Talán Anonymus szavai a "nyusztprémbe és más vadállatok bőrébe" öltözött szkítákról vonatkoznak a magyarokra, meg Ibn Ruszta leírásában a házasságkötésről és a nászajándékok között szereplő "coboly-, hermelin-, mókus-, nyestprémből és rókamálból, a brokáthuzatokkal és mindenféle bőrrel egyetemben tíz bőrruhára való" kifejezések utalnak közvetve a felsőruha anyagára. A magyar nép sokfajta gyapjúból és bőrből készült viseleti darabja sejteti, hogy ezek az anyagok ősi soron való örökségünk. A szűcs, szőr és gyapjú honfoglalás előtti szavunk is erre vall. … Az állatbőrből (főként juhbőrből) készült darabokat rendszerint körcikkely alakúra szabott bőrökből varrták össze.

(László Gyula: A viselet, fegyverzet és a ló szerszámozása – Árpád népe)

1983-ban Szarvas mellett egy későavar temető ásatásánál egy női sírból egy csont tűtartó került elő, amelynek négy oldalfelületére két rovásírásos feliratot karcoltak be. A tűtartó két keskenyebb oldalfelületén gyakorlott kézzel finoman bekarcolt, a nagyszentmiklósi kincs rovásírásos ábécéjének jeleit használó, hosszabb török nyelvű felirat foglal helyet. Ezzel szemben a tűtartó két szélesebb oldalán gyakorlatlanabb kéz nagyobb méretű, erőteljesebben, mélyebben bekarcolt jelekkel, a magyar rovásírásos ábécét használó rövidebb, magyar nyelvű feliratot vésett be.

Ez a mai magyar nyelven a következőképpen értelmezhető:

1. sor Ené tűi szőnyeg szőni. Karvaly
2. sor apó készítém.

(Harmatta János: A magyarság őstörténete – Magyar Tudomány 1990/3. szám)
 

Vissza a kezdőlapraVissza a szobrok tartalomjegyzékéhezVissza az elejére