Világossá teszi például, hogy az MDF nem tartalmilag, hanem stílusbeli ügyekben akar különbözni a vezetõ kormánypárttól. Furcsa, hogy amíg a liberális sajtó a miniszterelnök új hangjáról cikkezik, az MDF a Kövér beszéd egyes szavainak túlhangsúlyozásával próbál mozgásteret találni magának. Ez a megoldás elegánsabb, mint a korábban hangoztatott forma, amely megpróbálta a Fideszt beszorítani a liberális ketrecbe. Elegánsabb, de még mindig nem mutat abba az irányba, amelyet pedig oly sokan hangoztatnak, hogy a politikai cél a passzívak felrázása. Másrészt nem teljesen igaz az a beállítás, hogy a közéleti durvaság a Fidesz kizárólagos sajátossága lenne. A választási siker épp annak a következménye, hogy a Fidesz többet foglalkozott a jövõvel, mint az ellenfelekkel. Kormányzati helyzetben viszont nem lehet teljesen figyelmen kívül hagyni a támadásokat. (Ez az Antall kormány idején sem vált be.)

Leginkább azt tartom kiemelendõnek az írásból, amit a KDNP és MDF közötti kapcsolatról mond. Idõrõl idõre elterjednek hírek, hogy az MDF a maga vezetésével elképzelt kereszténydemokrata összefogásba beleérti a KDNP-t is. Az interjú erre vonatkozó részei világos és számunkra is elfogadható álláspontot képviselnek.

"Nem gondoljuk, hogy mi vagyunk az egyetlen letéteményesei a nemzet ügyének, nem gondoljuk, hogy csak nekünk van mondanivalónk a nemzet számára. Azt azonban tudjuk, hogy összefogni, integrálni kell" - mondta Dávid Ibolya pártelnök az MDF XV. Országos Gyûlésén. Az elnök asszony igyekezett megtartani azt a kényes egyensúlyt, amely a koalíciós partner iránti szolidaritás és az egykori nagy kormányzópárt felélesztésének igénye között billeg. Ilyen helyzetben viszont természetes, hogy a párt valamennyi prominense ehhez az elvhez tartja magát. BOCSKAY ZSOLTNAK nem volt tehát könnyû dolga, amikor kérdéseire válaszokat várt.

Az MDF Országos Gyûlésének egyik feladata az volt, hogy két új tagot válasszon elnökségbe. Az egyik mandátumot - talán éppen a nemrég a Fideszbe távozott közlekedési államtitkárét, Manninger Jenõét - éppen az a Csapody Miklós szerezte meg, aki az átigazolt MDF-eseket "megélhetési politikusoknak" nevezte.

- Nem tekintem bukásnak azt, ami egy évvel ezelõtt történt. Számomra csak az jelentett volna bukást, ha az elmúlt tíz esztendõ három országgyûlési választásán nem olyan eredményt érek el, amilyet elértem. Márpedig a mai jobboldalon én vagyok az egyetlen, akinek sikerült a triplázás. Annak természetesen van politikai üzenete, hogy bekerültem az elnökségbe. De ez nem az egyik vagy másik vonal erõsödését jelenti, hiszen ilyen ellentétek már nincsenek az MDF-ben. Mi mindannyian a pártot akarjuk erõsíteni, oly módon, hogy ugyanakkor ezt a koalíciót is erõsítsük. De nem törekszünk kizárólagosságra. Az MDF nem mond olyat, hogy "kizárólag mi vagyunk azok, akiket érdekel a magyar család, a felvidéki, a beregszászi és a délvidéki magyarság sorsa". De abból sosem csináltam titkot, hogy elsõsorban az MDF megerõsítésére törekszem, minden más csak ezután jön.

- Én abszolút támogatom a Fidesz és az MDF kapcsolatát, sõt, ennek a kormánykoalíciónak az összetartását és megerõsítését is. Az MDF-ben különben sincsenek "fideszisták" - kizárólag MDF-tagok vannak. Aki nem az, már elment tõlünk. Orbán Viktor a nekünk küldött levelében nemcsak sok sikert kívánt a kongresszushoz, hanem megerõsítette azokat a politikai és értékrendbeli kötéseket is, amelyekrõl a szövetségünk szól. Aki ezek után nem a koalíció szellemében bírálná az MDF törekvéseit, az beleszól egy másik párt belügyeibe.

- Dávid Ibolya megnyitóbeszédében csak egyetlen nevet említett: meglepõ módon az önét. Ez azt jelenti, hogy javul a viszonyönök között?

- Soha sem volt rossz a viszonyunk. Amikor tavaly a távlatokról beszélgettünk, megkérdeztem: zavarja-e még õt az, hogy az MDF önállóságának és autonómiájának, hagyományának és teljes identitásának leghatározottabb védelmében az elnökválasztáson nem õt támogattam. Dávid Ibolya azt válaszolta, hogy benne sem politikai sértõdöttség, sem harag, sem bosszú nem volt.

- A számomra szokásos korrekt együttmûködés erõsítése. Ugyanis a médiát nem felhasználni, elfoglalni, beszorítani vagy kormányozni kell, hanem olyan korrekt együttmûködést megvalósítani vele, amely nyugat-európai színvonalú. Én egyébként igen sokat köszönhetek a sajtónak: amikor pártom "belökött a mélyvízbe", az újságírók nem tapostak a fejemre, hanem segítettek úszni tanulni. Azóta pedig bebizonyosodott, hogy a normális kommunikáció és a partnerség meghozza gyümölcsét.

- Pedig a küldötteket hallgatva az volt az érzésem, mintha 1990-etírnánk: a felszólalók szerint az újságírók a felelõsek mindenért, a sajtó az önök ellenfeleit segíti... Mibõl gondolja, hogy bárkit meg tud majd gyõzni az igazáról?

- A politikai hírek tárgyilagossága tekintetében sok minden történt az elmúlt tíz esztendõben, de a tagság túlnyomó részének rosszak az emlékei, mégpedig az Antall József nevéhez köthetõ idõszakból. Az is látszik, hogy többen attól tartanak: a Magyar Demokrata Fórum iránti mostani rokonszenv egy másfajta protestálásból fakad, és azt is tudják, hogy a szövetségi koalíciós együttmûködés erõsítése nem mindenkinek érdeke.

A magas népszerûségû pártelnök és a frakciómunkáját össze kell kötni az MDF helyi szervezeteiben végzett munkával - hangoztatta Gémesi György, amikor a párt helyzetét értékelte. Az alelnök büszkén mondta, hogy még mindig az MDF-nek van a legtöbb alapszerve és a legtöbb tagja. Ez azonban a külsõ szemlélõ számára azt sugallja, hogy a szebb napokat megélt rendszerváltó pártban igen alacsony hatékonysággal dolgoznak. Hiszen a kedvezõszervezeti statisztika ellenére a fórum jelöltjei ma nem jutnának be a parlamentbe.

- Az újságokat olvasva az az érzésem, hogy barátaik jobban félnek önöktõl, mint ellenfeleik. A szocialistáktól és a liberálisoktól nem nagyon tudnak majd voksokat elvenni, így a békejobbot csak a koalícióspartnerek szavazói felé nyújthatják. Kikre számítanak?

- Leginkább azokra, akik most még nem tudják, elmenjenek-e szavazni, és ha igen, akkor kire adják a voksukat. Szerintem sokan velünk szimpatizálnak, ugyanakkor nagy a közömbösség a körükben. Õket kellene megmozdítanunk... Hadd emlékeztessek a KDNP 8-9százaléknyi szavazatára, amely a 98-as választást megelõzõ drámai helyzet miatt 3 százalékra csökkent. Sok választót elriasztottak, jó néhányan el sem mentek szavazni. Nem túl sok voksról van szó, de ezek nagyon fontosak számunkra, és most megpróbáljuk integrálni õket. Ez a stratégia ugyanakkor segíti koalíciós partnereinket is, mert ha megmutatjuk saját arcunkat, újabb szavazatokat szerezhetünk. Ellenkezõesetben ezek elvándorolhatnak errõl az oldalról.

- Amikor arról beszél az elnök asszony, hogy más stílusra van szükség, akkor ez nem azt jelenti, hogy a Magyar Demokrata Fórum a másikoldalon keres koalíciós partnert. Csak hát minden információ harminc százalékot torzul az átadás pillanatában, és a harmadik-negyedik átadás után már arról szólnak a hírek, hogy az MDF mással kíván koalíciót kötni. Errõl természetesen szó sincs.

- Egyik dokumentumukban olvastam: a mai nappal új szakasz kezdõdik a párt életében. Talán egyben az utolsó szakasza is az MDF-nek? Az elmúlásé, az eltûnésé?

- Szó sincs róla. Szép lassan elérjük a 4 százalékos támogatottságot, serre az elmúlt négy évben nem volt példa. Tehát van értelme a munkának. Semmiképpen sem az utolsó nagy küldetésre indulunk! Meggyõzõdésem, hogy van még feladata a rendszerváltó, az elsõ négy évet felvállaló MDF-nek. Ha a miniszter asszony nagyon energikus és határozott munkájához tudjuk igazítani a saját magunk fordulatszámát, akkor jól szerepelhetünk a következõ választáson.

- Vajon tényleg használ az MDF-nek, hogy az elnök asszony ennyire lendületes? Jót tesz-e saját és pártja népszerûségének, ha a kormány sokáig legnépszerûbb tagja minduntalan kemény szócsatába keveredik a koalíciós partnerrel? Mostanában pedig éppen az egyik legnépszerûtlenebb kormánytaggal, Torgyán Józseffel?

- Minden politikus olyan stílust választ, amilyet jónak lát. Ezzel saját pártján belül kell elszámolnia. De egyet nem lehet megcsinálni: azt, hogy a Magyar Demokrata Fórumba bárki beletörölje a cipõjét, mint ahogy ezt korábban megtették. Ebben igen határozott és kemény az elnök asszony, de ugyanilyen kemény és határozott az együttmûködésben is. Egy-egy éles vita nem arról szól, hogy ki kit kíván kiszekálni, hanem arról, hogy létezünk, és egyre inkább tényezõként kell velünk számolni.

- Az igaz, hogy egyre jelentõsebbé válik az MDF: legközelebb például a köztársasági elnök megválasztásakor kell majd önökre figyelni. Hiszen az önök szavazatán múlhat a jelölt sorsa. Számít arra, hogy romlik majd a viszony Dávid Ibolya és Torgyán József, vagyis a két párt között?

- A köztársaságielnök-választással kapcsolatban a Magyar Demokrata Fórum még nem alakította ki a véleményét. Egyelõre nem aktuális az elképzeléseink nyilvánosságra hozatala.

- Sok mindenrõl beszéltünk, de még elõttünk van a belsõ vita, és mivel mi vagyunk a legkisebbek a koalícióban, feltétlenül ismernünk kell partnereink álláspontját ahhoz, hogy eldöntsük: csatlakozunk-e vagy vitatkozunk. A miniszterelnök úr eddig is igen bölcsen kezelte az ilyenjellegû belsõ nehézségeket; a felelõsség az õ vállán nyugszik, mi viszontsegíteni fogjuk abban, hogy a feszültség minél kisebb legyen.

A XV. Országos Gyûlésrésztvevõi testközelbõl szemlélhették meg a Békejobb 2000 egészen friss, ugyanakkor stílusában, színeiben és retusáltságában a hatvanas éveket idézõ óriásplakátját. Ha a lelkes küldött ezektõl eltekint, azon mindenképpen elgondolkodhat: vajon miért kapott két helyet a képen az MDF, és a Fórum prominens politikusai közül miért éppen a tisztségeirõl nemrég lemondott Herényi Károly állhatott Dávid Ibolya mögé. A kérdésekre az Országos Gyûlésen nem hangzottak el a válaszok.

- Dehogyis. Azért kerültem a plakátra, mert többek között engem bíztak meg az együttmûködés kidolgozásával és megvalósításával. Mások nem is nagyon kérdezték, hogy miért vagyok a plakáton.

- Ez új politikai stílus, amely - ismerve a honi viszonyokat - már önmagában is értéket jelent. A Magyar Demokrata Fórum tíz éve a nyugodt erõ, és azzal, hogy méltóságteljesen, következetesen politizál, fel fog értékelõdni. Most azonban már nem elég kimaradni a sárdobálásból, hanem aktivizálni kell magunkat, és ennek elsõ látható jele ez az óriásplakát. Természetesen sugallja az összefogás szükségességét is, hiszen az a célunk, hogy 2002-benugyanez a koalíció vezesse az országot. Mi pedig akkor tudjuk ezt a legjobban szolgálni, ha a választások idejére egy erõs, polgári, jobbközép, konzervatív szervezõdés tagjai lehetünk.

- Nem ez a fontos, hanem az, hogy tizenkét megyében már van együttmûködési megállapodás az MDF, az MDNP és a Vállalkozók Pártja helyi szervezete között. Ez alulról építkezõ folyamat, amelyet nem kell túlzottan siettetni. Most pont jó ütemben haladunk.

- Szerintem nem egyik irányzatát, hanem "a" kereszténydemokráciát jelképezi Semjén Zsolt. Hiszen nem tudok más olyan magyarpolitikusról, aki feltûnése óta ilyen következetességgel, ilyentisztességgel, a helyettes államtitkári poszton ilyen eredményességgel képviselné az egyházak, a keresztény erkölcsiség megerõsödésének ügyét.

- Ezt tõle kell megkérdezni. Én személy szerint nem próbáltam vele kapcsolatot keresni, és nem tudok arról, hogy másoknak ez eszükbe jutott volna. Semjén Zsolt neve mond a legtöbbet azoknak a választópolgároknak, akik komolyan gondolják a kereszténydemokráciát.

- Senkinek semmiféle kárt nem okoz. Aki egy kicsit mélyebben belemerül a politológiai elemzésekbe, az tudja: az emberek nem azonnal mennek az egyik párttól a másikhoz - van egy olyan idõszak, amikor nem nyilvánítanak véleményt, politikai apátiába vonulnak. Mi rájuk számítunk. Azt szeretnénk, ha a következõ választáson nem 55-56százalékos lenne a részvétel, hanem jóval nagyobb.