Portré
Nógrádi László az új közlekedési miniszter
HVG interjú
"Édesapám
Zalalövőn, nagyapám Zalaszentivánban szolgált állomásfőnökként, de engem
nem tudott megfogni a vasút" kezdi őszinte gyónással a makacskodó Katona
Kálmán miniszteri bársonyszékébe emelt 53 éves politikus-vállalkozó. A
fiatal fiút inkább a mama foglalkozása, a pedagógia érdekelné, ám az időközben
a pannonhalmi bencéseknél szerzett érettségi nem bizonyul jó felvételi
ajánlólevélnek. Éveken át próbálkozik a tanári pályával, de végül a Fővárosi
Vízművek alkalmazottjaként a Nehézipari Műszaki Egyetemen szerzett automatizálási
üzemmérnöki diplomával lehet csak legalább műszaki értelmiségi. De
többre vágyik: 1984-ben előbb egy kis programozó géemkát alapít, aztán
két évre rá fokozatosan meghódítva a hátráló szocializmus szabadon hagyta
terepet, kisszövetkezetet alapít, amit később már 1991-ben rt-vé nemesít.
Azért még egy kísérletet tesz: teológiát hallgat a Pázmányon, "de bejött
az áfatörvény, és engem leterhelt a vállalkozásom". No meg az addig hanyagolt
politika. Előbb Surján László tanácsára a Magyar Vállalkozói Kamarában
alelnökségig jut, aztán hagyja magát rábeszélni a KDNP-tagságra is. Innen
lesz az állami vagyonkezelő igazgatósági tagja, amit 1994-ben némi szoci
akadékoskodás rövid időre megszakít, ám hamarosan már ott van az ÁPV Rt.
felügyelőbizottságában. 1994-ben belevágna a képviselőségbe, de a zalai
választók még másként gondolják, és a pártjában hatalomra került Giczy
György is kiebrudalja. 1998-ban viszont a Magyar Kereszténydemokrata Szövetség
színeiben, Fidesz-támogatással megveti lábát a parlamentben, ahol nemrég
megakadt rajta az egy Baross Gáborhoz hasonlatos minisztert kereső kormányfő
tekintete.
"Olvasás,
természetjárás és a család" utal hobbijaira. Tény, hogy az őt hat gyermekkel
megajándékozó nejét is barlangászkodva ismerte meg. Az öt lány és a hatodiknak
érkező fiú közül még csak a legidősebb repült ki az eredetileg vegyész,
jelenleg a Zeneakadémia tanulmányi előadójaként működő feleség vezényelte
180 négyzetméteres óbudai ikerházból. Emellett egyébként Zalában már felújítás
alatt áll egy nagyobb családi ház. "Vettem hozzá gyümölcsöst is" tudatja,
hol és hogyan ellensúlyozza majd a minisztériumi gyűrődést.
Ha
fogadni lehetett volna tippmixben, hogy ki lesz a befutó a megüresedőben
lévő közlekedési miniszteri helyre, igencsak sokat nyerhetett volna, aki
önre fogad. Tudja, hogy miért mégis önt favorizálta a miniszterelnök?
Az első,
hogy enyém az ország legnagyobb választókörzete, ahol meggyőző fölénnyel
nyertem. A második: felfigyelhettek arra a lendületre, amellyel ezt a hármas
határkörzetet fontos idegenforgalmi központtá kívánom fejleszteni. Végül
a magyarhorvát parlamentközi vegyes bizottság elnökeként feltűnhetett
agilitásom. Például ott voltam a Tudjman-temetésre kiutazott magyar delegációban,
ahol módom nyílt beszélgetni Orbán miniszterelnök úrral.
Annak
idején kilenc éven át nem tudott bekerülni egyetemre, szóval nem akármilyen
elégtétel ez a fordulat. Politikai, ideológiai oka volt, netán későn érő
típus?
Minden
felvételi vizsgám sikeres volt, előfordult, hogy olyan értesítést kaptam,
miszerint jövőre már nem kell felvételiznem, de addig is próbáljak meg
ideológiai felfogásomon változtatni. A lényeg: nem akarták, hogy egyházi
iskolában végzett diákként az ifjúság nevelésével foglalkozzam.
Mégiscsak
a rendszerváltozás után keveredett a politikába. Hogyan?
Elgondolkodtam
azon, hogyan viszonyulunk mi, keresztények a közélethez: ülünk otthon a
fotelben egy sör mellett, szidjuk a rendszert, vagy éppen drukkolunk valakinek,
de nem veszünk részt a csatározásokban. Felkerestem hát Surján Lászlót,
a Nagycsaládosok Szövetségének elnökét, és megkérdeztem, mit tehetek. Mondta,
próbáljam a kamarai mozgalomban fontossá tenni magam.
Olyannyira,
hogy még a KDNP-sek közé is beállt? Mit szólt a család? A gyerekek?
Megértették,
hogy kényszerből cselekedtem. Meg aztán ez ugye kereszténydemokrata párt...
Tájékozódhatott
volna más irányokba is? Vagy az ön számára csak egy párt létezett?
Értem,
mire irányul a kérdés. Szóval számomra igen fontos, hogy mindig meg tudjak
inni egy pohár bort azokkal is, akik politikailag más nézetet vallanak
ugyan, mint én, de amúgy tisztességes emberek. Példaként említeném, hogy
amikor a frakció delegáltjaként az ÁPV Rt. felügyelőbizottságába kerültem,
tizenegyen, különböző politikai indíttatással, kötöttünk egy "megállapodást",
hogy közös munkánkban három motívum vezérel bennünket: szakmaiság, emberi
tisztesség, politika. Ebben a sorrendben. Jóba lettünk, és azóta is néha
összejövünk.
Kik
voltak ebben a csapatban?
Például
Vásárhelyi István, az SZDSZ jelöltje és Marosán György, az MSZP delegáltja
is...
Jól
fontolja meg a választ: tényleg hajlandó ezekkel az urakkal csak úgy borozgatni?
Ez nem
jelenti, hogy a baráti körömhöz tartoznának. Azt a régi bencés diáktársak
alkotják, illetve harcostársaim a kereszténydemokrata szövetségből, Isépy
Tamás, Latorcai János, Surján László.
Beszéljünk
az üzletről. Jókor önállósodott. Sikerült vagyonos dinasztiát alapítania?
Ugyan.
Mindig mindent visszaforgattunk az üzletbe. Aztán, amikor belesüllyedtem
a politikába, vállalkozásaimat fokozatosan gyerekeim kezébe adtam. A háttérből
persze próbálom őket terelgetni... A bt nevére nemrég vettem egy házat.
Kimustrált munkásszálló volt, az a tervem, hogy ott rendezzük ezentúl a
nagy családi összejöveteleinket. Amikor nem vagyunk ott, a szobákat persze
kiadjuk.
Hogy
honnan szorult önbe ennyi üzleti érzék!? Ehhez az átalakuláshoz kellett
a szakáll is? Hiszen úgy mondják, sokáig még bajsza sem volt...
E mögött
családi okokat kell keresni. Én ugyanis azt hangoztattam, hogy egy okos
embernek az első fia lány. De amikor már a harmadik fiam is lány lett,
hát, bajuszt növesztettem, a negyedik lánynál elkezdtem pipázni, majd amikor
az ötödik fiam is lány lett, jött a szakáll. Szerencsére végre megjött
a fiam, így ma már nem kell a családban a férfiasságomat hangoztatni.
Viszont
még egyik lánya sem ment férjhez. Mit szólna, ha egy SZDSZ-es vagy MSZP-s
vőlegényjelölttel állítana be az egyik? Vagy az ilyesmi abszolút kizárt?
Mentalitásuk,
neveltetésük miatt ezt még elképzelni is nehéz. Persze semmi sem lehetetlen.
De apai tanácsokon és intelmeken túl hatalmi szóval nem avatkoznék közbe.
Díjazzuk
önuralmát. Szüksége volt rá, amikor egy szem fia otthagyta Pannonhalmát?
Mit mondjak,
nehéz volt. Írt egy levelet nekünk azzal a címzéssel, hogy "Nógrádi Péter
szüleinek, nyugodt pillanatban való felbontásra". És ebben tíz oldalon
komoly érveket hozott fel, miért szeretne eljönni onnan. Leültünk vele
beszélgetni, és a bencés gimnázium iránti elkötelezettség és hála ellenére
belementünk. Nehéz döntés volt, de nem vagyok zsarnok apa. Megértettem.
Nagy
a család, kétszeresen is túlteljesítették a Fidesz-családmodellt. Ez volt
a terv, vagy csak annyira áhított egy fiút, hogy míg meg nem lett, abba
sem hagyta?
Nem tűztünk
ki felső határt, de mindenképpen nagy családot szerettünk volna. Sportolók
szokták mondani, a csúcson kell visszavonulni. Mondjuk úgy, nálunk is ez
történt.
Most
miniszterként kell csúcsra járatni magát. Különösen, hogy a kormányfő Baross
Gábort említette etalonként...
Ismertem
Baross munkásságát, és a miniszterelnök bejelentése nagy erkölcsi kihívás,
elszorult a torkom, amikor hallottam tőle a hasonlatot a rádióban. Mindenesetre
örülök, hogy a millennium évében lehetek miniszter, mert ha már van Széchenyi-terv,
én szeretném megcsinálni a magam Baross Gábor-tervét.
Lindner
AndrásHorváth Zoltán
Vissza
a kezdőlapra