Milyenek is a szekták?

Az Erdélyi Naplóban megjelent két írás mélyebb bepillantást ad a szekták világába.

Jézus forradalmárai

Az elmúlt években számos szekta és vallásos csoport alakult, s mindegyik más és más alapigazságot ragad ki és legtöbbször ferdít el a Bibliából. Ilyen a Család-mozgalom is, melynek alapítója a szeretetet hangsúlyozza és szexuális szabadságot hirdet.

Isteni kinyilatkoztatás
Az Isten gyermekei mozgalmat 1969-ben alapította Kaliforniában David Berg. Egyúttal felvette a Mózes, rövidítve MO nevet, és azóta többnyire Dávid Mózesnek vagy egyszerűen Dávid atyának hívatja magát. A mozgalom fő székhelye Montreal, és hetven országban több mint hetvenezer tagja van.
Berg protestáns családban nőtt fel, édesapja prédikátor volt, és később ő maga is apja nyomdokaiba lépett. 1949-ben azonban hátat fordított az egyháznak, és kizárólag fiatalkorúak, kábítószeresek és hippik előtt prédikált, felszólítva őket: csatlakozzanak Jézus forradalmához! 1969-ben isteni kinyilatkoztatásban részesült, mely szerint Kalifornia földrengés folytán a tengerbe süllyed, és Isten gyermekeit neki kell kimenekítenie onnan. Ezért elhagyta Kanadát, és követőivel az Egyesült Államokban kolóniákat és otthonokat alakítva telepedett le. Mozgalmát az úgynevezett MO-levelek által terjesztette.
Nekünk szexi minden követőnk
A MO által jegyzett vékony füzetek általában képregényszerű rajzokból állnak. Leveleiben 1973 óta szexualizáló tendencia volt felismerhető, ilyen és ehhez hasonló kijelentésekkel: "Nekünk szexi a vallásunk, és szexi a vezetőnk, és szexi minden követőnk. Ha pedig te nem szeretsz semmi szexet, inkább lépj ki!"
1979 tavaszán az akkori NSZK közvéleménye az Isten gyermekei ellen fordult. A hatóságok fellépése miatti félelmében David Berg látszólag megszüntette a szervezetet. Megparancsolta követőinek, hogy oszlassák fel kolóniáikat, kommunáikat, és vonuljanak illegalitásba. A mozgalom tehát nem tűnt el, csak átalakult, kifelé szalonképesebbé vált. Új nevet is kapott: a Szeretet Családja vagy egyszerűen Család.
Semmi melltartó, csak átlátszó blúz
Tagtoborzásuk egyik leghatásosabb és egyben legellentmondásosabb módszere az úgynevezett szeretetbombázás. A nők a testükkel vadásznak az új Jézus-követőkre Dávid Mózes utasításai szerint: "Semmi melltartó, csak átlátszó blúz – ez a csalétek, amitől mindenki kiborul és belétek habarodik." MO a New Age (Új Kor) egyik vallási prófétájának tekinti magát, ugyanis ezt állítja: "Én vagyok a vízöntő! Ez az én korszakom! Én vagyok a vízhordó! Így mondta Jézus nekem, mert én hozom a vizet, amely az életet jelenti korunk nemzedéke számára."
A Család tagjaitól megkövetelte, hogy gyakorlatilag számolják fel korábbi társadalmi kapcsolataikat, adják fel foglalkozásukat, hagyják el szüleiket, barátaikat, iskolájukat. Vagyonukat pedig adják át a csoportnak, hogy teljes vagyonközösségben élhessenek.
A lakó- és életközösségek rendszerint tizenkét férfi és női tanítványból állnak, beleértve gyermekeiket. A vezető az úgynevezett kolóniapásztor. A tagok a feltétlen engedelmesség és alárendeltség jeleként láncot viselnek a nyakukban.
Tanfolyamok, tesztek – ködösítés
A szekták a tagjelöltek számára kevés alapinformációval szolgálnak, általában ködösítenek: "Mi egyszerű keresztény közösség vagyunk". Az elkötelezettség, lehengerlés eléréséhez számos álszervezetet, melléktevékenységet hoznak létre, illetve működtetnek. Ingyenes személyiségfejlesztő teszteket ajánlanak (mint a Szcientológia Egyház), melyeket már különféle drága tanfolyamok követnek. Angol vagy más nyelvtanfolyamokat szerveznek, ezeken szervezetüket reklámozzák, és tanításaikkal győzködnek. A jól hangzó Találd meg önmagad! és egyéb terápiakínálat mögött gyakran a keleti Bhagwan-mozgalom rejlik. A Krisna-mozgalom vegetáriánus ételkóstolókkal, főzőtanfolyamokkal, szakácskönyvekkel próbálkozik. Egy közös ezekben a próbálkozásokban: kerülő úton, képmutató, sminkelt, humanitárius célokat mutatnak fel, támogatást, részvételt, adakozást, sőt nemegyszer védnökséget kérve.
Fábián Tibor

Szektahad

Szektásodunk. Újabb és újabb gyülekezetek, csoportosulások vernek tanyát városainkban. Az ígéretek, veretes szólamok legtöbbször ugyanazok, néhol még némi segélycsomaggal is nyomatékosítják a tanításokat. Egyenlőséget, testvériséget hirdetnek, ahol mindenki számít és mindenki szóhoz jut. Szóhoz jut, miután a guru, a mester, a fő tekintély, a tanító elmondja megkérdőjelezhetetlen szentbeszédét, melyhez csak tapsolni szabad.
A középpontban mindig egy ember áll, alatta szűk kiszolgáló csoport. Ők a besúgók, akik megfigyelik az egyszerű tagokat, akiknek osztályrésze a hűség, a teljes önátadás, a családi háttér elhagyása, az adakozás, új tagok felhajtása, kampányolás. A guru előtt hajladozó siserehad ezalatt megfigyel, ellenőriz, megfedd. És persze lihegő igyekvéssel jegyzi a guru minden elejtett szavát, szótagát, nyögését, levegővételét. Hogy majdan az utókor, amely "idővel rájön a guru szellemi zsenialitására", és a csoportba beleszülető gyermekek is részesülhessenek a guru szellemi termékéből. Díszkötésben.
Propagandájuk roppant egyszerű. Mutogatnak. Először körbe. – Ez itt mind haldokló, sír mellett tántorgó. És különben is, hamis, mint a dögvész – mutatnak a történelmi egyházakra, esetleg neoprotestáns szabadegyházakra. Merész jelzőket használnak és arcátlan, felfújt vádakat. Kerülik a szemtől szembeni vitákat az őket kritizálókkal. A hátbatámadás mesterei.
Miután körbepufogtattak ócska szellemi mordályaikból, jön a következő (had)mozdulat. A magamutogatás: "Szóval ez a tényállás. Hát nem elszomorító? De szerencsére itt vagyunk mi! Mi majd megmentjük a kiválasztottakat és téged. Nekünk sikerült tisztának és igaznak maradni ebben a mocsoktól terhes világban. Nagy szerencséd, hogy találkoztál velünk."
A szelíd érdeklődők égő füllel és tekintettel hallgatják a tündérmesét. Amikor már teljesen belezavarodtak, az orruk elé nyomják a belépési nyilatkozatot. A jelölt aláírja, és szorgalmasan lohol a többiek nyomában. Igyekszik megfelelni az elvárásoknak. Napokig, hetekig magyarázza családjának, baráti körének, munkatársainak, hogy el fognak kárhozni, mert a Sátán egyházában vannak. Mert ott mindenki engedetlen és bűnös. Lassan mindenkit elítél, mert mindenki, aki nem az ő csoportjához tartozik, engedetlen, rossz keresztény, megalkuvó. Egyre távolodik régi környezetétől, és mind több időt tölt új barátaival. Átveszi stílusukat, hanghordozásukat, szenteskedésüket, hitgőgjüket. Hanyag megvetéssel kezeli a körön kívülieket, akik nem olyanok, mint ő. Minden kritikát eltol magától.
Végső soron már saját magával szemben sem őszinte. Utolsó leheletéig védelmezi a guru által betanított tanokat. Mégis, valahol tudat alatt attól fél, hogy elrontotta a dolgot, amikor olyan könnyen engedett a nagy szavaknak. Kétségei támadnak: talán nem csak mi tízen, húszan vagyunk egyedüli igazak, talán a vezetőnk mégiscsak tévedett. Egyre inkább szüksége van a guru fanatikus biztatására, hogy kétségeit, ellentmondásait elhessegesse. Mert ha kialszik a belsejében izzó vulkán, újra felismeri az elfeledett rokonokat, ismerősöket, és megtanul újra a lelkiismeretére hallgatni…
Vissza a kezdőlapra