Helyben

Tisztelt Elnök Úr!

A Házszabály 102. § (1) bekezdése alapján “A magzati élet védelméről szóló 1992. évi LXXIX. törvény módosításáról” szóló T/2293. számú törvényjavaslathoz a következő

terjesztjük elő:

A törvény 7. §-ának (3) bekezdése az alábbiak szerint változik:

“(3) [Az Egészségbiztosítási Alap a terhesség-megszakítás társadalombiztosítás finanszírozás szerinti összegét megelőlegezi a terhesség-megszakítást végző egészségügyi intézménynek. A megelőlegezett összegnek azt a részét, amelyet a befizetendő díj nem fedez, a költségvetés megtéríti az Egészségbiztosítási Alapnak.] Az állami költségvetés terhességmegszakítást nem finanszírozhat.”

A magzatvédelemről szóló viták során egyértelművé vált, hogy a terhességmegszakítást senki nem tartja a születésszabályozás elfogadható és megfelelő eszközének. Felelősséget érezve a terhességmegszakításnak nemcsak a magzat számára végzetes, hanem az anya számára sem veszélytelen következményei miatt a törvényhozó nem járulhat hozzá, hogy ezt a beavatkozást a többi állampolgár, közöttük a terhességmegszakítást elvi-erkölcsi okokból ellenzők adóbefizetéseiből végezzék el. A terhességmegszakítás úgynevezett szociális indoka pedig olyan súlyos szociális helyzetre utal, amelyet nem lehet megoldani azzal, hogy a terhességmegszakítás díját a költségvetés magára vállalja. Ilyen esetben a helyi szociálpolitikának kell az egyébként rendelkezésre álló eszközrendszerrel a családot nehéz helyzetében megsegítenie. Ennek az elvnek az elfogadása értelmetlenné teszi, hogy a terhességmegszakítás finanszírozásában az egészségbiztosítási alapnak akárcsak technikai szerepe legyen. A kórházak jelenleg is képesek a TB által nem támogatott orvosi beavatkozások költségeit bevételezni, pl. plasztikai műtétek vagy biztosítással nem rendelkező állampolgárok esetén. Felesleges további bonyolult pénzelszámolási rendszereket alkalmazni.

Budapest, 2000. április 3.

Vissza a kezdőlapraVissza az előző oldalra