Az olaj-ügyről

A Magyar Kereszténydemokrata Szövetség nyilatkozata a Pintér Sándor belügyminisztert és más politikusokat ért rágalmazásokról

A Magyar Kereszténydemokrata Szövetség kiemelkedő fontosságúnak tartja az illegális vagyonszerzés minden formájának a megakadályozását. Minden bűncselekmény meg kell kapja a megfelelő megtorlást, és az államigazgatásban nem működhetnek tovább olyan emberek, akik - bár cselekményük esetleg el is évült - felelősek például vám és adócsalások eltűrésében, elősegítésében.

Meggyőződésünk, hogy a társadalom igazságérzete határozott lépéseket követel meg ezen a téren. Mindez azonban nem jogosít fel senkit sem arra, hogy ártatlan embereket rágalmazzon, gyanúba keverjen. Nagyon nagy a sajtó felelőssége is, mennyiben ad teret megalapozatlan állításoknak, amelyek ártanak mind az alaptalanul megvádoltaknak, mind az egész ország jó hírének.

A Magyar Kereszténydemokrata Szövetség különösen felháborítónak tartja a Pintér Sándor belügyminiszter úr elleni ismételt támadásokat. Ezek a támadások épp az alvilág érdekeit szolgálják. Nem fogadható el az ellenzéki politikusok vagy a korábbi kormánytagok megalapozatlan hírbehozása sem. Az MKDSZ hibásnak tartja azt a szocialista álláspontot is, amely az MSZP-re vonatkozó állításokat ugyan visszautasítja, de a másokra irányuló kijelentéseket komolyan veszi.

Az MKDSZ arra hívja fel a politikai erőket, hogy a múltban történt események kivizsgálását hagyják a független bűnüldöző szervekre, s energiáikat vádaskodások helyett fordítsák a bűncselekmények hatékony megelőzését szolgáló jogszabályok megalkotására.

Budapest, 2000. július 31-én.

Az Elnökség nevében:
dr. Surján László

A már sokadik alkalommal elővett ügyek újabb fejleményét részben a Vasárnapi Újságban elhangzott interjú jelentette. Az ebben felhozott "tényekről" csak annyit, Latorcai János és Siklós Csaba nem voltak egyszerre kormánytagok. Olvasóink tájékoztatására a fenti hitelcsökkentő észrevételünk ellenére közreadjuk az interjú teljes szövegét. A témára még visszatérünk. Az elnökség fenti nyilatkozatára részben amiatt került sor, mert elfogadhatatlanok azok a vádak, amelyekkel Nógrádi úr a belügyminisztert illette egy kereskedelmi TV adóban. El kell gondolkodni azon, kinek az érdeke ez a felelőtlen vádaskodás.

A Vasárnapi Újságban elhangzott interjú - átvéve a Vasárnap Újság internetes oldaláról

FŐVÁGÁNYRA AZ OLAJVIZSGÁLATOKAT!

 
Kedves hallgatóink! Ezer milliárddal lehettünk volna gazdagabbak, ha már 1993-ban sikerül lefülelni az üzemanyag-pancsolókat. Az esély megvolt rá, hiszen már akkor is, aki akarta, tisztán megláthatta volna a szőke olajat. Egyesek szerint tekintély, akarat, némi állami szigor és néhány tízmillió forint vizsgálati költség kellett volna a sikerhez. Ezek hiányában hiába alakult bizottság, mert az ezer milliárd olyan emberek zsebébe vándorolhatott, akik azóta is gondtalanul és büntetlenül élik világukat. Tíz éve tart a küzdelem életre-olajra. Lakatos Pál interjúja következik.

 Lakatos Pál: Lentner Csaba, a MIÉP országgyűlési képviselője, a parlament olajszőkítési ügyekkel foglalkozó bizottságának egyik tagja dokumentumok és információk birtokába jutott a közelmúltban. A dokumentumok alapján beszélnünk kell egy 1993. július 29-i kormányülésről. Az Antall-kormány időszakában vagyunk, Antall József nincs jelen a kormányülésen, Boross Péter irányítja ezt az ülést. Akkor előkerül az olajügy. Miképpen?
 Lentner Csaba: 1993 nyarán már a magyar kormányzati szervek, egyes minisztériumok is tisztán látták azt, hogy óriási mértékben folyik az országban az olajszőkítés, és egyre nagyobb mértékekben nem fizetik meg az olajat importáló vállalkozók a jövedéki adót és az általános forgalmi adót a behozott termékek után. Mindig rosszabb az olajszármazékoknak a minősége, 1993 nyarán a rendőrség, a Fogyasztóvédelmi Főfelügyelőség, az Ásványolaj Minőségellenőrző Intézet, és az Ipari Minisztérium munkatársai az országban egy átfogó ellenőrzést indítottak. Megállapításra került az, hogy száz megcélzott töltőállomásból 26-nál hibás üzemanyagokat értékesítenek. Ez a körülmény egyértelműen ráirányította a figyelmet arra, hogy az országban olajszőkítés folyik és ez jelentős méreteket ölt. Ezen a július 29-i kormányülésen lényegében ez volt a téma. Az Ipari Minisztérium illetékes munkatársai felhívták a kormányzat figyelmét arra, hogy lépéseket szükséges tenni. Való igaz, hogy a rendelkezésemre álló információk szerint ezt a 29-i kormányülést nem Antall József miniszterelnök úr vezette, hanem az őt ilyen esetekben helyettesítő Boross Péter akkori belügyminiszter. Boross Péter belügyminiszter úr ezt az előterjesztést okafogyottnak nevezte és pinf jelzővel illette, ami tulajdonképpen annyit jelent, hogy nem érdemi és ez nem a kormányzat hatáskörébe tartozik. Időközben Antall József miniszterelnök úr visszajött erre a kormányülésre és mégiscsak lehetőség volt arra, hogy az Ipari Minisztérium munkatársainak előterjesztését meghallgassa a kormány. Ez a meghallgatás végül is azzal zárult, hogy Antall József miniszterelnök úr kérte a jelenlévőket, hogy három napon belül egy ötfős tanácskozás üljön össze, az öt legfontosabb minisztérium bevonásával, dolgozzanak ki egy intézkedési tervet, hogy az olajszőkítést, a hibás üzemanyagtermékeknek a forgalmazását hogyan lehetne visszaszorítani.
 Lakatos Pál: Melyik volt ez az öt minisztérium és ki volt ennek a csoportnak a vezetője? Annyit tudunk már, hogy ebben a bizottságban Antall József utasításának megfelelően a minisztereknek kellett részt venniük.
 Lentner Csaba: Az öt legfontosabb minisztérium, amelyek gazdasági ügyekkel foglalkoznak és a gázolaj-forgalmazásban, -feldolgozásban illetékesek. Az Ipari Minisztérium volt, Latorcai János vezetésével, a Pénzügyminisztérium Szabó Iván úr vezetésével, a Nemzetközi Gazdasági Kapcsolatok Minisztériuma, Kádár Béla úr vezetésével, és a Közlekedési Minisztérium, Siklós Csaba miniszter úr vezetésével.
 Lakatos Pál: Ezt a bizottságot a belügyminiszter Boross Péter vezette, Antall József választotta őt ki erre a posztra, és az imént felsorolt miniszterek részvételével augusztus 9-én üléseztek először.
 Lentner Csaba: Ez az ülésezés végül is abban testesült meg, mint eredmény, hogy augusztus 13-án ez a miniszteri tanácskozás jóváhagyott egy intézkedési tervet. Ennek az lett volna a célja, hogy az olajszőkítést szorítsák vissza, illetve az olajat importáló kft-ket, betéti társaságokat a jövedéki adó megfizetésére valamilyen úton-módon rászorítsák. Ez a operatív intézkedéssorozat, illetve konkrét terv kudarcba fulladt azonban rövidesen, mert a Pénzügyminisztérium részéről azokat a pénzeszközöket, amelyek az intézkedési terv végrehajtásához kellettek volna, nem adták meg. Tehát rövid időn belül ez a rendteremtési szándék kifulladt.
 Lakatos Pál: Annyira nem volt pénze a Magyar Köztársaságnak, hogy a Pénzügyminisztérium nem tudott annyi pénzt elkülöníteni, ami a bizottság további működéséhez elegendő lett volna?
 Lentner Csaba: Néhány tízmillió forintból megoldható lett volna a bizottság működése, illetve a bizottság által végzett ellenőrzéseknek a kiszélesítése. Azonban itt nem történt semmiféle érdemleges lépés, én ezt túl feltűnően színlelt pipogyaságnak vélelmezem, hiszen az tisztán látszott, hogy amennyiben maradnak a dolgok a megismert valóságukban, úgy az üzleti előnyszerzésre a döntéshozók, a miniszterális szervezetek lehetőséget biztosítanak. Itt több százmilliárd forintos tételekről volt már szó az Antall-kormány időszakában is. Csak mondok egy számot. 1992-ben a Vám- és Pénzügyőrségnek tartozó olajvállalkozók tartozása a százmilliárd forintos nagyságrendet meghaladta. Tehát hogyha néhány tízmillió forintot a Pénzügyminisztérium invesztált volna arra, hogy a bizottság az ellenőrző tevékenységét tudja végezni, ez több ezerszeresen megtérült volna a nemzetgazdaságnak.
 Lakatos Pál: Mi történhetett volna akkor, hogyha ez a bizottság tovább működik, megállapít dolgokat, és megállít negatív folyamatokat?
 Lentner Csaba: Akkor a magyar nemzetgazdaság közel 1000 milliárd forinttal gazdagabb lenne. Ha sikerült volna az olajszőkítést megállítani, több lett volna a költségvetésnek a bevétele, a magyar munkavállalók, nyugdíjasok jövedelmei nem inflálódtak volna el ilyen mértékben, és megkockáztatom azt, hogy az egész nemzetgazdaság gazdasági élete másképp alakult volna. Ha több lett volna a költségvetésben a folyó bevétel, márpedig lehetett volna több a bevétel, hiszen az olajszármazékok forgalmazása utáni adók megfizetésével tulajdonképpen kiválthatta volna az akkori és az azt követő kormányzat a privatizációs kényszerlépéseket. Tudjuk azt, hogy a 90-es években a privatizációk egyik hivatkozási alapja volt az, hogy a költségvetésnek bevételi forrásokat kell teremteni. Tehát kényszerprivatizációs lépések történtek. Hogyha itt időben, kellő hatékonysággal, kellő határozottsággal lépett volna föl a kormányzat, akkor minderre nem kerülhetett volna sor. És megkockáztatom azt a kijelentést is most, jó pár évvel később is látva, elemezve a dolgokat, hogy talán a magyar demokráciának, a magyar demokratikus államrendnek a megingását sem lehetne ilyen nagy fokban valószínűsíteni. Most a jelenlegi állapotok szerint az van, hogy egy bizonyos vállalkozói rétegnél jogtalanul, tisztességtelen eszközökkel lecsapódott egy 1000 milliárd forintos pénzösszeg, és ez az 1000 milliárd forintos pénzösszeg elindul a maga útján. A tisztességtelen úton szerzett jövedelmek bekerülnek a gazdasági életbe, átcsorognak a politikai szférába, tulajdonképpen az országnak a demokratikus berendezkedését veszélyezteti ez az ezermilliárd forint, illetve az általa megtestesíthető politikai erőknek a hatalmi játszmája.
 Lakatos Pál: Mit gondol, hogy nem volt néhány tízmillió forint ennek a bizottságnak a működtetésére, e mögött mi húzódhat meg?
 Lentner Csaba: Nézze, én felsoroltam öt minisztériumot, illetve öt minisztert, akik ebben az operatív intézkedési tervben bent voltak. Az üzleti előnyszerzés lehetőségét ezek a tapasztalt emberek, miniszterek nyilvánvalóan felismerték. Tehát igenis látták azt, hogy ha a dolgokon nem változtatnak, akkor olajszőkítésre, ezen keresztül üzleti, anyagi előnyszerzésre lehetőség van. Én azt mondom, hogy egy vezető mindig felel azokért a lépésekért, döntésekért, amelyeket megtesz, de felel azokért a lépésekért is, amelyeket megtenni elmulasztott. Én fontosnak tartanám és indítványozni is fogom a július 31-i bizottsági ülésen, hogy azok a döntéshozók, akik az Antall- kormány idején, majd az azt követő MSZP-kormányzat idején az olajügyek esetében döntéshozói helyzetben voltak, tegyenek egy nyilatkozatot arra vonatkozóan, hogy saját maguknak, illetve családtagjaiknak volt-e olajiparban vállalkozási tevékenységük, illetve ők maguk vagy közvetlen családtagjaik olajvállalkozások esetében ügyvédi, szakértői tevékenységet láttak-e el. A magyar társadalom tíz éve vár arra, hogy ezekre a kesze-kusza folyamatokra fény derüljön. A bíróságok, az ügyészségek, a rendőrség az elmúlt tíz évben érdemleges megállapításokat nem tudott tenni. Nem tudta visszafogni ezeket a szabálytalan folyamatokat. Most ez a bizottság ha ennyire komolytalan eszközökkel dolgozik, ennyire inkorrekt módszereket követ, akkor a későbbiekben, ha bármit mond, a társadalom komolytalannak veszi a megállapításait. Hiteltelen lesz a bizottság működése. Éppen azért célravezető volna, hogy a bizottság az érdemi nagy ügyekkel foglalkozzon. Az az álláspontom, hogy profi bűnözőkkel szemben csak profi és tisztakezű képviselők és ügyészek tudnak harcolni. A rögtönzések, nagyotmondások ideje lejárt.
 Lakatos Pál: Ön kiket idéztet be vagy legalábbis javasolja, hogy jelenjenek meg a bizottság előtt? Azt az öt minisztert, akit a bevezetőben említettünk, mindenféleképpen?
 Lentner Csaba: A beidézéseket már a Nógrádi-ügy kirobbanása előtt javasoltam, s ennek hatására hétfőn kerül a bizottság elé Pál László ipari miniszter és a későbbi utóda, Dunai Imre. Meghallgatásukra sor kerül, majd három hét múlva Pintér Sándor akkori országos rendőrfőkapitány beidézését javasoltam. Ezeket a bizottság elfogadta, meghallgatásukra sor kerül. De én a meghallgatások sorát folytatni szeretném és első körben Boross Péter korábbi belügyminiszter, korábbi miniszterelnök meghallgatását is megkerülhetetlennek látom. Ugyanakkor azok a személyek, akik 1993-ban az operatív bizottságban részt vettek, Latorcai János, Szabó Iván, Kádár Béla, Siklós Csaba, az ő meghallgatásukra is úgy érzem, hogy szükség van. Tehát itt nekünk nem egy olajmaffiózó egyik alkalmazottjának a vallomásával kell foglalkoznunk, tehát nem mellékvágányon kell vizsgálni az olajügyeket, hanem a teljes lényegi mivoltukban kell meggyőződnünk arról, hogy Magyarországon az olajszőkítést milyen jogszabályok, milyen politikusi döntések tették lehetővé. Ha már vizsgálódunk, akkor nem elégséges az elmúlt egy-két év eseményeit vizsgálni, igenis vissza kell menni a 90-es évek elejéig. A bizottságnak választ kell arra is kapnia, hogy ha az olajszármazékok származását liberalizálták, tehát bárki, bármikor behozhatott az országba olajat, azt értékesíthette, akkor a cégbírósági rendszert miért nem erősítették meg? A Vám- és Pénzügyőrséget miért nem erősítették meg? A rendőrség, ügyészség, bíróság esetében miért engedték vagy tették azt lehetővé, hogy a szakképzett rendőrök, ügyészek a testülettől elmehessenek és átmehessenek tanácsadói munkakörökbe, szakértői munkakörökbe, adott esetben a másik oldalra, az olajat szőkítő vállalkozásokhoz?! Itt nekünk választ kell arra is kapni, hogy Békés megyében történt öt rendőr-haláleset. Mind az öt rendőr olajszőkítési ügyekben vizsgálódott. Ekkor érte őket, hát a rendőrség elmondása szerint az öngyilkosság. Azonban itt azt is látni kell, hogy ez nem egy megnyugtató közlés, hogy öngyilkosok lettek. De nézzük meg, hogy kik teszik ezeket a megállapításokat? Például, hogy Kuzma Mihály rendőr alezredes, Békés megye Szervezett Bűnözés Elleni Osztályának vezetője öngyilkos lett. Kuzma Mihály alezredes tiszttársa egy olyan rendőrtiszt, aki ugyanúgy egy rendőrségi katonai hierarchiában beosztott, mint Kuzma Mihály volt. Tehát a rendőr-halálesetek vizsgálata során szakértői véleményeket, szakvéleményeket olyan személyek adtak, akik egy rendőri hierarchiában a parancsnokoknak alárendelt szerepet töltöttek be. Ugyanakkor a rendelkezésemre álló információk szerint Kuzma Mihály pont a parancsnokait gyanúsította az olajszőkítőkkel való együttműködéssel. Tehát itt egy óriási ellentmondás van. Ennek a bizottságnak, az olajügyeket vizsgáló bizottságnak igenis olyan pontra is el kell majd jutnia, hogy konkrétan milyen esetekben, milyen jogszabályoknál javasol törvénymódosítást, hiszen mindezt, hogy egy rendőrtiszt halálesetét egy parancsnoknak beosztott kollégája vizsgálhatja...
 Lakatos Pál: Miközben az a parancsnok azóta már előzetesben van, hiszen az ügyészség nyomozóhivatala letartóztatta őt.
 Lentner Csaba: Való igaz, teát itt abszolút látszik az ellentmondás, hogy ez a rendszer így nem megy. Tehát itt a jogszabályok korszerűsítésére is a bizottságnak javaslatot kell tennie. Tehát ezek az érdemi ügyek, nem pedig Nógrádi Zsoltnak az elmondásai. Fontos ez is, de itt ezen nem blokkolhat le a vizsgálóbizottság.
 
Vissza a kezdőlapra