Ahogy közeledik a lelkiismereti és vallásszabadságról szóló törvény módosítása, úgy élénkül meg majd az ultra-liberálisok és a szekták támadás sorozata a módosítás ellen. Pedig világszerte egyre többen tiltakoznak a vallási köntösbe bújtatott gazdasági vállalkozások ellen, s az sem vitatható, hogy vannak az emberi személyiséget nem kiteljesítő, Istenhez emelő, hanem lélekromboló, az önálló gondolkodástól szinte eltiltó, az embert függővé tevő "egyházak".

A napokban tizenegy vallási közösség tájékoztatta a sajtót arról, hogy elutasítják az 1990. évi IV. törvény módosításának kormányzati kezdeményezését. Szerintük a tervezet  sérti a vallásszabadságot és az emberi jogokat, s a jogszabály-módosítás vitájának lehetőségét is elutasítják.

A kérdésről a Napi Magyarország így ír: "Mint ismeretes, a módosítás szükségességét a hazánkban is terjeszkedő szekták társadalomra veszélyes tevékenysége, az egyházi státussal való visszaélések megakadályozásának társadalmi igénye jelezte. A Nemzeti Kulturális Örökség Minisztériumában (NKÖM) készülő törvénytervezet alátámasztására szociológiai kutatási adatokat, hatósági vizsgálatokat kérnek az aláírók. Az Agapé Gyülekezet, a Tan Kapuja Buddhista Egyház, a H. N. Adventista Egyház, a Keresztény Advent Közösség, a Magyarországi Biblia Szól Egyház, a Magyarországi Evangéliumi Testvérközösség, a Magyarországi Karma Kagyüpa Buddhista Közösség, a Magyarországi Krisna-tudatú Hívők Közössége, a Magyarországi Szabadkeresztyén Gyülekezet, a Shalom Nyitott Bibliai Gyülekezetek és a Szangye Menlai Gedün, a Gyógyító Buddha Közössége állítja: ők nem destruktív szekták, a jelenlegi törvényekkel visszaélőkkel szemben pedig felléphetnének az illetékesek. Elhangzott, hogy az "Európa előtt mintául szolgáló" jogszabály módosításának gondolata politikai-vallási nyomásra született. A támogatottságukat nem ismertető kisegyházak között van, amelyik a szélsőjobboldalt látja a háttérben, s többen a keresztény Magyarországot hirdető politikusoktól, egyházi vezetőktől rettegnek. Az Emberi Jogok Határok Nélkül brüsszeli székhelyű szervezet szerint nemzetközi botrányt okozott a módosítás terve.
Az NKÖM sajtóirodájának egyik munkatársa szerint a tárca nem reagál a támadásokra."

A kérdésnek természetesen sok vonatkozása van. Néhány összefüggésre rámutat az alábbi tanulmány is:

Európában sokáig törvények védték az Egyház, később a "bevett" felekezetek érdekeit. Az állam egyeseket elfogadott, mások számára nem nyitott teret: az emberi lelkiismeret felett is őrködött.
Az emberi jogok tiszteletben tartása a modern állam legfontosabb alapelve, sőt túlzás nélkül, a béke legfőbb biztosítéka a Földön. A lelkiismeret és vallás szabadsága az emberi jogok szerves része. A II. Vatikáni Zsinat is a vallásszabadságot hirdette: parancsra sem embert, sem Istent nem lehet szeretni. Az erkölcsös magatartás sem érték, ha csak kényszer hatására érvényesül.
A teljes lelkiismereti- és vallásszabadság nemcsak a közismert nagy vallásoknak, illetve felekezeteknek kedvező, hanem az egyéb vallási közösségeknek, a szektáknak is. Ezek száma, a társadalomban való jelenléte világszerte növekedni látszik. Ha működésüket az emberi jogok szavatolják, és ők csupán törvényben biztosított jogaikkal élnek, lehet-e egyáltalán törvénysértő vallási szektákról beszélni?
A címválasztás mégsem elhibázott. Nemcsak Magyarországon fogalmazódnak meg kérdések a szektákkal kapcsolatban. Az Európa Tanács is fontosnak tartotta nemrég, hogy a szekták törvénysértő működésének kérdéseivel foglalkozzék.
Az ezredforduló különösen alkalmas időszak a szekták terjedésére. Ezer évvel ezelőtt is megjelentek a világvég közelségét hirdetők. A hamis próféták vigasztaló szavai ráadásul könnyen találnak követőkre. Sok ember számára nincs esély a valódi felemelkedésre. Távolról sem szűnt meg a munkanélküliség, a szegénység, a társadalomból való kivetettség. A "lánglelkű próféták" reményt keltő ígéretei a modern telekommunikáció révén többekhez jutnak el, mint a gyalogos vándorprédikátorok korában.
Az Európa Tanács Parlamenti Közgyűlése nem ajánlja, hogy egy közösség vallási felfogásával, hitelveivel kapcsolatban az állami hatóságok állást foglaljanak. Ahol azért ítélnek el egy vallási közösséget, mert nem fogadják el hitelveiket, egyetlen vallás követői sincsenek biztonságban. Azt azonban lehet, sőt kell vizsgálni, hogy miként viszonyulnak e közösségek tettei a törvényekhez. Érdemes magát a szekta kifejezést is kerülni. Ez azonnal az érintettek közti tanításbeli eltérésekre tereli a figyelmet, ami nem lehet a politika tárgya. Az Európa Tanács ezért szívesebben beszél vallási csoportokról, mint szektákról, annak ellenére, hogy az 1999. júniusában elfogadott ajánlás szövege, de még címe is (Illegal activities of sects) használja a szekta szót.
A vallási közösségek és a törvény ütközésére lássuk először egy egyszerű példát. Sok országban előírás, hogy a motorkerékpár használóknak bukósisakot kell viselniük. Vannak olyan vallási közösségek, amelyek megszabják, hogy híveik mit viseljenek a fejükön. A bukósisak viselés kötelezettségét viszont a lelkiismereti szabadságra való hivatkozás nem szünteti meg. Az egyénnek kell eldöntenie, a motorkerékpározásról mond le, vagy például a turbánról.
Vallási felfogás és törvény ilyen jellegű ütközésére van még sok más példa is, de nem az ehhez hasonló esetek jelentik az igazi gondokat. A vallási előírások ugyan sokszor ütközhetnek törvényekkel és szakmai szabályokkal, de az esetek többségében - mindkét fél részéről kellő jóindulatot feltételezve, - létrejön a megegyezés. Vannak ugyan kirívó esetek. Ha egy gyermek nem jár iskolába, mert szülei vallási szempontból azt ártalmasnak tartják, a társadalom nem maradhat tétlen szemlélője az ügynek. Tiszteltben tarthatjuk, hogy bizonyos vallási csoportok elutasítják a vérátömlesztést, de ha egy balesetben a halál vagy a vérátömlesztés között kell választani, egy orvos sem fogja az eszméletlen beteg vallási hovatartozását tisztázni, hanem megteszi mindazt, amit a szakma szabályai az élet megmentésére megkövetelnek.
Van a kérdéskörnek egy mélyebb rétege is, amely miatt nemcsak a vallásszabadsághoz való jogokra van szükség, hanem meg kell vizsgálnunk a vallásszabadsággal való visszaélés fogalmát is. A magukat vallásként meghatározó csoportok egy része valójában üzleti tevékenységet folytat, s ehhez a maga vallás mivoltára hivatkozva kedvezményeket próbál szerezni, nem kis versenyelőnyhöz jutva a piac más szereplőivel szemben. Az adócsalás - bármely széles körben elterjedt - mégsem vallási tevékenység.
Még súlyosabb kérdés, ha a vallási csoport vezetői visszaélnek híveik feletti lelki befolyásukkal és ezt maguk, illetve szervezetük javára használják fel. Ilyen esetben nem vallásról, hanem bűnszövetkezetről kellene beszélnünk.
A felsorolt esetek egyértelműen törvénytelenek. A törvények megtartása mindenkire kötelező, semmilyen vallásra való hivatkozás nem fogadható el. A jó szándékú ügyek előbb utóbb megoldhatók, ilyen például a fegyveres katonai szolgálat megtagadása. A tudatosan becsapásra, megtévesztésre épülő esetekben viszont a törvény szigora érvényesül.
Hiába követeljük viszont a súlyos büntetést. Az ilyen dolgokat csak büntetőjogi eszközökkel nem lehet kezelni. Az Európa Tanács sem ebben az irányban látja a megoldást. Többet kell foglalkoznunk a megelőzéssel, amelynek egyik fontos eszköze a felvilágosítás. A vallási érzéssel való visszaélés lehetőségére is fel kell készítenünk a fiatalokat, mégpedig akkor, amikor még nincsenek mesterséges befolyás alatt. Nagy a szülők felelőssége, de az iskolák is többet tehetnének az eddigieknél. Ahhoz pedig, hogy kellően tájékozottak lehessünk, a szekták tevékenységének figyelésére és elemzésére, esetleges törvényellenes tevékenységük széleskörű megismertetésére külön központok felállítását és ezek egymással való szoros összefogását tartja kívánatosnak az Európa Tanács.
A megelőzés témaköréhez tartozik a vallások anyagi támogatásának kérdése. Ma ugyanis a magyar szabályozás kifejezetten csábít arra, hogy ne üzleti vállalkozást, hanem vallást alapítson valaki. Száz hívőre hivatkozva bármely vallást be lehet jegyezni, s a bejegyzés azonnal jogosít állami támogatásra és különféle kedvezményekre. Ennek a helyzetnek a megváltozatását sokan már a jelenleg hatályos törvény meghozatalától fogva sürgetik. Tényleges megoldás a vallásszabadságról szóló törvény módosítása. Ehhez kétharmados támogatás kell, amire sajnos manapság akkor sem számíthat a kormány, ha az ellenzék történetesen egyetért a javaslattal.

Megoldást jelent az is, ha a vallások bejegyzése nem jár együtt semmiféle állami támogatással, s ha a gyakorlatban az egyház szót nem alkalmaznánk minden bejegyzett csoportra. A boszorkányszövetséget nem helyes egyháznak nevezni. A társadalmilag elismert, száz éve honos, sok hívővel rendelkező egyházak anyagi támogatásáról a költségvetési törvény rendelkezhet, s meg kell szüntetni a csupán a bejegyzés tényétől függő privilégiumokat.

A vallásszabadság elve nem sérül, mindenki szabadon gyakorolhatja hitét. Arra viszont senkinek sincs alanyi joga, hogy közpénzekből úgy támogassák, hogy az államnak nincs módja meggyőződni a támogatás össztársadalmi szempontból való hasznosságáról. Mindezektől a kérdésektől függetlenül kötelesség a törvénytelenül elvett egyházi javak visszaszolgáltatása, illetve ezek megváltása.

Végeredményben kialakulhat az a több európai országban már létező gyakorlat, amely nem teszi egyenlővé a nyilvánvalóan egymástól különböző szervezeteket. A történelmi egyházak mellett léteznek a száz évnél régebben velünk élő kisegyházak, és megjelennek egyéb vallások és vallási közösségek is. Az állam ne vizsgálja hitelveiket, de támogatást csak azon szervezeteknek adjon, amelyek társadalmi hasznát az idő, vagy a hívek nagy száma bizonyította. Ezáltal az állam mentesül attól, hogy vallási kérdésekben bármiféle határozatot kelljen hoznia. Nem ötletszerű hivatalnoki vélemények, hanem az államtól független tények sorolják az egyházakat az állam által támogatottak körébe, de megszűnik a kísértés, hogy valaki anyagi előnyért alapítson egyházat.

Minden törvénysértésért büntetés jár. A vallásszabadsággal visszaélők, mások akaratát agymosással megtörők és befolyásolók magával az emberi szabadságjoggal élnek vissza. Az eddiginél szigorúbban kellene fellépni, ha valaki a befolyásolás szándékával akaratától fosztja meg embertársat. Ne élhessen senki vissza azzal a bizalommal, amelyet egy megtévesztett ember, - aki életének esetleg épp valamely kritikus szakaszában van s ezért a szokottnál sérülékenyebb, - szinte feltétel nélkül érez "vallási" vezetője iránt!

A XX. század egyik nagy eredménye, hogy az emberi jogok megsértését, a népirtást nem tűri el. Az emberi jogok közé - ha nincs is kimondva ebben a formában - természetszerűen beletartozik az is, hogy ki-ki a saját fejével gondolkodjék. Aki mások gondolkodását alapvetően befolyásolja, a megfelelő értékítélet meghozatalához szükséges tények elől elzárja, a népirtással azonos megítélés alá eső gondolatirtást követ el, és ahhoz hasonló büntetést is érdemel. A szekták egy része nem a szabad emberi gondolat szárnyalásával jutott el saját tanításához, hanem éppen a szabad gondolkodás akadályozásával szerzi híveit. Remélem a XXI. század meghozza a gondolatirtók számára is az eligazító nünbergi ítéletet
.
Azok, akik valamely alapvető szabadságjoggal visszaélnek, magának a jognak az érvényesülését nehezítik. A társadalomnak meg kell találnia a megfelelő eszközöket arra, hogy megfékezze őket. Amikor Magyarországon ebben az irányban történnek lépések, számíthatunk az érintettek heves ellenállására, de egyben támaszkodhatunk az Európa Tanács tekintélyére is.

Surján László

Vissza a kezdőlapra