A táltosok feladata volt a rosz szellemek elűzése, áldozatok bemutatása a szellemek jóindulatának megnyerésére, termékenység- és bőségvarázslás, a hadviselés szempontjából baljós és szerencsés napok meghatározása, kötés és oldás, halottlátás, az elbitangolt jószág, eltűnt emberek, elrejtett kincsek felderítése. Mindezeken kívül a gyógyítás is, mégpedig nemcsak ráolvasással, varázsos cselekményekkel, hanem valóságos sebészi beavatkozással is: ők végezhették a jelképes, csak a felületet érintő és a tényleges, a teljes koponyacsontot áttörő lékeléseket, amelyek a rossz szellem eltávoztatását szolgálták. Ugyanakkor azonban valóságos orvosként gyógyította e művelettel a táltos a harci sérüléseket, a betegségek okozta vérzéseket, daganatokat, gyulladásokat is.

(Dienes István: Szellemkultusz, táltoshit, ősvallás – A honfoglaló magyarok)

A Magyar Nemzeti Múzeum őrzi azt a Vereben talált koponyát, amelynek jókora (mintegy 5×3,5 cm-es) nyílása nyilván kardvágástól származik. Ezt a nyílást gondosan megtisztították, és a baktériumoktól védő ezüstlemezzel takarták be. Ez alatt a koponyacsont tovább sarjadt, a "műtét" után tehát a harcos életben maradt!

(László Gyula: A szellemi élet – Árpád népe)
 
 

Vissza a kezdőlapraVissza a szobrok tartalomjegyzékéhezVissza az elejére