A tét: vérontás nélkül megszabadulni Jugoszláviából és Szerbiától A jugoszláv parlament két házának képviselői csütörtökön reggel kapták meg az alkotmánymódosítási javaslatot, délutánig megszavazták, estére pedig már ki is hirdették az elfogadott módosítási javaslatokat. A hatalom azt állítja, hogy ezzel a lépéssel erősíti a demokráciát. Montenegró kellemetlen kényszerpályára került. Tetszik neki vagy sem: ki kell írnia a népszavazást arról, hogy Jugoszlávia keretében akar-e maradni. Bár az egyértelműen Milosevic-párti jugoszláv katonaság ott állomásozik, s bár a montenegrói hatalom viszonylag fölkészült rendőrséggel rendelkezik, a kettő szembeállítása polgárháborút is eredményezhet. Találnak-e olyan megoldást, amely révén vérontás nélkül megszabadulhatnak Jugoszláviából és Szerbiától – ez a tét.
A jugoszláv
szövetségi parlament csütörtökön példátlan gyorsasággal három pontban módosította
az ország alkotmányát.
Ezek
a következők: az ország elnökét a jövőben nem a képviselők, hanem a nép
közvetlen szavazáson választja, a Köztársaságok Tanácsának (vagyis a felsőháznak)
a képviselőit szintén közvetlen szavazással választják, s a megválasztottak
nem hívhatóak vissza. Mindezzel együtt megváltozik a szövetségi kormány
tagjainak választási rendszere, a jövőben nem csupán a kormányelnöktől
függ a miniszterek kinevezése és leváltása.
Az
alkotmányt alkalmazzák Milosevics elnök óhajaihoz?
A
hatalom szerint ez a lépés a demokráciát erősíti, hiszen mi van annál demokratikusabb,
mint amikor a nép közvetlenül szavazhat elnökére. “Ezután véleményt mondhat
a nép” – állították a hatalmi pártok képviselőiből alakult javaslattevők
a módosítás tervezetében. Az ellenzék szerint a jugoszláv (de inkább szerb)
szocialista-baloldal-radikális koalíció bebizonyította, hogy azt tesz,
amit akar, s nem Milosevics elnöknek kell alkalmazkodnia az alkotmányhoz,
hanem az alkotmányt alkalmazzák Milosevics elnök óhajaihoz.
A módosítás
előtt - szakértők nyilatkozatai alapján - arra lehetett számítani, hogy
Milosevics nem tudja “összeszedni” a módosításhoz szükséges kétharmados
parlamenti többséget. A két éve Montenegróban történt hatalomváltás miatt
- amikor Milosevics-ellenes koalíció került hatalomra - ugyanis Montenegró
megválasztotta saját képviselőit a Köztársaságok Tanácsába. A mandátumokat
azonban a parlament soha sem volt hajlandó hitelesíteni, így ott még mindig
a Milosevics-barát, de Montenegróban már kisebbségben levő párt képviselői
ülnek. S természetesen nem Montenegró érdekeinek megfelelően, hanem Milosevics
utasítása szerint szavaznak. Milosevics számára a történelem most kezdődhet.
Az első alkotmánymódosítási javaslat értelmében Jugoszlávia elnökét legfeljebb
kétszer négy évre lehet megválasztani. Ez a rendelkezés arra vonatkozik,
akit már az új alkotmány szerint választanak meg. Tehát Milosevics jelenlegi
elnök (akinek 2001 júliusában járt volna le a megbízatása, újraválasztási
lehetőség nélkül) úgymond tiszta lappal indulhat még két ciklusért. A hatalmi
pártok meggyőződése ugyanis, hogy Szlobodán Milosevics az ország katasztrofális
helyzete ellenére még mindig biztos nyerő az elnöki tisztségre. “Mindent
vagy semmit” lapra játszanak, hiszen egyetlen esélyük a még mindig sokak
szemében markáns elnökük sikere. Montenegró elvesztette egyenrangúságát.
A Köztársaságok Tanácsába eddig azonos számú képviselőt választott Szerbia
és Montenegró legmagasabb köztársasági törvényhozó testülete, azaz parlamentje.
Ezáltal Szerbia elméletileg nem érvényesíthette saját akaratát, s ezt nem
kényszeríthette rá Montenegróra. (Kivéve jelenleg, amikor nem legitim képviselői
vannak Montenegrónak, de hát ezt sem lehetett volna tartani a következő
választások után.) A jugoszláv-szintű törvények elfogadásához mindkét ház
beleegyezésére volt, illetve van szükség. Most, hogy a Köztársaságok Tanácsának
képviselőit szintén közvetlen szavazással választják, ez a tanács gyakorlatilag
értelmét veszti, hiszen felesleges az alsóház és felsőház, ha ugyanazok
az elvek szerint kerülnek oda a képviselők. A régi, azaz a csütörtökig
érvényes, alkotmány szerint Montenegróból a jelenlegi hatalmi pártnak,
azaz a többséginek számító képviselőt küldtek volna, ami sok fejfájást
okozhatott volna a szerb (egyeduralmi) törekvéseknek. Most azonban szóhoz
juthatnak, azaz néhány képviselőt bejuttathatnak a szövetségi parlamentbe
a montenegrói Milosevics-barát pártok is. Azonban még egy változat lehetséges,
amit majd a választási törvény határoz meg: a szerbiai polgár szavazata
ugyanannyit ér, mint a montenegróié. Akkor pedig megbillenhet az egyensúly!
Szerbiának mintegy tizenötször annyi szavazópolgára van, mint Montenegrónak!
Ha ilyen arányok lesznek az országos parlamentben – akkor Montenegró gyakorlatilag
fele annyi képviselővel sem rendelkezik, mint Vajdaság! Montenegró kellemetlen
kényszerpályán Montenegró most kellemetlen kényszerpályára került. Szavát
semmibe sem veszik (az aktuális montenegrói „hatalmat” még az alkotmánymódosító
javaslatokról sem tájékoztatták előre, nemhogy a véleményét kérték volna),
s az is egyértelmű, hogy ahol eddig volt valamiféle legalább elméleti konföderációs
egyensúly – most megszűnt.
Szlobodán
Milosevics az ország katasztrofális helyzete ellenére még mindig biztos
nyerő az elnöki tisztségre A montenegrói hatalom most egy akkora politikai
pofont kapott, amelyet retorikai eszközökkel aligha heverhet ki. Tetszik
neki vagy sem: ki kell írnia a népszavazást arról,hogy Jugoszlávia keretében
akar-e maradni. Erre a jelenlegi montenegrói hatalom érzése szerint még
nem értek meg a föltételek, szoros az új államvezetés és a Milosevics pártján
állók száma. Az új vezetés nemzetközi pénzügyi támogatottságának gyümölcse
ugyanis még nem ért el a “népig”. A montenegrói képviselőház éppen tartó
ülését az alkotmánymódosítás hírére tegnap megszakították, úgy tervezve,
hogy kedden folytatják az új helyzet ismeretében. Tudomást szerezvén a
történtekről a folytatással nem várnak: pénteken 19 órára összehívták az
ülést. Milo Gyukánovity montenegrói köztársasági elnök kabinetje ma közleményt
adott ki, mely szerint: “Az alkotmánymódosításokkal Szlobodán Milosevics
végérvényesen lerombolta az ország rendszerét és kérdésessé tette annak
további sorsát. Montenegró megtalálja majd azokat a mechanizmusokat, amelyekkel
parlamentje és a polgárok határozott védelme révén megvédi magát az ilyen
alkotmányjogi erőszaktól és más elnyomási formáktól.” Montenegró parlamentje
nincs könnyű helyzetben, hiszen ebben a köztársaságban csak az a biztos,
hogy semmi sem biztos! Az egyértelműen Milosevics-párti jugoszláv katonaság
ott állomásozik, s bár a montenegrói hatalom viszonylag fölkészült rendőrséggel
rendelkezik, a kettő szembeállítása (még egy) polgárháborút eredményezne,
amit senki épeszű ember nem kívánhat. Talál-e olyan megoldást a kisebbik
tagköztársaság parlamentje, amely révén vérontás nélkül megszabadulhat
Jugoszláviából és Szerbiától – ez a tét. Parádés kormányelnök parádés miniszterei
Az alkotmánymódosításnak a szövetségi kormányra vonatkozó részével nem
érdemes érdemben foglalkozni. Az egykori montenegrói káder, Momir Bulátovity
szövetségi kormánya nem jelentős tényező most sem. A hatalom a szerbiai
köztársasági szerveknél összpontosul. A jugoszláv kormányt és annak döntéseit
a montenegrói hatalom nem ismeri el, mivel emberei sincsenek a kormányban.
Az pedig, hogy egy minisztert hogyan és miért váltanak le, vagy neveznek
ki – a népet nem érdekli, hiszen nem szokás a rossz, vagy eredménytelen
munkáért lemondani, vagy bárkit leváltani. Ha szófogadó, maradhat.
