Ünnepi lélekkel és hála telt szívvel jöttem, hogy a köszönet szavaival tegyek hitet Gyomaendrőd mellett.

Bár nem itt születtem, mégis, három hetes koromtól ide kötődöm, ezt a helyet vallom szülőföldemnek, egy vagyok ennek az alföldi rögnek, ennek a földnek a terméséből.

Egy az itt születettek, egy az elszármazottak közül, aki most egy kicsit emelkedett lélekkel szeretne e nagy ünnepen a megtisztelő címért és egész eddigi életútjáért köszönetet mondani.

Polgármester úr, Miniszter úr, tisztelt Önkormányzati Testület, Hölgyeim és Uraim!

Az ünnep, de különösen egy ezredév ünnepe mindig értékelésre késztet, azt üzeni, hogy készítsünk számvetést életünkről, kudarcainkról és sikereinkről, majd szemünket a jövő horizontjára feszítve kijelöljük azon célpontunkat.

A múltból kell meríteni, hogy a jövő felé haladtunkban utat ne tévesszünk.

Ma és itt, fel kell tennünk a kérdést, mi volt életpályánkon Endrődből és Gyomaendrődből a meghatározó.

Számomra egészen biztosan az, hogy a nehézségek a kicsinyes gáncsoskodások és a tudatos “beakasztások” ellenére el mertem hinni, hogy kemény és tudatos helytállással, edzett akarattal, a jövőbe vetett rendíthetetlen hittel, és sok-sok munkával, úrrá lehet lenni napi gondokon, kicsinyhitűségen és bénító félelmeken.

Itt a göröngyös úton tanultam meg nyitott szemmel járni, itt ivódott belém a felismerés, hogy nemcsak nézni, hanem látni is kell és az itt szerzett ismeretekkel, tapasztalatokkal meg kell tanulni jól sáfárkodni.

Erre ösztönzött az atyai ház, ezt nevelték belém a szülők, akik közül sajnos már csak az Édesanyám él, s aki most nem tud jelen lenni, mert éppen kórházban fekszik, erre sarkallt az indító iskola, a feledhetetlen papok és tanárok: Révész István, Nádor Ferenc, Diénes Izra, Fülöp Imre, Kovács Mátyás, Márton Mihály és Gábor, Paróczai Gergely, Szabó Zoltán, Tankó András, Vaszkó Irénke, hogy csak a rám legnagyobb hatással lévőket említsem.

A gyermekkor, a múlt emlékei Ők, de jelenem és jövőm tarisznyájának is meghatározó személyiségei.

A fizikai elszakadás ellenére tudatosan benne élek e tájban. Ma is a szülőföldet, az otthont jelenti számomra a Kőrös, ahogy gyermekkoromban mondtuk: a Folyó és az ártér kubikgödörjeinek ezernyi csodája, a holtágak regényes szépsége, a már messziről integető templomtorony, a ringó búzavetések, a valóban pipacsot érlelő nyár, egy-egy zegzugos utca képe, a Zöldfa utcai ház és a Központi temető sírja. De mára már a szülőföld üzenetét hordozza a Kölcsey utca, az Ipari Park, vagy éppen ez a ház is.

56 évvel ezelőtt Endrődről indultam, 28 éve egész Gyomaendrődhöz kötődöm. Itt Endrődön és Gyomán, Gyomaendrődön tanultam meg a számomra legfontosabb parancsot:

Itt tanultam meg azt is, hogy egy szakmai hibát, egy szakmai tévedést ki lehet javítani, de egy sértést, egy emberi bántást sosem.

Ez a falu, ez a város adta és adja rendíthetetlen hitemet, ez adott elegendő útravalót a kudarcok megélésére és a sikerek elviselésére is. Ez az útravaló volt a záloga, hogy szakmai-politikai munkámban elkerültem a vargabetűket és pályám íve töretlenre sikeredett.

De ebben a közösségben találtam rá életem igaz párjára is, akivel 28 évvel ezelőtt kötöttünk egy életre szövetséget, aki két nagyszerű fiúgyermekkel ajándékozott meg, s aki a megpróbáltatások idején biztos támaszom, sikereim idején pedig őszinte tükröm és értékelőm tudott lenni.

Tisztelt Ünnepi Ülés!

Köszönöm, hogy ezen a szép napon, a megtisztelő kitüntető cím kapcsán mindezt végiggondolhattam és elmondhattam Önöknek, elmondhattam magamnak.

Biztosíthatom Valamennyiüket, hogy a jövőben is igyekszem Gyomaendrőd érdekeit a legmesszebbmenőkig szem előtt tartva, minden általam lehetséges segítséget a fejlődéshez, a közös jövőhöz biztosítani.

Köszönöm a megtisztelő figyelmüket.

Vissza a kezdőlapra Vissza az előzetes hírünkhöz