2000. április 12. Országgyűlés - plenáris ülés - felszólalás:

Nyolc évvel a magzatvédelmi törvény tárgyalása után elérkezett az ideje, hogy a törvény hatásairól számot adjunk. A törvény kritikusai a terhesség-megszakítások számának drámai növekedését jósolták. Hála Isten, ez nem következett be. Sőt a törvény bizonyos pozitív hatást gyakorolt: egyik évről a másikra közel 15 százalékkal csökkent az abortusz szám. Megköszönöm képviselőtársaimnak az ezzel kapcsolatos elismerő szavait, de ünneplésre semmi ok. Ha valaki minden egyes megfogant életet végtelen és pótolhatatlan értéknek tart, akkor számára már egyetlen terhesség-megszakítás is sok, hát még az a mintegy évi 65000, amelyre sajnos még napjainkban is sor kerül.

Az előttünk fekvő törvényjavaslat az Alkotmánybíróság által megkövetelt változásokat tartalmazza. A javaslatot abból a szempontból kell értékelni, hogy növeli vagy csökkenti a terhesség-megszakítások számát. A törvény eredeti szövegére és annak hatásaira gondolva kizártnak tartom, hogy a mostani változás növelje az abortusz-számot. A probléma az, hogy csökkenteni sem fogja. A javaslattal nem az a baj, ami benne van, hanem ami kimaradt belőle. A hiányokon ugyan módosító indítványokkal lehet valamennyit javítani, de házszabályi korlátok miatt a törvénynek csak azon részei módosíthatók, amelyeket a javaslat megnyitott. Ezen korlát figyelembevételével is lehet fontos módosításokat tenni, s ilyeneket a Fidesz-MKDSZ frakció részéről is be fogunk nyújtani. A legfontosabb változtatásokat három pontban foglalom össze.

A kormány gyermektámogatási koncepciójához igazodva szükséges, hogy a gyermekek utáni adókedvezmény lehetőségét a fogantatás utáni harmadik hónaptól igénybe lehessen venni.

Az állam részesítse hathatós költségvetési támogatásban az életvédelmi szervezeteket, különösen, ha anyagilag segítik a szociális gondokkal küszködő várandós anyákat. Az ilyen jellegű támogatást a civil szervezetek, ha megfelelően együttműködnek a családvédelmi szolgálatokkal, hatékonyabban juttatják el az érintettekhez, mint bármilyen központi vagy önkormányzati hivatal.

A parlamenti vitákat már 1992-ben is jellemezte, hogy a terhesség-megszakítást senki nem tekintette születés-szabályozási eszköznek és mindenki elismerte, hogy ártalmas, egyénre és társadalomra nézve káros beavatkozásról van szó. Ha az effajta kijelentéseket nem üres szólam, akkor csak egyetlen következtetést vonhatunk le: költségvetési pénzt terhesség-megszakítás közvetlen támogatására fordítani nem szabad. Tudom, sokan úgy vélekednek, hogy a szegénység a terhesség-megszakítás leggyakoribb oka és ezért egyesek akár embertelen, igazságtalan álláspontnak tekintik az előbb elhangzottakat. De aki magzata elpusztítására valós anyagi okok miatt kényszerül, az olyan súlyos helyzetben van, hogy problémáját a közösség nem rázhatja le magáról úgy, hogy kifizeti a terhesség-megszakítás költségeit. Ezt kényelmes, álszent, erkölcstelen magatartásnak érzem. Az ilyen súlyos helyzetben lévő családok gondját teljes egészében fel kell vállalni, nem pedig belehajtani őket egy olyan megoldásba, amelytől egyébként az esetek többségében maguk is idegenkednek.

E három sarkalatos kérdésen túl számos olyan lehetőség adódik, amellyel a törvény eredményesen javítható. Ilyen például az abortusz-mentes szülészeti-nőgyógyászati osztályok létesítésének elősegítése. Ilyen annak világos tudatosítása, hogy mást terhesség-megszakításra bíztatni, vagy rábírni valójában bűncselekmény, az orvos-etikával semmiképpen nem egyeztethető össze. Ilyen annak elősegítése, hogy a terhesség-megszakítás káros hatásairól minél szélesebb körben tudjanak, hogy a felnövekvő nemzedék megismerje az emberi egyedfejlődés témakörében egyre bővülő tudományos eredményeket és ilyen az az igyekezet is, amely a fogamzásgátlás terén nyújt az eddiginél jobb és hatékonyabb segítséget az állampolgároknak. E témakörben a különféle eszközök illetve gyógyszerek olcsó vagy ingyenes terjesztéséről szoktak beszélni, szükségesnek tartom hát megemlíteni, hogy a természetgyógyászat eszközei iránt rohamos érdeklődés mutató korunkban, többet kellene a minél szélesebb nyilvánosság előtt is beszélnünk a gyógyszeres beavatkozásokkal egyenértékű, sőt azoknál megfelelő begyakorlás után hatékonyabb természetes családtervezési módszerekről is. Az ezen módszer terjesztésével foglalkozó szervezetek számára is szükségesnek tartom a fokozott költségvetési támogatást.

Az előttünk fekvő törvényjavaslat sajnos nem ad lehetőséget a képviselő számára annak a véleményének szavazással való kifejezésére, hogy az emberi élet a fogamzással kezdődik. Az Alkotmánybíróság rámutatott arra, hogy a törvény hatályos szövege közvetetten azt jelenti: a törvényalkotók szerint a magzat jogi értelemben nem ember. Elég sokan vagyunk itt a parlamentben, akik ezt nem így gondoljuk. Számunkra lelkiismereti kérdés, hogy szavazatunkkal fejezhessük ki azt a komoly érvekkel alátámasztható véleményt, hogy az emberi élet a fogantatással kezdődik. A férfi és a női ivarsejt egyesülése után nincs az egyedfejlődésben egyetlen olyan kitüntetett pillanat sem, amelyhez az emberré válás fogalmát biológiai értelemben kötni lehetne. Az is logikai ellentmondás, ha a biológiai létet a fogantatástól számítjuk, a jogi értelemben vett emberi életet viszont csak a születés pillanatától fogadjuk el. Ezen szempontok alapján keresztény lelkiismerettel nem lehet támogatni olyan törvényjavaslatot, amely az Alkotmánybíróság fent említett véleménye alapján egyértelműen azt jelenti, hogy a magzat nem embernek. A Fidesz Magyar Polgári Párt frakciójának kereszténydemokrata képviselői tehát - bármilyen pozitív változások történnek is a módosító indítványok elfogadása során - elvi, erkölcsi okokból NEM-mel fognak szavazni a javaslatra. Álláspontunk szervesen következik a fent elmondottakból és abból a lelkiismereti szabadságból is, amely a Fidesz frakcióban mindenkit megillet. Visszautasítjuk azonban azokat az ellenzéki kijelentéseket, amelyek álláspontunk hangoztatását valamiféle zsarolásként állítják be, és azon aggodnak, hogy ezen úgymond zsarolás hatására a törvényjavaslat jellege alapvetően megváltozik. Az elmúlt 10 év során Magyarországon mintegy háromszorosára növekedett azoknak a száma, akik szerint senkit nem illet meg alanyi jogként a terhesség-megszakítás korlátlan szabadsága. Jelentősen növekszik tehát azoknak a száma, akik komolyan veszik azt az úgyszólván mindenki által hangoztatott jelszót, hogy abortusz-mentes Magyarországot akarunk.

Arra kérem képviselőtársaimat, hogy figyelmünket elsősorban erre a közös célra irányítsuk, még akkor is, ha a cél elérésére szolgáló eszközöket nem teljesen egyformán ítéljük meg. És ez a közös cél közös vállalása az, amely a Fidesz-MKDSZ frakcióban lehetővé teszi az előttünk fekvő törvényjavaslat elutasítását és elfogadását egyaránt.

Végezetül egy zárógondolat! Helyesebb lenne elfogadtatni a magyar társadalommal, hogy az abortusz nem alkalmazható születés-szabályozási módszer. Ám ha az abortusz megtiltása nem lehetséges, akkor fokozott feladat hárul a kormánya: annak hathatós elősegítése, hogy a családok egyre inkább a magzat javára döntsenek. Az előttünk fekvő törvényjavaslatot nem tudom támogatni, de támogatom a kormány család- és népesedés politikáját. Ennek sikere ugyanis közelebb visz a közös célhoz: az abortusz-mentes Magyarországhoz!

Vissza a kezdőlapra