Boros Péter - az MDF elnökségi tagja, Orbán Viktor miniszterelnök tanácsadója - azt javasolja, a Fidesz, az FKGP és az MDF a jobboldali győzelem érdekében közös jelölteket állítson a 2002-es választásra. Ezt azzal indokolja, hogy nem a pártérdek, hanem a konzervatív oldal sikere a legfontosabb szempont. (Magyar Hírlap - 2000. január 27. )
 

A Magyar Nemzet Dávid Ibolyával, az MDF elnökével készített interjút, aki leszögezte: "Abban a megoldásban nem vagyok partner, amely az MDF-et az összefogás miatt parlamenten kívülre viszi, mert az összefogással a koalíciós erőket támogatni kívánjuk." A politikus asszony szerint lesz tétje az MDF február 5-ei országos gyűlésének, amely után a jobbközép erők összefogása fontos kérdés. Az MDF által kiadott vitaanyagban szerepel a következő mondat:  „Az MDF új viszonyt szeretne a hazai baloldalt képviselő irányzatokkal is. Úgy látja azonban, hogy a szocialista irányzat kötődése az állampárti vonásokhoz még nem járja a nyugati szociáldemokrácia útját, azét a baloldalét, amelyik éppen most harmadik útnak is nevezett módon a hagyományos szociáldemokratizmus főbb tételeinek felülvizsgálatával polgári irányba mozdul el. Az MDF elhatárolódása akkor változhat, ha ez a törekvés a hazai domináns baloldal részéről is tapinthatóvá válik.”  Dávid Ibolya szerint ezt sokan félremagyarázzák és nem azt jelenti, hogy az MDF a mostani MSZP-hez közeledne. (A teljes cikk)
 

Vissza a kezdőlapra
 

Magyar Nemzet - 2000. január 27.

(Munkatársainktól) „Abban a megoldásban nem vagyok partner, amely az MDF-et az összefogás miatt parlamenten kívülre viszi, mert az összefogással a koalíciós erőket támogatni kívánjuk” – fogalmazta meg a Magyar Nemzetnek nyilatkozva Dávid Ibolya, az MDF elnöke. A politikus szerint lesz tétje a MDF február 5-i országos gyűlésének, amely után a jobbközép erők összefogása fontos kérdés. Dávid Ibolya szerint a köztársasági elnök jelölésében és megválasztásában pártjának szava lesz, noha a koalíciós szerződés e kérdésben nem ad iránymutatást; a Fidesz és a kisgazdapárt várhatóan az államfő megválasztásakor, amennyiben a parlamenti képviselők 50 százaléka választ csak, úgy nem keres alkalmi partnert az SZDSZ-ben vagy a MIÉP-ben.  – Vállal-e újabb konfliktust az MDF a Fidesszel, amikor az időközi országgyűlési választásokon saját jelölteket állít.

A tavaly őszi időközi választásokon az MDF megfogalmazta – és én személyesen Orbán Viktor miniszterelnök úrnak és Torgyán József pártelnök úrnak kifejtettem –, hogy szeretnénk hárompárti jelölteket állítani. A szerencsétlenül történt székesfehérvári jelölés után – egyébként a Fidesz–kisgazda tárgyalásra nem hívták meg az MDF-et – ez már lehetetlenné vált.

– Most ismételten felajánlottam két partnerünknek, hogy három koalíciós partner támogasson közös jelöltet. A kisgazdapárt által indított jelöltet a Fidesz is és az MDF is tudná támogatni Székesfehérváron. Azt kértük: az MDF képviselőjének megüresedett helyére Szabolcs-Szatmár-Bereg megyében a Demokrata Fórum által állított jelöltet támogassák koalíciós partnereink. Ha ezt a lehetőséget nem teremtjük meg, akkor „szabad a pálya a jelöltállításban”, és csak az várható el a felektől, hogy a második fordulóban visszalépjenek a jobbik javára. Erre azért is nagy szükség van, mert ha a mai helyzetet összevetjük az őszi népszerűségi mutatókkal, egyértelmű: még inkább indokolt az összefogás.

– Demeter Ervin és Manninger Jenő váratlanul távozott?

– A Magyar Nemzetben olvastam Demeter Ervin távozásáról Kövér László nyilatkozatában. Felhívtam Demeter Ervint, telefonon közölte, hogy levelet írt nekem előző este, amit még nem kaptam meg. Abban maradtunk, hogy hétfőn az államtitkár urakkal leülünk beszélgetni. Ennek a találkozónak azonban hétfő délután már nem volt értelme, mivel négy-öt napos sajtónyilatkozataikból kiderült: nincs miről tárgyaljak az államtitkár urakkal. Amióta megalakult a kormány, ellenmondást éreztem abban, hogy „egyneműek” a minisztériumok, vagyis a miniszter pártállása határozza meg az államtitkár hovatartozását. Sokszor feloldhatatlan problémát jelenthet, hogy a politikai államtitkár szembekerülhet miniszterével, erről, ennek feloldásáról már korábban szó volt, megoldás például a párttagság szüneteltetése vagy a kilépés. A két államtitkár távozásának ideje, a hozzá fűzött indokok már mások voltak. Övön aluliak.

– Ha elmegy egy MDF-es programra, az ősz halántékúak vagy a fiatalok vannak többségben?

– A középosztály a meghatározó, de vannak fiatalok és idősebbek is. A többi párt támogatottsága is heterogén. Nem az életkor határozza meg, hogy egy párt kikből áll, hanem az érzelmek és az értékrend. Számomra meglepő, hogy támogatottságomban milyen nagy a fiatalok aránya.

Dobogós szervezettség

– Követi-e majdan a párt népszerűsége az ön támogatottságát?

– Abban bízom, hogy ez a jövő útja. Nekem sokat kellett dolgoznom, hogy eljussak eddig. Ha az MDF a kitűzött munkát el tudja végezni, akkor előre lépünk. Nehézség, hogy a kormánykoalícióban kevésbé szembetűnőek a részsikereink. Tevékenységünk, amely vagy megerősítette a kormányzati munkát, vagy az eltérő véleményt jelenítette meg, markáns pártarculatra vall. Nyomon követhető volt, s összességében visszaállt az 1990–94-es kormányzati ciklusban megfogalmazott családpolitikánk, egyházpolitikánk pedig ott folytatódik, ahol az abbamaradt. Az MDF szolidaritást hirdető politikáját mutatja: nem támogattuk a társadalombiztosítás Pénzügyminisztérium alá helyezését, mert ezt a fiskális érdekeket kiszolgálónak tartottuk. Kezdettől elutasítottuk, hogy a 12 százalékos áfát 15-re emelje a kormányzat, mert hiába csökkentek volna az szja-adósságok, ha nem azokon segítettünk volna, akik erre rászorultak. Ugyanis az áfanövekedés elviselhetetlen terhet jelentett volna azoknak, akiknek mindennapi nehézséget okoz a megélhetés, a lakhatás, az élelmezés költségeinek előteremtése. Végül is sikerült elérnünk, hogy nem változott az áfa. Eredményesen érveltünk azzal összefüggésben is, hogy ne a munkáltató fizesse negyven napig a táppénzt. Ennek bevezetése esetén a kis- és középvállalkozások alkalmazottai sokkal előbb kapták volna meg a munkakönyvüket, mint a táppénzt.

– Amikor az MDF parlamenti küszöb alatti támogatottságát firtatja a sajtó, a Demokrata Fórum politikusai erkölcsi és szellemi tartalékokról nyilatkoznak. Ez mintha önámítás lenne…

– Az MDF szervezeti kiépítettségében dobogós helyen áll; a Fidesz-kormány megalakulásakor öröm volt számomra, hogy az MDF mennyi politikust tudott biztosítani a kormány közelségébe, köztisztviselőnek vagy külképviseleti munkára és egyéb fontos helyekre. Ez is bizonyítja, hogy a mi szellemi-humán tartalékunk elég sok pártot tudott támogatni… Koalíciós partnerként csak apró lépésekkel haladhatunk előre, mert olcsó népszerűségért nem adjuk el a polgári átalakulás iránti felelősségünket. Egyrészt vállaltuk a kormányprogramot, másrészt a kabinet programjához képest bizonyos eltérések mutatják, hogy a párt értékrendje érvényesítéséért erőfeszítéseket tesz, illetve a kormányzás alatt lehetőség van arra is, hogy bizonyos kérdésekben nemet mondjon. Vannak olyan döntések, amelyeket megszavazunk, ám ha ránk lenne bízva, akkor azt másképpen terjesztenénk elő. Nyilván nem súlyos horderejű ügyekről van szó, ezért ezekben kompromisszumkészek vagyunk. Idő kell ahhoz, hogy az emberek lássák, a közös kormányzás nem jelent arculatvesztést. Az elkövetkezendő egy-két év bizonyítja majd, hogy mind a kormányzásban, mind a jogalkotásban az egymás iránti felelősségre és a keresztény értékrendre alapozzuk munkánkat. Vagyis nem attól látszik a párt keresztény-konzervatív erőnek, hogy jelszavakat meszelünk a Bem térre, hanem hogy értékrendünk megvalósul a mindennapi tevékenységünkben: szolidaritásban, egymás iránti felelősségben, abban, hogy aki többet kapott képességben, javakban, egészségben – annak több a szolgálata is! Hogy együtt a nemzet is felelős a családok jövőjéért, békességéért, polgárainak nyújtott jobb egészségügyi ellátásáért.

Közlekedőedények?

– A közlekedőedények törvénye igaz lesz-e az MDF-re és a Fideszre, valamint az esetleges konzervatív unióra, vagyis hogy a jobbközép pártok támogatottsága egymás rovására változik?

– Nem hasonlítanám összefogásunkat és támogatottságunkat a közlekedőedények működéséhez. Legutóbb mi magunk is a megfelelő pillanatban a Fideszre szavaztunk, hogy az MSZP ne kapjon többséget az Országgyűlésben. Véleményem szerint még mindig óriási tartalékok vannak a társadalomban, hiszen az emberek nem kis része távol marad a voksolástól. Az bizonyos, hogy a nem baloldali politizálóknak széles bázisuk van. A kérdés az, hogy közülük milyen arányban tudunk a polgári kormányzás mögé felsorakoztatni. Ebben mindannyiunknak megvan a maga felelőssége; a Fidesznek mint szabadelvű nemzeti liberális pártnak jelentős mozgástere van háttere bővítésében, a kisgazdapárt is növelheti bázisát, és a megalakulásától kezdve nemzeti-keresztény értékeket valló MDF szintén sokat erősödhet, a szétaprózódott pártokat felkaroljuk. Mindhárom koalíciós partner, valamint a parlamenten kívül hasonló értékrendet valló erők érdekeltek a polgári bázisok növekedésében. A választások nem 2002-ben dőlnek el, mint ahogy történt 1998-ban, amikor az utolsó pillanaton múlott a győzelem. Jó lenne, ha a hosszú távú polgári kormányzáshoz hosszú távú stratégiát tudnánk hozzárendelni, miközben fölmérhetjük, melyek azok a társadalmi erők, amelyekre számíthatunk, és ők mit várnak tőlünk már most, hogy érvényesítsük, ami miatt 2002-ben újra érdemes bizalmat adni.

– Ha ön köztársasági elnök lenne, népszerű vezéregyéniség nélkül maradna a konzervatív összefogás, s ez további jobbközép szavazókat terelhet a Fidesz felé…

– Ezt a kérdést azoknak kéne föltenni, akik a nevemet az államfőválasztással kapcsolatban bedobták. Nem én voltam az első és nem én leszek az utolsó, akit a jelölés időpontjáig megneveznek. Találgatások folynak majd az utolsó percig. Az azonban biztos, hogy a kisgazdapárt jelöl, a Fidesz vétót emelhet. Reményeink és „a mai csillagállás alapján” az MDF szavazata szükséges ahhoz, hogy a harmadik fordulóban a parlament megválassza a köztársasági elnököt. Bízom abban, hogy sikerül olyan államfőt választani, aki az Országgyűlésben kétharmados támogatottságot kap. Ha elfogadjuk, hogy a köztársasági elnöknek a nemzet egységét kell képviselnie, akkor fontos, hogy a magyar parlament is legalább kétharmados arányban támogassa.

– Ha elégedetlenek a Fidesz és a kisgazdák által javasolt személlyel, állítanak-e saját jelöltet?

– Ha a Fidesz és a kisgazdapárt nem tudja maga mögött az MDF támogatását, akkor a kérdés az, hogy kire számíthatnak: az SZDSZ-re, az MSZP-re vagy a MIÉP-re? A koalíció műfajában evidencia: a kormányzati felelősség összeköt, mi egy hajóban utazunk, és a kérdésekre magunknak kell megtalálnunk a válaszokat. Igaz, hogy a koalíciós szerződésben a Fidesz és a kisgazdapárt meghatározta az államfőjelölés módját, ám a parlamentben a szavazáson az MDF-re szükség van. Bizonyos, a koalíciós partnereinkben föl sem vetődik, hogy az MDF-et az SZDSZ-szel vagy a MIÉP-pel helyettesítsék a köztársaságielnök-választásnál.

– Örülnek vagy szomorúan nosztalgiáznak, hogy a Lakiteleki Népfőiskola tulajdonost vált?

– Kifejezetten örülünk, ugyanis ehhez az intézményhez a Magyar Demokrata Fórumnak már nincs köze. Tartozunk azonban annyival Lakiteleknek nemcsak a kezdetek miatt, hanem az ott megfogalmazott szellemiség miatt is, hogy örömünket fejezzük ki, amiért egyházi berkekben, karitatív és egyházi feladatokra használják majd.

Társak és a holdudvar

– Az MDF február 5-i országos gyűlése tét nélküli lesz?

– Lesz, ami tűzbe hozza az embereket. Az igaz persze, hogy bármely párt tanácskozása tét nélkülinek tűnik, ha nincs tisztújítás, vagy a gyűlést nem követi képviselőválasztás. Nyilván az integrációs politika lesz a fókuszában a mostani tanácskozásnak. Az öszszefogást meghirdető politikánkban eddig eljutottunk oda, hogy meghatároztuk, kik azok, akikkel összeegyeztethető az értékrendünk és akikkel megvalósítható, bővíthető társadalompolitikánk. Szervezeti kérdésről egyelőre nem szeretnék beszélni, ám tisztáznunk kell, hogy kikre számíthatunk, és kik képezhetik politikánk holdudvarát. Az országos gyűlést követően új szakasz kezdődik, amikor az együttműködés szervezeti formáiról megkezdhetjük a tárgyalásokat. Én csak olyan szervezeti megoldáshoz vagyok partner, amely a minket támogató partnereket az MDF mellé állítja, és így erősödik értékrendünk megvalósíthatósága. Az elnökség pótlására pedig a számba jöhető személyi kört meghatározta a választmány, vagyis az új tagok megválasztásában várhatóan nem lesz nagy vita.

– Baloldali nyitást emlegetett a sajtó egy része…

– Szó szerint szeretném idézni, hogy mi szerepelt abban a vitaindító anyagban, amit kiadtunk, és amit sokan félremagyaráznak. „Az MDF új viszonyt szeretne a hazai baloldalt képviselő irányzatokkal is. Úgy látja azonban, hogy a szocialista irányzat kötődése az állampárti vonásokhoz még nem járja a nyugati szociáldemokrácia útját, azét a baloldalét, amelyik éppen most harmadik útnak is nevezett módon a hagyományos szociáldemokratizmus főbb tételeinek felülvizsgálatával polgári irányba mozdul el. Az MDF elhatárolódása akkor változhat, ha ez a törekvés a hazai domináns baloldal részéről is tapinthatóvá válik.” Aki ebből azt olvassa ki, hogy az MDF közeledik a változás nélküli mai MSZP-hez, az a Szent Korona-törvényből is ugyanezt olvashatná ki.