• A Magyar Katolikus Püspöki Kar tavaly év végén adta ki a Boldogabb családokért című körlevelét, amely a várakozáshoz képest kisebb társadalmi vitát, illetve reakciót váltott ki. Miben látja a gyenge érdeklődés okát?
• Nem biztos, hogy gyengébb volt az érdeklődés. Az igaz, hogy nem fogadták olyan látványosan, mint az elődjét. De az egy politikai jellegű körlevél volt. Szerintem most már a második körlevélben lefektetett gondolatok is kezdenek beérni. Vannak olyan politikai pártok, illetve civil szervezetek, amelyek a tartalmát konferenciákon kívánják megvitatni. A körlevélnek tehát van egy hivatalos élete is, ugyanakkor körülötte egy alulról történő, természetes mozgás is megfigyelhető. Az egyházon belül már eddig is számos családcsoport foglalkozott vele. Nagyon sok ilyenről tudok, csak ezekről a média nem tudósít. A sajtóvisszhangja valóban gyenge, a pártok pedig alig reagáltak rá.
•  Mivel lehet magyarázni a sajtó és a politika passzivitását?
•  A média sajnos inkább a magyar társadalomban létező házasság- és családellenes erőkről tudósít előszeretettel. Sokak számára az együttélésnek csak az egyik alternatíváját jelenti a házasság. Akik így gondolkoznak, elavult dolognak tartják a házasságon alapuló családeszme propagálását. Pedig az élettársi kapcsolatból feleannyi gyermek születik, mint a házastársi viszonyból, az egyedül szülő nők gyerekeinek pedig több mint a fele élettársi viszonyban fogant. Az élettársi kapcsolat mellett tehát kisebb esély van arra, hogy az élet megszülessen, az ilyen közösségben élők az előttük járó generációval és egymással kevésbé törődnek. Azt is tapasztalom, hogy időnként a család politikai jelszóvá válik. Úgy érzem, néha többet beszélünk róla, mint amennyit teszünk érte.
• A püspöki kar ebben a körlevelében meglehetősen borúlátó képet festett a magyar társadalomról. Mi indokolta ezt a látleletet?
• A körlevél nem borúlátó képet fest, hanem a mai magyar valóságot mutatja be. Sok pozitív dolgot is felmutat. Bemutatja például, hogy a magyar ifjúság az optimálisnak mondható gyerekszámról álmodik, de azt is leírja, hogy a társadalom nagy része nem tartja elavultnak a házasságra alapuló családmodellt.
• A püspöki kar a társadalom egészének összefogására és a szekularizált értékrend megváltoztatására buzdít. Nem illuzionisztikus ez az elképzelés?
• A család jövőjéhez hozzátartozik, hogy az emberek belülről változzanak meg. Minden megújulásnak ez az alapja. Nem elég a külső körülményeket szidni, valahol a dolgok mindig belül dőlnek el. Amikor a körlevél társadalmi megújulásról beszél, akkor elsősorban a belső megújulásról szól.
• De a korszellem nem ezt hirdeti.
• Mindig tudatos döntésről van szó. A család jövőjéhez olyan emberekre van szükség, akik a valódi értékek mellett döntenek, és nem a divatok, az áramlatok, vagy a pillanatnyi érdekek szerint élnek.
• Az Alkotmánybíróság 1998-ban hozott határozatával megsemmisítette az 1992-es magzatvédelmi törvény egyes részeit. A törvénymódosításról a parlament most kezdte meg a vitát. A püspöki kar milyen törvényt tudna elfogadni vagy támogatni?
• Elvből nem fogadhatunk el semmiféle abortuszt engedélyező szöveget. Mi úgy gondoljuk, hogy minden törvénynek az élet szentségét kell szolgálnia. A katolikus egyház az élet pártján áll.
• Elfogadja Jobbágyi Gábornak, a Pacem in Utero nevű magzatvédő szervezet vezetőjének azt a véleményét, hogy a készülő törvény súlyos lelkiismereti krízist okozhat a keresztény politikusok körében?
• Nem attól erkölcsös valami, mert azt törvénybe iktatják. A katolikus egyháznak kötelessége szót emelni minden olyan rendelkezéssel szemben, amely az életet támadja, vagy ahol a törvény leválik az erkölcsről. Az élet védelme azonban nem csak egyházi feladat, ez minden ember dolga. Sajnos, az utóbbi időben az egyház egyre inkább úgy jelenik meg az élet védelme kapcsán, mint valami mumus. Nagyon fontos feladata az egyháznak és minden, a magyarságért aggódó, jó szándékú embernek - világnézettől függetlenül -, hogy ne engedje összemosni az értékeket. A jóról ki kell mondani, hogy jó, a rosszról pedig azt, hogy rossz. Nagyon sajnálnám, ha politikai jelszavakká silányulna az élet, a házasság és a család védelmének ügye. De azt is látni kell, hogy különböző erők hatnak a törvényhozás körül, így nagy valószínűséggel az abortuszt valamilyen formában megengedő törvény születik. Ha ez bekövetkezik, a jó szándékú embernek akkor is fel kell ismernie: attól, hogy valami legalizált, még nem feltétlenül erkölcsös is. Sajnos, a tömegek szintjén ma ez a két kategória gyakran összemosódik.
• Ez így nekem túlságosan is fekete-fehér álláspontnak tűnik. Pedig vannak árnyalatok is.
• Valóban, vannak határesetek, de még akkor sem tehetünk direkt az élet ellen. Sajnos, a sajtó leginkább az egy százalékra is alig tehető rendkívüli esetekkel foglalkozik, ami érzelmileg abortuszpártivá teheti még azt az embert is, aki alapvetően ezzel nem ért egyet.
• Hogyan lehetne csökkenteni az abortuszok számát?
• Nem szabad csupán anyagi természetű problémává tenni, hogy egy magzat a világra jöjjön. Annak a kapcsolatnak a minősége dönti el, hogy az élet megszülethessen vagy sem, amelyben az élet megfogant. Már csak ezért is pártfogolni kellene a házasságra alapuló családmodellt. Ha a szülők nem szeretik mélyen egymást, ha kapcsolatuk nem bír el egy új életet, akkor az nem is fog a világra jönni. Erről szól az abortuszok nagy százaléka. De arról sem szabad megfeledkezni, hogy ha egy társadalom túlhangsúlyozza az ember fiziológiai, biológiai valóságát, akkor olyan légkör alakul ki, amely nem kedvez az új élet megszületésének. Ha ugyanis az ember önmagát felnőtt korában is csak egy biológiai lénynek tartja, akkor nem biztos, hogy az éppen megfogant, védtelen kisembert személynek tudja tekinteni. Ez a mentalitás az orvosi praxistól a munkatársi viszonyig sok mindenre kihat. Az is kérdéses, hogy megszülethet-e ott az élet, ahol a szabadságtudat mellé nem tesszük hozzá a lemondás gondolatát? Sok mindenre rámutat, hogy manapság már nem azt mondják az emberek: valaki áldott állapotba került, hanem azt, hogy terhes.
• Összeegyeztethető-e a család szentségének védelmével az, hogy a nem kívánt gyermeket olyan szülőknek adják örökbe, akiknek nem lehet gyermekük?
• Krízishelyzetekben mindenképpen gondolni kellene arra, hogy sok házaspár vágyik a gyermek után, mert nekik az nem lehet. Társadalmi feladattá kell tenni az örökbefogadás megkönnyítését.
• Mi a véleménye a béranyaságról és a mesterséges megtermékenyítésről?
• Miközben sokan visszautasítják a gyermekáldást és abortuszra, halálra ítélik a megfogant életet, közben rengetegen vannak olyanok, akik szeretnének gyermeket, de az nem lehet nekik. Az egyház tanítása ebben az esetben a gyermekek örökbefogadását ajánlja. A szexuál-morálban és az élet nemzésénél az egyház komolyan veszi a személyes felelősségtudatot. Óvakodik attól a zűrzavartól, ami a megfogant élet körül a személytelen nemzés útján keletkezhet.
• Összeegyeztethető-e a nők önrendelkezési jogával az SZDSZ, vagy az MSZP által hangoztatott magzati élet védelmének elve?***
• Fontosnak tartom ezt a kérdést, de nem szeretnék politikai síkra térni.
• Akkor a kérdésből hagyjuk ki a két párt nevét.
• Az egyház mindig a védtelen mellé áll. Jelen esetben pedig a magzat védtelenebb, mint az édesanyja. Beszélhetünk-e a szeretetről akkor, amikor az édesanya személyiségi joga mellett háttérbe szorul a magzat személyiségi joga, amikor a megfogant élettől megvonjuk a szeretetet, majd a szeretetre hivatkozva megsemmisítjük? Az életet nem lehet az öntudat meglétéhez kötni, hiszen ebben az esetben akár egy alvó embert is meg lehetne ölni, csak azért, mert nincs öntudatánál. A magzat személy voltát tehát nem lehet az éppen aktuális éntudathoz kötni.
• Mi a véleménye arról az elképzelésről, hogy hazánk népességének fogyását betelepítéssel kellene ellensúlyozni?
• Voltam egyszer egy ENSZ-konferencián, ahol arról beszéltek, hogy ha a nyugati országok ellensúlyozni akarnák a népességfogyásukat, akkor tízszer annyi embert kellene befogadniuk, mint amennyit integrálni tudnak. Hamarosan országunk is ilyen gonddal fog küzdeni, ezért nekünk is el kell mindezen gondolkozni. Sokkal jobb lenne, ha ma az élet védelme mellé állnánk azért, hogy idővel a magyarság a saját földjén ne váljon kisebbséggé.

***
MHL Szerkesztőségének megjegyzése

A kérdésbe valami hiba csúszhatott, nem akartuk önhatalmúan átszerkeszteni, de az SZDSZ és az MSZP részéről nem hallottuk a "magzati élet védelmének elvét" hangoztatni. A nők önrendelkezési jogát viszont e pártok gyakran kiemelik.

Vissza a kezdőlapra