Lakatos Pál: Szeleczky Zita már elsőéves akadémistaként filmfőszerepet játszott. Aztán a színházban Shakespeare Júliáját is eljátszotta. Láthatták őt az akkori nézők Tamási: Énekes madarában, Moliere darabban. 24 magyar film főszereplője volt. Játszott a Fekete gyémántokban, a Rózsafabot-ban, a Gül babában, és az Egy éjszaka Erdélyben című filmjéért a velencei filmversenyen díjat nyert. Püspök úr, Ön szerint Szeleczky Zitának mi volt a fontosabb: a film, a színház, vagy a magyarsága?

Hegedűs püspök: Szeleczky Zitának az Istentől kapott eleve elrendelt embersége volt a világon a legfontosabb, amibe mint legvégső, mindent átfogó és mindent átjáró dimenzióba egész élethivatása beleilleszkedett. Őt a mindenható Isten a teremtő, gondviselő és Jézus Krisztusban megváltó irgalmával fogta kezébe, járta igéjével és lelkével át meg át, és ez hatott egész egyéniségére, teljes színészi hivatására és magyar missziójára, amelyet a kereszténység értékrendjében vitt végbe. Szeleczky Zita számára mindig döntő jelentőségű volt az élő Istenbe vetett hit. Krisztus követése, azon belül magyarságának megélése, és természetesen ez a megélés az ő számára eleve elrendelt előadói művészi tehetségében, képességében, hivatásában testesült meg.

Lakatos Pál: A Kálvin téri templomhoz, ahol Püspök úr is szolgál, sok-sok szál kötötte Szeleczky Zitát. Hiszen, itt volt az esküvője, aztán amikor 1990-ben száműzetéséből hazatér Magyarországra, a Kálvin téri templomban mutatkozik be az itthoni közönségnek verssel, dallal, és amikor 1999. július 12-én meghal, akkor augusztus 1-én itt ravatalozzák fel. És Dr. Hegedűs Lóránt a Dunamelléki Református Egyház püspöke a gyászistentiszteleten igét hirdet.

Hegedűs püspök: A Kálvin téri templom lelkipásztorának külön élmény, hogy egy, a rengeteg XX. századi halálos megaláztatás közepette hit által mindig feltámadásra képes művészegyéniség ebben a templomban kapta meg a konfirmációi oktatást, az istentiszteletek rendjében az igehirdetések és igehallgatások légkörét, az egyedülálló esküvői szertartásban a Ravasz-László-i igehirdetést, és amint előbb hallottuk, a kommunizmus bukása után, visszatérése alkalmával itt tehetett ismét előadói művészi bizonyságtételt keresztény református hitéről, magyarságának missziójáról és eleve elrendelt rendíthetetlenségéről. Végakarata volt az is, hogy itt hangozzék fölötte az örök életről szóló bizonyságtétel a halál révén állva, végrendelkezve, majd a halál után az örökkévalóságba térve meg a mindenható Istenhez.

Lakatos Pál: Óriási siker volt ez az előadói est, itt a Kálvin téri templomban.

Hegedűs püspök: A zsúfolt templomban hallottuk ezt az egyedülálló teljességet kifejezésre juttató művészi hitvallást, amelyben nem a minden egész eltörött, borús Ady Endre-i megállapítása és XX. századi negatív hitvallása jut kifejezésre, hanem amelyben minden újra egészé válik. Nem a derűre-ború pesszimizmusa, depressziója és végső kétségbeesése uralkodik az élet nagyon sok csatájának az elvesztése után, hanem a borúra-derű fordulat lesz érvényessé, abban a Krisztusban, akiben a legnagyobb rossz a legnagyobb jóvá válik. Húsvét vasárnapján mondhatjuk, az Isten-gyilkosságból feltámadásos világüdvösség lesz. Ezt a kozmikus optimizmust hirdette meg Szeleczky Zita ezen az előadóestjén, keresztyén hitében is, a magyarság eleve elrendelt sorsszerűségének a pozitív hajíttatásában is, és a végső kitekintés örökké való reménységében is.

Lakatos Pál: A II. világháborúban járja a magyar katonakórházakat, lelkesíti a katonákat, bátorítja őket sebesülésükben. Verseket mond, énekel. Aztán ezért 1945 után a Népbíróság háromévi börtönre ítéli. Itt hagyja Magyarországot, Ausztriába menekül, majd onnan Argentínába. Ott filmfőszerep jut neki. 1956-ért szót emel, 1993-ban Magyarországon is rehabilitálják őt. A Magyar Köztársasági Érdemrend középkeresztjével tüntetik ki. De itt a gyászistentiszteleten 1999. augusztus 1-én kerestem a szakma résztvevőit, képviselőit. Itt láttam Sinkovits Imrét, Bánffy Györgyöt, Horváth Gyulát. Aztán tovább nem nagyon tudtam számolni.

Hegedűs püspök: Sajnos a hála nem történelmi kategória. Ilyen történelmi méretű keresztény református művészegyéniség életének a betetőzése alkalmával sem, mint amelyen Szeleczky Zita volt, és marad is a mi számunkra. De éppen ezért én is úgy éreztem, hogy Isten igéjének vezetésével a gyászszertartáson nem másoknak róla szóló magas fokú méltatásait kell elsősorban közölnöm, hanem az ő tulajdon hitvallását, aki mélységekben és magasságokban egyaránt az Istenhit Jézus Krisztus kezét fogó bizonyságtételének a segítségével magyar előadóművészi hitvallását idejében megírta, és azt az utolsó búcsúnak az órájában, mi róla fel is olvashattuk és közölhettük. Hadd legyen szabad most is idéznem őt, magát: Valaha - írja kedves magyar testvéreinek az emigrációban - odahaza egy boldog és szabad Magyarország megbecsült művészeként nagy álmokat álmodhattam. S mindig vágytam rá, hogy a mi nagy értékeink szellemi kincseit kinyomtatva könyvtárakba megőrizzük, megvalósíthassak egy lemeztárat is a nagy költők műveiből, ahol méltóan és nagyszámú verssel szerepelhessen minden költőnk. Mennyivel nagyobb szükségét éreztem immár sokéves keserű számkivetettségünk, hazátlanságunk esztendeiben. Az emigrációs hét szűk esztendők nem engedik meg a nagy álmok megvalósítását. Ahogy lehet, harccal, küzdelemmel, elnyomással teli korszakát éljük. De a magyar költészet egyik legnagyobbja útmutatást ad erre az átmeneti és küzdelmes időszakra is. Reményik Sándor írja. "Dagadnak benned árvizes erők, Zúdulna Niagarás zuhatag. Elégedj meg ha megtölthetsz belőle kristálytiszta vízzel egy poharat. Visszaszorítnak? Hátrább? Egyre hátrább? És amit hagynak egyre kevesebb? Hát vesd meg lábad ott, ahol megállhatsz, és azt védd, azt a talpalatnyi helyet. Szikrát a tűzből, cseppet a folyóból. A töredéket elszállt mondatokból, Minden megmaradt árva keveset, ahogy lehet, ahogy lehet." S ezután a Szeleczky Zitai személyes bizonyságtétel. "Bennem is zúdulna Niagarás zuhatag. S íme megtöltöttem kristálytiszta vízzel egy poharat. Én is vágynék rá, hogy két kézzel szórjam a magyar költészet kincsestárának kincseit árva magyar testvéreimnek. S íme csak pár igazgyöngyöt nyújtok át, de a száműzetés sivatagában vándorló magyarnak, talán ez a pohár víz a legüdítőbb. Mert kristálytiszta és forrás-hideg. A legnagyobban tiszta lelkéből fakadó éltető ital. S szegénységünket talán ezek a gyöngyszemek borítják be leginkább, fényükkel és ragyogásukkal, mert a legnagyobb nemzeti egyéni fájdalom és könny szülöttei. Íme az Isten kegyelméből hittel felruházott művészi tehetség a művészi magaslatokon a megdicsőítő és megdicsőülést adó Istennek hálákat zeng, és a feltámadott Krisztus arcának hasonlatosságára változik el. Bennem csüggedté lombozódik le, nem ördögivé torzul el, hanem a Krisztusfő a zúzott, a véres szenvedő ábrázolódik ki rajta, és ha nem lehet úgy, ahogy akarja, úgy akarja, ahogy lehet." Ez az ő bizonyságtétele Húsvét hajnalán is.

Lakatos Pál: Emigrációs vándorlásaiban, száműzetésében Argentínából továbbmenve Kanadába, Ausztráliába és az Egyesült Államokba jutott. Az ottani magyarokhoz. Megjárta a világot. Aztán 1999. augusztus 3-án szülőfalujában a picinyke kis községben, faluban Nekézsenyben helyezték örök nyugalomra. A fejfájára Zászlós Zsóka György író néhány mondata került. Ez volt egyébként kívánsága is. Hogyha meghal, ez legyen az utolsó üzenete, mely a következőképpen szól. "Szépséget a békében, hitet a háborúban, vigaszt az összeomlásban, reményt a hontalanságban. Adhat-e valaki ennél többet nemzetének?"

Hegedűs püspök: Ez tökéletes foglalata annak, amit Szeleczky Zita Istentől hitben, születésben, hivatásban kapott, és mivel a hitet csak úgy lehet megtartani, ha továbbadjuk, azt mondhatjuk, ő mindezt valóban tovább is adta. És pedig óceánokon innen és óceánokon túl. Halálon innen mindezt teljesítette, és a halálon túl mindezt már emlékében is továbbsugárzó művészi hatásában is Isten őrizteti meg általunk az egész magyarság, az egész reformátusság számára, és erre a IV. Magyar Világtalálkozó egyik alkalmán is külön emlékezni fogunk. Ez, úgy gondolom, Istentől kapott beteljesedés - általa - mindnyájunk számára.
 

Vissza a kezdőlapra