A médiáról

A Szentatya figyelmeztet. VATIKÁN városból jelentik a hírügynökségek, a Szentatya felemelte szavát az újságírás szabadságáért. Nem szabad, hogy újságírókat gazdasági érdekcsoportok irányítsanak, s így munkájuk szempontja a profitszerzés legyen - mondta II. János Pál az újságírók jubileumi napján. A pápa szerint nem lehet csak a nézettségi mutató követelményei szerint írni vagy közvetíteni a valóban ismeretet adó, nevelő műsorok rovására.


Az olvasó reagál. Hétvégén nem olvasom a lapot, Hétköznap annál inkább.
Úgy érzem nagyon tanulságos volt a konkrét cikkek elemzése. Szinte a legtöbb Népszabis, stb. cikk hemzseg a felsoroltakhoz hasonló csúsztatásoktól.  Nem lehetne "normális" módon, de mégis hatékonyan szembeszállni ezzel a kicsit csúsztató, kicsit depressziós, kicsit agresszív, kicsit szado-mazo stílussal? Szerintem élvezik, hogy sértegethetnek és kifejezetten várjak a  csípős választ.
Különös módon érthetetlennek tartom azt, amikor a kisebbségi jogok élharcosai Közép-Európa legnagyobb kisebbsége kapcsán nacionalizmust szimatolnak, amikor a tolerancia hívei gyűlölködnek, amikor jogállamiság szónokai nem is próbáljak igazolni jogi úton vádjaikat, amikor a Bokros csomag megvalósítói a szegényekkel való szolidaritást kérik számon, amikor a szélsőjobboldal nacionalizmusával riogatók a környező posztkommunista (Meciar, Iliescu, Milosevic) erőik sötét sovinizmusainak frázisait puffogtatják.
Szerintem érdemes lenne egymás mellé tenni néhány balliberális "gondolkodó" mondatatait és az előbbi urak szavait. (Ha valaki jól tudna románul, szerbül, vagy szlovákul, lefordíthatna ilyeneket) Pl. Aczél Endre egyik írásában fejtegette, hogy a vajdasági magyarok a szerb politikai nemzet részei. Gyakorlatilag ugyanezt mondta akkoriban Seselj vajda is, annak kapcsán, hogy miért kell magyar fiatalokat feláldozni Nagy-Szerbiáért Boszniában, vagy Koszovóban. Hasonlít a két mentalitás arra a jugoszláv szlogenre: nem szerb kenyeret eszel?
N. E.
 
 

Vissza a kezdőlapra