredményt akarta. Tehát a baloldal párvezetői vagy gyengék, vagy hamisan ígértek támogatást. Egyik változat sem válik dicsőségükre.

A parlamenti folyosón hetek óta arról beszéltek a bal oldalon, hogy a kisgazdák fognak nemmel szavazni.

Nem céloztak erre, de közvetve mégis erre utalnak az Index nevű internetes újságnak nyilatkozó Kovács László és Kuncze Gábor frakcióvezetők. Elmondták, hogy szerintük nem az ellenzéken múlt a szavazás eredménye. Kovács szerint az MSZP-frakción belül megvolt Mádl 2/3-os támogatása. Ez 90 szavazat Kuncze viszont - miután titkos volt a szavazás, nem tudta elmondani, hányan szavaztak a saját frakciójában Mádlra, de az SZDSZ-es képviselők többsége szerinte támogatta a jelöltet. Ez legalább 13 fő.

Ha azt a képtelen feltételezést elfogadnánk, hogy egyetlen kisgazda sem szavazott Torgyán jelöltjére, a Fidesz és az MDF szavazatai és a két baloldali frakcióvezető által vélelmezett támogatás még a kisgazdák nélkül is elég lett volna a szükséges 258 vokshoz. (A 143 fideszes és a 16 fórumos szavazathoz hozzá számítva a 90 szocialistát és 13 szabaddemokratát, 262 szavazat adódna. Ez még négy kormánypárti hiányzást is lehetővé tett volna.)

A frakcióvezető urak tehát nem mondtak igazat. A valóság közelebb áll Torgyán József nyilatkozatához, aki szerint az MSZP mint egy elefánt a porcelánboltban, úgy rúgta fel az előzetes megállapodásokat. Szájer József szerint képmutatás volt, amit az ellenzék tanúsított, és eredetileg is a második-harmadik fordulóban számított a Fidesz sikerre. Ezt bizonyítja egyébként, hogy pillanatokkal az eredmény kihirdetése után benyújtható volt az új javaslat.

Horn Gyula volt miniszterelnök az Indexnek adott nyilatkozatában elmondta: a sikertelen szavazásban feltehetően szerepet játszott Áder János kortes beszéde is, melyet Mádl Ferenc mellett tartott. A beszéd nem tartalmazott olyan elemeket, amelyek bárkit lebeszélhettek volna az igen szavazatról, de erről, mihelyt a szöveget a parlamenti jegyzőkönyv lehozza, majd olvasóink maguk ítélhetnek.

A fenti számokat végiggondolva megállapíthatjuk, hogy az ellenzék vagy durva kettős játékot játszik, bár ennek semmi értelme az adott esetben nincs, vagy vezetőik szavát nem követik a frakciók. Mindkét esetben hitelüket vesztették, s mindenki láthatja, hogy a megegyezésre törekvő politizálás kik miatt lehetetlen Magyarországon.
Vissza a kezdőlapra