Tanulásra, önképzésre az összes munkára fordított időn belül 40 százalékkal több időt fordítunk, mint 1986-ban.
A háztartási munkával töltött idő némileg csökkent. 1986 óta a nők háztartási munkára fordított ideje hét százalékkal csökkent, a férfiak viszont 15 százalékkal több időt töltenek el a ház körül szorgoskodva. A falusi nők akár 50 perccel is több időt eltöltenek házimunkával, mint a fővárosiak.
Minél magasabb iskolai végzettséggel rendelkezik valaki, annál kevesebb időt tölt el keresőmunkával. A leghosszabb munkaidőt produkáló nyolc általános végzettségűek akár 10-12 százalékkal is több időt kénytelenek munkára fordítani, mint a felsőfokú végzettséggel rendelkezők, ám településtípusonként jelentős eltérések figyelhetők meg.

Társas kapcsolatok és a szórakozásra fordítható idő: ez mindkét nemnél csökkent, de amíg a férfiaknál 10 százalékkal, a nők elmaradása kétszer ekkora. A kulturális élet főváros-centrikussága erősödött az utóbbi időszakban. A '90-es évek végén a húsz év alatti korosztályok már csak feleannyi időt töltenek színház-, koncert- és mozilátogatással, mint 1986-ban.
A szabadon felhasználható időkeret 13 év alatti 16 százalékos növekedését legnagyobbrészt televíziózásra használják ki az emberek. Felére csökkent ugyanakkor a mozilátogatás, kétharmadára az újság- és folyóirat-olvasás, 70 százalékra a beszélgetés, valamint a rádió- és zenehallgatás, 80 százalékra a könyvolvasás időalapja. Növekedett viszont a sétára és sportra fordított idő, a vendégeskedés és táncolás.
Legnagyobb arányban, 60 százalékkal a vallásgyakorlásra fordított idő növekedett meg.
 

Vissza a kezdőlapra