Sajnos a közelmúlt eseményei ismét aktuálissá tették Surján László naprend utáni felszólalását. Michigen államban egy hatéves kisfiú fegyverrel ment az iskolába és ott előre elhatározott módon lelőtte az osztálytársnőjét. Az ok: a két gyerek közötti játszótéri szóváltás. Hová vezethet még a televíziós műsorokból áradó erőszak?
1999. június 1. Országgyűlés - plenáris ülés - napirend utáni felszólalás:
ELNÖK: Ugyancsak napirend utáni felszólalásra jelentkezett Surján László képviselő úr, "Lehet-e megvédeni gyermekeinket a televízióból sugárzott agresszivitástól?" címmel. Megadom a szót a képviselő úrnak.
DR. SURJÁN LÁSZLÓ (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! A múlt héten az Ormánságban négy alkalommal is vonatkisiklatással próbálkozott vagy egy tucat 12-14 éves gyermek. Nem csak a távoli Amerikában, itt nálunk is terjed az erőszak a tizenévesek körében. Mire ma egy átlagos amerikai gyermek felnő, 17 ezer gyilkosságot lát a televízióban, a magyar csatornákból hetente átlagosan 60, agresszív jelenetekkel, erőszakos részletekkel tarkított film árad. Erőszakot sugallnak, látványos képeik tovább élnek a gyermek képzeletében. Kiveszett a pozitív hős, akivel azonosulni lehet, mint mondjuk, a mesék legkisebb királyfijával. A mese világában mindig a jó győz. A filmek hősének jelleme megkérdőjelezhető, a csalóké és agresszíveké a győzelem.
Közel egy hónapja több mint 7000 aláírással támogatva pedagógusok és szülők kérték a kormánytól, hogy tegyen meg minden lehetőt a televízió- és rádióadások, valamint a reklámok gyermek- és családbarát működésért. Biztos, hogy mindezért a bajért a televízió a hibás? A népmesék világában is sok az izgalom, ám a mesélő szavaiból a gyermek azonnal visszajelzést, magyarázatot, segítséget kapott. A filmeket viszont magukra hagyva nézik, sőt egyre több családban a közös tévézés pótolja az emberi kapcsolatokat. Ma egy gyermek többet tud egy-egy sorozat szereplőiről, mint rokonairól. A haláleset, a gyilkosság a filmekben érzelmek nélkül zajlik, a túl sok nyers agresszió láttán az empátia, a beleérzés képessége is romlik.
Az empátia hiánya, a szinte teljes érzelmi hidegség jellemezte azt a két kamaszlányt is, akik itt, Pesten nemrég halálba rugdostak egy taxist. Könnyű áthárítása lenne a felelősségnek, ha csak annyit tennénk, hogy eltiltjuk a gyermeket a filmektől. A szorongó vagy brutális légkör olykor épp a családból árad. A másokat eltipró önérvényesítés, a mindenkin átgázoló versengés rossz mintát ad. Ez utóbbiban nekünk itt, a parlamentben is megvan a magunk felelőssége. Mi azonban nem kizárólag és nem is elsősorban a saját példánkkal kell hogy hassunk. Felelősek vagyunk a törvények meghozataláért és érvényesüléséért is.
A rádiózásról és televíziózásról szóló törvény kimondja: a kiskorúak személyiségfejlődésére súlyosan ártalmas műsorszám közzététele tilos. Hányadrészére zsugorodna a műsoridő, ha ezt a szabályt érvényesíteni lehetne? De kérdezem: miért nem lehet? Ha pontosítani kell a jogszabályt, itt az idő, tegyük meg! Nincs büntetés hozzárendelve a fenti szabály megsértéséhez? Rendeljünk hozzá! Engedjük érvényesíteni a szakmai szempontokat, nem a televízió kereskedelmi szempontjait, hanem a lélektanét, a pedagógiáét és a film művészetét!
Az erőszakot hirdető filmeket egyébként már a határon is meg lehetne állítani, vagy kiemelt vámmal sújtani! (Vancsik Zoltán. Meg sem kell venni!) Morális okokból még az Európai Unión belül is lehet gátolni az áruk szabad mozgását. És mi más az akciófilm-sorozat, mint áru? Ártalmas, értéktelen, életveszélyes áru!
Szerte az országban folyik még az aláírások gyűjtése. Csatlakozzunk mi is! A hat parlamenti párt mellett megannyi más szervezet is képviselve van a parlamentben. A Fidesz-Magyar Polgári Párt és a Magyar Kereszténydemokrata Szövetség is támogatja a szülők, pedagógusok felelős aggodalmától vezetett kezdeményezést. Velük együtt kérem a kormányt, amely a felelős szabadság elvi alapjain áll, hogy lépjen fel felelősen, minden erővel azért, hogy gyermekeink, unokáink lelkileg egészségesen nőhessenek fel ebben az erőszakkal teli világban.
Köszönöm megtisztelő figyelmüket. (Taps.)
ELNÖK: Megadom a szót Várhegyi Attila államtitkár úrnak.
VÁRHEGYI ATTILA, a Nemzeti Kulturális Örökség Minisztériumának államtitkára: Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársak! Néhány adatot hadd mondjak az ORTT e kérdéshez kapcsolódó felméréseiből:
1998. július 27-e és augusztus 2-a között 261 műsorszámot vizsgáltak meg a Magyar Televízió 1-es csatornáján, a Duna Televízió, a TV 2, az RTL Klub és a TV 3 csatornákon.
(24.00)
Nem zenés, fikciós műsorok, filmek, sorozatok, rajz- és bábfilmek, színházi közvetítések - a hírműsorokról most nem is beszélek. Összesen 155 óra 35 perc. Ebből a 261 műsorszámból 172 darab tartalmazott agresszív jelenetet, egyet vagy többet. Ez a műsorok 65,9 százaléka.
A legtöbb erőszak időarányosan az animációs filmekben fordul elő. Figyelembe véve, hogy a rajzfilmeket leginkább gyerekek nézik, az erőszak erőteljesen jelen van a gyermekeknek közvetített képi világban. Az erőszakot tartalmazó műsorszámok 28,5 százalékát a műsorszolgáltatók kimondottan a gyermekek számára vetítik, és egyetlen esetben sem fordult elő, hogy a kifejezetten felnőtteknek szóló tartalomra felhívták volna a figyelmet.
A nemzetközi szabályozás és a magyar médiatörvény az este 11 és hajnali 5 óra közötti időszakban sugárzottak megtekintésének felelősségét a szülőre hárítja. Az erőszak heti megoszlása szombat este tíz óra és éjfél között tetőzik. A felmérések szerint hétvégén 10 óra után még a 4 és 12 év közötti korosztály több mint 10 százaléka, a 13 és 17 év közöttiek több mint egynegyede ült a tévékészülék előtt. Ez körülbelül 300 ezer kis- és fiatalkorú nézőt jelent.
Az erőszak aránya a közszolgálati csatornák hétvégi műsorainak minden sávjában lényegesen alacsonyabb a kereskedelminél. Feltehetően a közszolgálati adók tekintettel vannak a hétvégi televíziózási szokások családi jellegére. Ezért műsorkínálatukban csökkentik az erőszak mennyiségét, míg a kereskedelmi televíziók annak növelésével próbálják magukat a nézők számára vonzóvá tenni.
Az erőszakos cselekmények döntő többségét az egyértelmű agresszor-áldozat viszony jellemezte, közel 20 százalékban az erőszak öncélú, 25 százalékban az erőszaknak nem volt semmiféle felismerhető oka. Az erőszakos cselekmények túlnyomó része a jelenkori mindennapi környezetben játszódik, vagyis a néző saját helyzetére vonatkoztatható.
A mértéktelen mennyiségű audiovizuális erőszak fokozatosan torzítja el a világról alkotott képet, beépül a néző viselkedésmintái közé, előbb-utóbb a mindennapi konfliktushelyzetekben is elfogadhatóvá téve azt. A leírt negatív folyamat feltartóztatása, a televíziós erőszak egyfajta mederbe terelése nemcsak jól átgondolt és megfelelően koordinált médiapolitikai döntéseket, hanem a nyilvánosság, a civil szféra, mindannyiunk szerepvállalását is igényli.
A televíziós erőszak csökkenéséért vívott harc egyik leghatásosabb fegyvere a nyilvánosság. Rendkívül fontos, hogy a néző folyamatos tájékoztatást kapjon a televíziós erőszak főként gyermekekre és kiskorúakra gyakorolt negatív hatásairól, hogy a szülő a műsorszámról az újságokban megjelenő minősítés alapján, megfelelő információk birtokában felelősségteljesen dönthessen.
Tisztelt Országgyűlés! Hadd ragadjam meg ezt az alkalmat arra, hogy bejelentsem: elkészült az 1996. évi I. törvény, a médiatörvény erre vonatozó módosítási szövegtervezete, amelyet még ebben a hónapban a kormány elé, majd azt követően az Országgyűlés elé kívánunk terjeszteni. Ehhez a módosításhoz, kifejezetten az agresszió visszaszorításához kérem a tisztelt Ház minden képviselőjének támogatását.
Köszönöm szépen. (Taps.)
