Vissza
a kezdőlapra
Vissza
a kisebbségi oldalra
SZLOVÁKIA
2000. január
Szlovákia gazdasági szerkezete nem újult meg az elmúlt évtized során, ezért a privatizáció ellenére ma is súlyos gond maradt a tőkehiány, a magas munkanélküliség, az alacsony hatékonyság. Farkas Pál, a pozsonyi parlament költségvetési bizottságának magyar nemzetiségű elnöke elemzése szerint a jelenlegi kormány súlyos problémáktól terhelve vette át a kormányzást a Meciar kormánytól, így 1998-ban a Dzurinda-kabinet súlyos megszorító gazdasági intézkedéseket volt kénytelen bevezetni. Az első időszakban visszaesett a nemzeti össztermék növekedése (amit Meciar mesterségesen tartott 4-6%-os szinten). Míg 1998-ban 4,6 %-os volt a növekedés aránya, addig 1999-ben várhatóan 2-2,5%-os lesz. A jövő évi költségvetés hiánya 18 milliárd USD lesz. Meciar kormányzása utolsó két évében adósságokba vitte az országot a közberuházásokhoz fűződő kiadásokkal, elsősorban a víztározók és autópályák építésével. A finanszírozásukra felvett külföldi hitelek és kamatai visszafizetése nagyon megterheli a jelenlegi kormány költségvetését és elvonja a pénzt a jóléti kiadások finanszírozásától.
A Dzurinda-kabinet középtávú gazdasági koncepciójának fő szempontja az ország eladósodásának megállítása. A költségvetési hiány nem lehet több a GDP 3 %-ánál, és növelni kell a Szlovákiában gyártott termékek versenyképességét az európai piacokon. Az ország gazdaságát 2004-ig akarják felkészíteni az EU csatlakozásra, ami várhatóan egyrészt a piacok bővülését jelenti majd, másrészt viszont nem fog kedvezni a szlovák mezőgazdaságnak, mivel az nem lesz versenyképes a nyugati konkurenciával. Ezért is akarja a gazdasági vezetés önellátóvá tenni Szlovákiát a mezőgazdaság terén.
A mezőgazdaság helyzete jelenleg is folyamatosan romlik, a nemzeti össztermelésben csökken a részvétele (ma 4 %). Az előző kormány politikája és a jelenlegi tárcavezetés (Demokratikus Baloldal Pártja) politikája is közrejátszott e helyzet kialakulásához, mivel nem megfelelő az intenzív termelésre alkalmas területek központi támogatottsága. A szlovákiai magyarok számára ez a kérdés súlyos gondot okoz, mivel a mezőgazdasági termelésre alkalmas területeken él a magyarság 9O %-a (Dél-Szlovákia) és 7O %-uk függ a mezőgazdaságtól (földtulajdonosok, mezőgazdasági munkavállalók, átalakult szövetkezeti vagyon tulajdonosok, kistermelők). A délvidéki magyarok zöme foglalkozik zöldségtermesztéssel, fólia alatti növénytermesztéssel. Életszínvonaluk szinten-tartásához nagy segítséget jelent az MRT és a bécsi médiumok híradásai. Az MKP a kormányalakítási tárgyalásokon meg akarta szerezni a mezőgazdasági tárcát, de csak egy államtitkári helyet kaptak, ami által nem tudják érdemben befolyásolni Szlovákia mezőgazdasági politikáját.
Húzóágazat lehetne a feldolgozóipar, ami jelenleg szintén nagyon alacsony szintű. Problémát jelent az is, hogy míg az olcsó nyersanyagot a Délvidéken termelik meg, a feldolgozó üzemek nem ott vannak, valamint hogy az üzemek nagyon korszerűtlenek (a “legmodernebb” üzemek a 7O-es években épültek).
A privatizációból a magyarokat lényegében kirekesztették. Ez is oka annak, hogy nem létesülhettek (és ha létesültek sem magyar érdekeltséggel) kellő számban új munkahelyek Dél-Szlovákiában (a munkanélküliség a magyarlakta vidékeken a legnagyobb Szlovákiában; a rimaszombati, a rozsnyói és – a legintenzívebb mezőgazdasági vidéknek számító – Dunaszerdahelyen a munkanélküliség aránya eléri a 2O %-ot). Meciar kormányzása alatt az állami vagyon az ő pártját és ideológiáját támogató vállalkozók kezébe jutott. A mezőgazdasági állami tulajdon szinte kivétel nélkül szlovák kézbe került. A helyzetet jelentősen súlyosítja az, hogy az új tulajdonosok nem tudják vezetni az üzemeket: jelentős tényezők a szakértelem és a tulajdonosi tudat hiánya, valamint a vagyon eltékozolása, a törvénytelen pénzkivonás. A Dzurinda-kormány az elmúlt egy évben felmérte azt, hogy mely vállalkozások adósai a szlovák Állami Vagyonalapnak (a magyar ÁPV Rt. szlovák megfelelője), illetve mely esetben állapítható meg törvénytelenség a magánosítás folyamatában. Ennek alapján az állam megpróbál visszaszerezni üzemeket, majd az új elvek és gazdasági stratégia alapján újra magánkézbe adni azokat.
Magyar – szlovák gazdasági kapcsolatok:
A kétoldalú kereskedelmi forgalom 1998-ra 76O millió USD-ra növekedett (1993-ban 360 millió USD volt). Magyarország külföldi kereskedelmi partnerei sorában Szlovákia a 14. helyen van. A gazdasági tárca adatai szerint a magyar – szlovák külkereskedelmi forgalom értéke az előző év azonos időszakához képest 14,1 %-kal nőtt. A forgalom szaldója 95,8 millió USD értékű magyar passzívum volt. 1999. év első félévében a magyar kivitel 140,3 millió dollárt ért el, a behozatal pedig 218,7 millió USD-t tett ki. Kereskedelmi hiányunk így az első félév végén 78,4 millió USD volt, ami 37,2 %-os egyenlegromlást jelent a megelőző év azonos időszakához képest. Az áruszerkezetre vonatkozóan a kétoldalú kapcsolatokban tavaly a mezőgazdasági, élelmiszeripari és az egyéb feldolgozóipari árucsoportokban Magyarország export-többletet ért el, az idén pedig az élelmiszeripari termékimport növekedett. A tőkekapcsolatokban - elsősorban a határ-menti régiókban - több mint 6OO szlovákiai cégben van magyar tőkerészesedés, amelynek összege 3O millió USD. A szlovákiai cégek Magyarországi tőkebefektetéseiből származó tőkebeáramlás értéke 6O millió USD. A legjelentősebb ezek közül a Kelet-Szlovákiai Vasműé, ami megvásárolta a Diósgyőri Acélműveket. A kétoldalú gazdasági kapcsolatok folyamatosan fejlődnek. Legutóbb - november elején kétoldalú magyar- szlovák üzletember találkozót tartottak a Magyar Kereskedelmi- és Ipar Kamarában.
A Szlovák Köztársaság
a következő nemzetközi szervezetek munkájában vesz részt:
a Közép-Európai Szabadkereskedelmi
Egyezmény (CEFTA) tagja (1992).
Az Európai Biztonsági és
Együttműködési Értekezlet (EBEÉ) tagja (1993).
Az Európai Biztonsági és
Együttműködési Szervezet (EBESZ) tagja (1995).
Az ENSZ tagállama (1995).
Az állandó ENSZ-képviselő: Peter Tomka.
A Közép-Európai Kezdeményezés
(KEK) tagállama (1993).
Az Európa Tanács (ET) tagja
(1993; Csehszlovákia: 1991).
A Nyugat- Európai Unió (NYEU)
társult partnere (1994).
Az Európai Unió (EU) társult
tagja (1995).
November 22-én egynapos hivatalos pozsonyi látogatásán Madeleine Albright közölte a szlovák kormányfővel és a házelnökkel, hogy Washington pozitívan értékeli a szlovákiai parlamenti választások után bekövetkezett változásokat, és támogatja Szlovákia európai és euroatlanti integrációját.
Az EBESZ novemberi isztambuli csúcstalálkozóján 54 állam- és kormányfő aláírta az európai biztonsági chartát és a konferencia zárónyilatkozatát. Magyarország számára fontos kérdés, hogy a charta hivatkozik az emberi jogokkal összefüggésben a nemzeti kisebbségek jogaira. A dokumentum szerint a különböző autonómia koncepciók – összhangban az EBESZ alapelveivel – megóvják és elősegítik a különböző nemzeti kisebbségek etnikai, kulturális, nyelvi és vallási önazonosságának megőrzését az adott államon belül. A charta előirányozza az EBESZ békefenntartók kapacitásának megerősítését, egy válságkezelő központ felállítását és szakértői adatbázis kialakítását. A dokumentum szerint az EBESZ tevékenységének a lényege a béke, a biztonság és a tagállami vállalások teljesítésének az előmozdítása.
Megújult és elmélyült a visegrádi országok együttműködése. Kirajzolódott az a kép, hogy a térség országainak együttműködve kell az integráció felé haladnia és egységes régióként kell feltűnnie a nyugati országok előtt. Az elmúlt hónapban a V4-ek védelmi minisztereinek találkozója zajlott le Premyslben, majd az igazságügyi minisztereké Javorinában. Az utóbbin szó volt az igazságügyi együttműködés fejlesztéséről, a nemzetközi szerződések alkalmazásával kapcsolatos aktuális kérdésekről. Az EU-csatlakozással kapcsolatos jogharmonizáció terén az együttműködés kialakítása, valamint - az EU keretében kidolgozandó - Európai Alapjogi Charta és a V4-ek ezzel kapcsolatos álláspontjának egyeztetése súlyponti kérdéssé vált.
Göncz Árpád december 3-án Gerlachfalván, a visegrádi országok államfőinek csúcstalálkozóján vett részt. Göncz Árpád, Vaclav Havel, Aleksander Kwasniewski és Rudolf Schuster közös nyilatkozatot írtak alá, amiben kinyilvánították, hogy kölcsönösen támogatják egymás országainak európai integrációját, üdvözlik Szlovákia visszatértét a visegrádi országok közé, óhajuknak és reményüknek adtak hangot, hogy Szlovákiát felveszik az EU-tagságra pályázó országok első körébe. Megbeszélésükön az államfők hangsúlyosan foglalkoztak azzal a kérdéssel, hogy - szoros együttműködésben - úgy kell közelíteni egymáshoz a gazdasági, társadalmi és kulturális élet feltételeit, hogy a térség egységes egészként jelenjen meg az euroatlanti intézményekkel folytatott tárgyalásokon. Az államfők közös projektek elkészítését szorgalmazták a közös történelmi és kulturális hagyományok és a térség egységének a bemutatása céljából. Az államfők kiemelték a határ-menti együttműködés fejlesztésének a szükségességét, valamint a roma kérdést. A következő találkozó várhatóan jövő tavasszal Lengyelországban lesz.
December másodikától konzuli szolgáltatásokat biztosít a magyar nagykövetség Kassán. A konzuli órákat átmenetileg a premontrei rendházban tartják. Az iroda feladata a főkonzulátus megnyitásának az előkészítése is (Boros Miklós nagykövet szerint erre 2000. augusztusában fog sor kerülni).
Novemberben az oktatásüggyel kapcsolatos törvényjavaslatot fogadott el a szlovák parlament, melynek értelmében nem nevezhető ki igazgató az iskolatanács jóváhagyása nélkül, sőt, a testületnek kell jelölnie a poszt várományosát. (A Meciar –kormány működése alatt vált formálissá az iskolatanács beleszólási joga.)
Egyéves a szlovák kormány. Mikulas Dzurinda sikerként könyvelte el azt, hogy megszűnt szlovákia külpolitikai elszigeteltsége, valamint, hogy egyetértés volt a megszorító intézkedések bevezetésével kapcsolatban is. A Szlovák Koalíciós Tanács az értékelés után a kormány stabilizálása mellett állt ki, az MKP viszont személycseréket javasolt: a törvény-előkészítésért felelős miniszterelnök helyettes és a mezőgazdasági miniszter leváltását.
A szlovák kormánykoalíción
belül éles feszültségek alakultak ki a Szlovák Demokratikus Koalíció fenntartásával,
illetve megszüntetésével kapcsolatban. Az öt koalíciós partner
a szövetségi párt megszűnését és tényleges koalícióvá alakítását akarja
elérni. Nem működik az egyeztető mechanizmus, a pártok önállóan cselekednek,
aminek eredménye a koalíciós válságként is emlegetett Nemzeti Vagyonalap
elnökének a megválasztására tett kísérlet kudarca is.
A szlovák parlamentben előkészítés alatt áll a közigazgatási reform. Kvarda József, az MKP országos önkormányzati tanácsának elnöke meglátása szerint a szlovákiai magyar politikusok és szakemberek esélyt látnak arra, hogy a reform - megfelelő jogi normáival – hozzá fog járulni a szlovákiai magyarság részleges önigazgatása alapjainak a megteremtéséhez. A reform stratégiáját tartalmazó dokumentum jelentős decentralizációt helyez kilátásba, feltételezi a regionális önkormányzatok kialakítását, valamint új területi felosztás megvalósítását javasolja a szubszidiaritás elve alapján.
A szlovákiai magyar politikusoknak - alternatívákat tartalmazó - konkrét javaslata van az adminisztráció kialakítására. Ez a koncepció abból indul ki, hogy – akár az államigazgatási, akár az önkormányzati jogkörű régiók tekintetében - a területi egységek meghatározásakor figyelembe kell venni az egységes térségek történelmi és kulturális hagyományait is, ami Dél-Szlovákia esetében a nemzetiségi szempont figyelembevételét is jelenti. A magyar elképzelés az, hogy legalább egy olyan önkormányzati régió alakuljon ki, ahol a magyarság számbeli többséget alkot.
A reform-tervezet szerint az alapiskolák a helyi önkormányzatok, a gimnáziumok és a középiskolák a kialakítandó regionális önkormányzatok fennhatósága alá kerülnek. A kultúra területén hasonló megoldás lesz, de bizonyos kiemelt intézmények a minisztérium felügyeletével dolgoznak majd. Ha a kormányelképzelés valóra válik és a helyi önkormányzatok iskola- és kulturális intézményalapítási jogot kapnak, ez jelentősen hozzájárulna a magyarok évtizedes gondjainak a megoldásához, lehetővé válna a teljes iskolahálózat és a kulturális intézményrendszer kiépítése.
A közigazgatási reform közvetlen következménye az adórendszer megváltoztatása: az új helyi és regionális önkormányzatok számára - az új jogosítványok ellátásához - a pénzforrásokat közvetlen adóbeszedéssel akarják megteremteni.
A szakképzés kérdése is felvetődik a reform kapcsán. Sok magyar dolgozik azokon az államigazgatási szinteken, amelyek meg fognak szűnni. A szlovákiai magyar vezetők több társadalmi szervezettel, polgári társulással, magyarországi intézménnyel és alapítvánnyal olyan tervezetet dolgoztak ki, amely rövid és középtávú képzést tartalmaz, s amely során kb. 2OOO embert készítenének fel az önkormányzati munkára, tehát olyan jogi, gazdasági, környezetvédelmi és egyéb szakemberek képzését tervezik, akiknek az önkormányzatok működési rendszerét, új jogköreit és az eljárási módszereket kell elsajátítaniuk.
Az MKP azonban elutasít minden olyan javaslatot, ami a természetes egységeket (pl. Csallóköz) kettéoszt, valamint azokat, amelyek továbbra is az észak-déli irányú területi egységeket részesítik előnyben, mivel ez a kisebbségi nyelvek használatára vonatkozó 2O %-os határ miatt nem felel meg a magyarságnak.
Egy, a határon túl élő magyarokat segítő szervezet bemutatása:
A fennállásának tizedik évfordulóját ünnepli a Rákóczi Szövetség. Eredetileg a felvidéki és a kárpátaljai magyarok megsegítésére jött létre, mára azonban már vannak alapszervezetei Erdélyben és a Délvidéken is. A szövetségnek - Magyarországon és a határon túl - összesen 3700 tagja és több mint 40 alapszervezete van. Nemrég alakították át közhasznú társasággá. Eddigi elnökét, Halzl Józsefet december 4-én az ünnepi közgyűlés megerősítette e tisztségében. A jubileumi közgyűlésen beszédet mondott Németh Zsolt, akinek meglátása szerint a szövetség fellendüléséhez hozzájárultak a térségben bekövetkező kedvező politikai változások. Szabó Tibor (elnök, HTMH) megállapítása szerint mára a magyar társadalom összessége igyekszik megvalósítani azokat a célokat, amelyeket a Rákóczi Szövetség 1989-ben megfogalmazott, többek között a határon túli magyarság megtartása a szülőföldjükön oly módon, hogy integrálódhassanak a magyar társadalomba. Duray Miklós (ügyvezető elnök, Magyar Koalíció Pártja) véleménye szerint a szövetség munkája hozzájárult ahhoz, hogy ma differenciáltabb módon jelennek meg a határon túli magyarok gondjai.
A szlovák kormány 58O
ezer koronát különített el a Kassai Magyar Színtársulat, a Thália
Színház számára. Csáky Pál előterjesztése alapján a színház fennállásának
3O. évfordulója alkalmából megrendezendő ünnepi fesztivál költségeit fedezik,
valamint felújítják a színháztermet. Ez a második alkalom, hogy a Dzurinda-kabinet
anyagi segítséget nyújt a színháznak.