Amott kerekedik egy fekete felhő Abban legelészik csodatévő szarvas,  Csodatévő szarvaska, ezer ága-boga… (Kelj fel gazda, kelj fel,             Dunántúli regölő ének)

Vadat űzni feljövének Hős fiai szép Enéhnek: Hunor s Magyar, két dalia, Két egytestvér, Ménrót fia. (Arany János: Rege a csodaszarvasról)

Miként nyelvében, szokásaiban, vallásában is eggyé vált az új haza népe, és egyként vallhatta magáénak a magyarok eredethagyományát: a Csodaszarvas-mondát, hogy őseiket, a legendás testvérpárt e varázslatos tüneményként megjelenő kecses ünő termékeny vidékre csalogatta, asszonyokhoz segítette, s így megsokasította. Jelképi erejű, hogy századokkal később is, a téli napforduló idején végzett évkezdő, varázsló népi játékok alkalmával, a regöléskor felhangzó énekváltozatok egyikében István királynak egy szarvas jelenik meg, amely a keresztény legenda hasonló alakja mellett is a magyar hagyomány csodaszarvasát idézi. Az ének csodafiúszarvasa az égből száll alá, homlokán fényes napot, oldalán a holdat, testén a csillagokat, ágas-bogas szarvain gyújtatlan-gyulladó, oltatlan-elalvó gyertyákat hordoz; új utakra vezérlő isteni követ, aki épp azért ereszkedik alá, hogy a kegyes uralkodót megtérítse, s az ősi csodaszarvas módjára ismét megfordítva népe sorsát, elhozza mindenki számára a keresztények Istenének kegyelmét, és az ő bőségében részesítse őket.

(Dienes István: Szellemkultusz, táltoshit, ősvallás – Honfoglaló magyarok)
 

Vissza a kezdőlapraVissza a szobrok tartalomjegyzékéhezVissza az elejére.