Magyarországon a médiát nem a kormány, hanem az ellenzék által irányított újságírók tartják a kezükben. Nevetséges tehát a sajtószabadság megsértéséről beszélni azoknak, akik uralják a rádiókat, televíziókat illetve az írott sajtó nagy részét.

A probléma a hajdani állampártban viselt tagságig, az akkori kézi vezérlésig, az újságíróképzés pártelkötelezettségéig, a mai napig vitatott lap-privatizációig és nem utolsó sorban a médiatörvény sok hiányosságáig vezethető vissza.

A magyar médiahelyzet gyökerei részben a régmúltban, részben a kilencvenes évek elhibázott politikai döntéseiben találhatók. Ezért tartjuk felháborítónak, hogy azok a pártok, amelyek a leghatalmasabb média-befolyással rendelkeznek, demagóg demonstrációkat szerveznek úgymond a sajtószabadság védelme érdekében. Minden józan gondolkodású ember előtt világos, hogy a médiákat a kormány nem tudja maga alá gyűrni, hiszen ezt mások már régen megtették.

A médiatörvény az ellenzéki pártok, tehát az MSZP, az SZDSZ, és a MIÉP megegyezésének hiányában sérült. Ez az oka, hogy néhány médium csak csonka kuratóriumi elnökséggel működik. A kormánykoalíció kész bármikor a kuratóriumok kiegészítésére, mihelyt megegyezés alakul ki akár a kurátorok személyében, akár a kuratóriumi létszámok megemelésében.

Most minden érintett higgadt, önmérséklő és mások szempontjait is mérlegelni képes magatartására lenne szükség. Ehelyett az ellenzék egyes pártjai nevetséges utcai sétákat tartanak, hamis vádakkal illetik a jobbközép kormánykoalíciót, rontják nemzetközi tekintélyünket, vagyis magatartásukkal szertefoszlatják annak esélyét, hogy a médiatörvény mindenki által látott hibáit mihamarabb, s legalább kétharmados többséggel kiküszöböljük.

A Magyar Kereszténydemokrata Szövetség arra kéri az ellenzéket, emelkedjék fel arra a szintre, amit a rájuk adott szavazatok száma alapján jogosan várnak el tőlük a választópolgárok.

Budapest, 2000. március 02.