A hét történéseiből újabb példa minderre Kovács László (MSZP) napirend előtti felszólalása a Parlamentben. A múlt héten hangzott el, hogy '94 és '98 között egyfajta aranykor jellemezte a magyar gazdaság és társadalom működését. Kovács László mostani felszólalása szerint pedig a gazdasági fordulatot az 1995 tavaszán, kényszerűségből bevezetett stabilizációs program (Bokros-csomag) teremtette meg.  Minden kommentár nélkül mutatjuk be a KSH és a PM adatai alapján az infláció alakulását ábrázoló grafikont, melyről leolvasható a Bokros-csomag tényleges hatása is.

Kovács felszólalását és Varga Mihály államtitkár válaszát teljes terjedelemben közreadjuk.

2000. február 7. Országgyűlés - plenáris ülés - napirend előtti felszólalás:

ELNÖK: Szintén naprend előtti felszólalásra jelentkezett Kovács László frakcióvezető úr, Magyar Szocialista Párt.

KOVÁCS LÁSZLÓ (MSZP): Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Egy országot kormányzó erők akkor tudják az ország javát szolgáló módon meghatározni tennivalóikat, ha pontos képük van a helyzetről, ha reálisan értékelik az eredményeket, s ha képesek szembenézni a problémákkal.

A kormánynak nem elég a gazdaság fő számait ismernie. Tudnia kell azt is, hogy mi van a számok mögött, minek tulajdoníthatók a kedvező tendenciák, és azok mennyire tekinthetők tartósnak.

Megalapozatlan következtetésekhez vezethet, ha a kormány nem csupán mondja, de maga is elhiszi, hogy egyedülálló gazdaságtörténeti csoda esett meg 1999-ben, amikor úgy növekedett a gazdaság, hogy nem bomlott meg annak egyensúlya.  Ez a folyamat ugyanis már 1997 óta tart, sőt, a '97 végi adatok, számok valamivel szilárdabb egyensúlyi helyzetet mutattak, mint a '99 végiek. Vagyis a fordulat 1997-ben történt, alapját pedig az egyensúlyhiány miatt 1995 tavaszán, kényszerűségből bevezetett stabilizációs program teremtette meg. (Moraj a Fidesz soraiban.) Az infláció sem '98 nyarától kezdett csökkenni, hiszen '96-ban és '97-ben 5-5 százalékkal csökkent a pénzromlás.

Ami valóban eredmény, az az, hogy ezek a folyamatok a kormányváltás után sem fordultak vissza. A háromnegyed részben magántulajdonban lévő gazdaság fejlődésének fő iránya töretlen, ez és az export 80 százalékát adó külföldi vállalatok teljesítménye döntő szerepet játszik a kedvező számokban.

Az összképet jelentősen rontja azonban az agrárgazdaság helyzete. Az ágazat a tavalyi évet az elmúlt tíz év leggyengébb teljesítményével zárta. Az idei kilátások sem jobbak, hiszen az agrártámogatások összege a már tavaly előre elköltött több mint 40 milliárd forint miatt is ebben az évben kevesebb lesz, mint 1999-ben volt.

Félő, hogy a tárca irányítójának győzelmi jelentései sem tudják feltartóztatni az agrárbéke összeomlását, az ágazat csődjét. Ezért is vártuk, hogy a Vigadóban elmondott kormányfői beszéd valamiféle kiutat mutat, ám az ágazatról sajnos szó sem esett. S ha már a miniszterelnöki beszédet említettem, velünk együtt, azt gondolom, sokan várták azt is, hogy abban szó lesz az Európai Uniótól, a témával foglalkozó nemzetközi szervezetektől egyre több bírálatot kapó környezetvédelem problémáiról és azok megoldásáról is.

Az is jó lett volna, ha az átadott mentőautók számán túl is szó esik az egészségügy helyzetéről, az Európai Unió által is kiemelten kezelt egészségügyi reformmal kapcsolatos kormányzati elgondolásokról.

Örömmel fogadtuk viszont a beszédben annak elismerését, hogy a lakosság nagyobb része nehéz körülmények között él, s azt, hogy a miniszterelnök úr emlékezetem szerint első ízben nem az amúgy is tehetős polgárok még tehetősebbé tételét, hanem a többség, a tömegek felemelését jelölte meg célként. (Rockenbauer Zoltán: Nagyobb örömöd ne legyen!)
Azt hiszem, sokan gondoltunk arra, milyen kár, hogy a kormány korábban nem figyelt ránk, amikor ezt mondtuk. Milyen jól jött volna ez a felismerés korábban, már az 1999-es, de legalább is a 2000-es költségvetés készítésénél. Akkor nem rövidültek volna meg 50 milliárd forinttal a nyugdíjasok (Moraj a Fidesz soraiban.), akkor nem lenne két éve változatlan a rászoruló családoknak oly fontos családi pótlék összege, nem lenne méltatlanul alacsony a közalkalmazottak bére, nem növekedne riasztó gyorsasággal a gyermekszegénység.

Tisztelt Ház! A kormány hivatali idejének feléhez közeledve a Szocialista Párt minden területen megkezdte saját programjának kidolgozását, hogy a jelenlegi kormány gyakorlatánál jobb megoldást, jobb választási lehetőséget kínáljon az embereknek.

Támogatni fogjuk a kormány javaslatait, ha azok valóban a többség felemelésére irányulnak, de keményen fogjuk bírálni mindazokat a lépéseket, amelyek tovább növelik a társadalom kettészakadását, a leszakadók számát.

Ezúttal is megerősítem: a Szocialista Párt kész előmozdítani a nemzeti összefogást minden olyan területen, amely túlmutat a pártok értékrendjén és politikáján, amelynek következményei meghaladják a jelenlegi kormány hivatali idejét.
Sürgetőnek tartjuk a nemzeti agrárkerekaszatal összehívását, a nemzeti összefogást, az egészségügy átalakítási programjának kidolgozása és megvalósítása érdekében, a nemzeti összefogást hazánk mielőbbi és minél harmonikusabb európai uniós csatlakozása érdekében. És ha egyszer ez a kormány, tisztelt Ház, elszánja magát, hogy felhagy a szélsőjobboldallal való összejátszással (Az elnök csengetéssel jelzi az időkeret leteltét.) ebben is számíthat a támogatásunkra. (Taps az MSZP soraiban.)

ELNÖK: A kormány nevében Varga Mihály államtitkár úr kíván válaszolni az elhangzottakra.

VARGA MIHÁLY pénzügyminisztériumi államtitkár: Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselőtársaim! A közismert szólás szerint: hogyha két ember mondja ugyanazt, az akkor sem ugyanaz. És a különbség még nagyobb esetünkben, amikor nem is ugyanazt mondjuk. Teljesen ellentétes módon ítéljük meg az 1994-98 közötti időszakot és a '98 után eltelt időszakot.

1994 és 98 között gazdaságpolitikai területen az volt a jellemző, hogy az egyensúly és a növekedés dilemmáját próbálták meghaladni. (Bauer Tamás: Sikerrel!)

A '98 utáni kormány egy teljesen új gazdaságpolitikát vezetett be. Ennek öt lényeges eleme van:

• Stabilizáltuk a növekedést: 1998-ban 4,9 százalék, '99-ben 4,3 százalék, 2000-ben várhatóan 4,5-5 százalék között lesz a növekedés.
• Megteremtettük a pénzügyi egyensúlyt: 1999-ben az államháztartás hiánya minden előzetes prognózissal szemben 4 százalék alatt, várhatóan 3,8-3,9 százalék között lesz.
• Tartósan csökken az infláció: 1998-ban 14,3, '99-ben 10, 2000-ben várhatóan 6,5 százalék körül fog ez a szám alakulni.
• Növekednek a munkahelyek: az elmúlt másfél esztendőben több mint százezer új munkahely teremtődött ebben az országban.
• Szélesedik a családi támogatások rendszere. Hadd idézzem azokat a támogatásokat, amelyeket ma a magyar állampolgárok igénybe tudnak venni, több mint 320 milliárd forint értékben: családi pótlékra és iskoláztatási támogatásra 133 milliárd forintot, gyermekgondozási segélyre 28 milliárd forintot, gyermekgondozási díjra 36 milliárd forintot, gyermeknevelési támogatásra 13 milliárd forintot, rendszeres gyermekvédelmi támogatásra 36 milliárd forintot, ellátások utáni nyugdíjjárulékra 20 milliárd forintot és anyasági támogatásra 2,7 milliárd forintot költ ma a költségvetés. (Taps a Fidesz és a Kisgazdapárt soraiban.) Ez tehát azt jelenti, hogy a gyermekes családoknak több mint hétféle jogcíme van arra, hogy támogatásokat tudjanak igénybe venni.

Ő ezt mondta: "1997-ben és '98-ban enyhült a fiskális politika szigora, magyarul, elkezdték a felelőtlen pénzosztogatást".  Hogy ez mennyire így volt, hadd idézzek erre számadatokat: 1996-ban az államháztartás hiánya 212 milliárd forint, '97-ben 405 milliárd forint, míg '98-ban már 664 milliárd forint volt.  Ez a hiány azt jelentette, hogy önök felelőtlen módon elkezdték szórni a támogatásokat.

Ellentétben a frakcióvezető úr állításával és azzal az állításával, amely a múlt héten hangzott el a parlamentben, miszerint '94 és '98 között egyfajta aranykor jellemezte a magyar gazdaság és társadalom működését, mi arra emlékszünk, hogy csökkentették a reáljövedelmeket, 12 százalékkal csökkentek a nyugdíjak értékei. Ezzel szemben a polgári kormány növelte a minimálbér összegét, 1998-ban ez 19 500 forint volt, ma 25 500 forint - több mint 28 százalékos növekedés -, növeltük a családi pótlék és más támogatások összegét, 176 százalékkal a két év tekintetében, a szociálpolitikai támogatás mellett egy új otthonteremtési támogatásban igénybe lehet venni ma már nemcsak új lakás építésére és vásárlására, hanem lakásbővítésre is támogatást, és mindezek mellett úgy gondoljuk, hogy lehetőség van ezeknek a támogatásoknak a bővítésére a következő években.

Tisztában vagyunk azzal, hogy ma eltér Magyarország külső és belső megítélése. A külföldi bizalom töretlen, az itt lévő vállalkozások növelni kívánják befektetéseiket. De tudjuk azt, hogy ez az ország egyelőre egyharmad-kétharmad ország, a lakosság kétharmad része hónapról hónapra él, és a kormányprogram alapján azon dolgozunk, hogy ez megváltozzon.
Befejezésül hadd emlékeztessem önt a kiskakas és a farkas meséjére. Bizonyára tudja a frakcióvezető úr, hogy a kiskakas állandóan farkast kiáltott (Vancsik Zoltán: Ki volt a kakas?), mire megjelent a barátja, a sündisznó, és igyekezett a veszélyt elhárítani. (Kuncze Gábor: Az másik mese, te!) Harmadik-negyedik alkalommal, mikor már a farkas sehol nem volt, a sündisznó nem hitt a kiskakasnak (Kuncze Gábor: '98 óta már a mesék sem a régiek! - Zaj az SZDSZ és az MSZP padsoraiban.), aztán megjelent a farkas, és elvitte a kiskakast. (Csige József: Az másik mese!)

Higgye el, frakcióvezető úr, ma azzal segítenének az országnak, ha a kiskakas csak a bajban kukorékolna! (Taps a kormánypártok padsoraiban.)

Vissza a kezdőlapra