Csak az a biztos, hogy minden bizonytalan

Egymásnak ellentmondó adataink vannak a maroktelefonok esetleges egészségkárosító hatásáról.
Csak az Egyesült Államokban 90 millió maroktelefont adtak el, s ez a szám mintegy 30 ezerrel növekszik naponta. Érthető, ha ezek az emberek szeretnének valami biztosat tudni, kockáztatják-e az egészségüket vagy sem. A kérdéssel igen sok tanulmány foglalkozott. Eredményeik szöges ellentétben állnak egymással.

Az illetékes kormányszerv, az Élelmiszer és Gyógyszer Hivatal (Food and Drug Administration) szerint minden olyan tanulmányra, amelyben a készülék használata kockázatos, jut egy másik, amely ennek ellenkezőjéről számol be. A kockázatról szóló írások esetleges kockázatot mondanak, az ellenkező állítás pedig arról számol be, hogy nincs kimutatható károsodás.

Ez bizonyos óvatosságra késztet, hiszen ha nincs is valamiről bizonyíték, attól még létezhet. Ilyen alapon viszont mindenről kimondhatnánk, hogy veszélyes.

Az FDA a fentiek alapján mindössze három ajánlást fogalmazott meg:

1. Hosszú megbeszéléseiket inkább vonalas telefonon folytassák, a maroktelefont a rövid közlésekre tartsák fenn. (Ez a maroktelefon természetéből is adódik, főleg arra való, hogy folyamatosan elérhető legyen valaki: a hosszú csevegés ezt gátolná. Ráadásul ez a gazdaságos megoldás is: a maroktelefon drágább, min a vonalas.)
2. A maroktelefont a gépkocsi külső antennáján keresztül használják.
3. Használjanak olyan fülhallgatót, amely lehetővé teszi, hogy a készülék távolabb kerüljön a fejüktől.

A kutatások két olyan adatról számolnak be, amely miatt az FDN nem tekinti lezártnak az ügyet. Az egyik egy feltételezés, amely egy ritka agydaganat és a maroktelefon használat között vélt valamely kapcsolatot találni. A másik pedig egy kísérlet: a fehérvérsejtek DNS állománya nagydózisú maroktelefon sugárzás hatására széttöredezett.

Mindkét cikk ellen komoly érvek is szólnak: Ha minden második, harmadik embernek van maroktelefonja, minden ritka megbetegedés véletlenszerűen is mutathat fel kapcsolatot használatával. A kísérleti körülmények pedig olyan messze esnek a valós helyzettől, hogy eredményeik túlzott következtetésekre nem jogosítanak fel.

Mindez tehát nem késztet másra, minthogy a megfigyeléseket folytatni kell.
 

Vissza a kezdőlapra