Vissza
a kezdőlapra
Annak érdekében, hogy a törvénytervezetet - módosító indítványok nélkül - a koalíció e héten megszavazhassa, a koalíciós egyeztetés során legfontosabbnak tartott elemeket a kormány a normaszövegbe beépítette. Az alábbiakban ezen legújabb törvényjavaslat szövegét adjuk közre!
MAGYAR KÖZTÁRSASÁG
KORMÁNYA
2000. évi ... törvény
az önálló orvosi tevékenységről
Az Országgyűlés felismerve, hogy az egészségügyi reform végrehajtása, a betegségek megelőzése, felismerése és gyógyítása csak a szakmáját szerető orvostársadalom aktív közreműködésével valósítható meg, figyelemmel arra, hogy a gyógyítás közügy, amelyben az elsődleges felelősség a gyógyító orvost terheli, e munka elismerése, az orvostársadalom helyzetének, ezáltal a betegellátás színvonalának javítása érdekében a következő törvényt alkotja:
1. §
(1) E törvény hatálya a Magyar Köztársaság területén az egészségügyi szolgáltatás keretében nyújtott önálló orvosi tevékenységre és az e tevékenységet nyújtó orvosokra terjed ki.
(2) E törvény alkalmazásában
a) önálló orvosi tevékenység: a területi ellátási kötelezettség körében az egészségügyről szóló 1997. évi CLIV. törvény szerint a háziorvos, a házi gyermekorvos, a fogorvos (a továbbiakban együtt: háziorvos) és külön törvényben meghatározott esetben a kezelőorvos által nyújtott egészségügyi ellátás;
b) orvos: a külön jogszabály szerint vezetett alap- és működési nyilvántartásban szereplő orvosi, fogorvosi szakképesítéssel rendelkező személy;
c) működtetési jog: a Magyar Orvosi Kamara által az a) pont szerinti orvos részére adott önálló orvosi tevékenység nyújtására jogosító engedélyben foglalt jog.
2. §
(1) Törvényben meghatározott esetben - a 3. § (2) bekezdésében foglalt kivétellel - az orvos önálló orvosi tevékenységet csak a működtetési jogot engedélyező határozat jogerőre emelkedésétől folytathat.
(2) A működtetési jog jogosultja a működtetési jog alapján nyújtott önálló orvosi tevékenységet – akadályoztatásának jogszabályban meghatározott eseteit kivéve – csak személyesen folytathat.
(3) A működtetési jog olyan, személyhez kapcsolódó vagyoni értékű jog, amely jogszabályban meghatározott feltételek fennállása esetén elidegeníthető és folytatható.
(4) A működtetési jog jogosultjának halála esetén – egymást követő sorrendben – a működtetési jog folytatására
(5) Amennyiben a (4) bekezdés b) pontja alapján több, a jogszabályban meghatározott feltételeknek megfelelő személy lenne jogosult a működtetési jog folytatására, e jogosultak a korábbi jogosult halálától számított 30 napon belül – jogvesztés terhe mellett – nyújthatják be a működtetési jog engedélyezésére jogosult szervhez azt a megállapodásukat, amelyben megjelölik a működtetési jog folytatására egyedül jogosult személyt.
(6) Ha a (4) bekezdés alapján a működtetési jog folytatására jogosult személy nem felel meg a jogszabályban meghatározott feltételeknek:
(8) A működtetési jog elidegenítésére irányuló jog a működtetési jog jogosultját is megilleti.
(9) A működtetési jog bérbe, haszonbérbe nem adható és gyakorlásának joga sem ingyenesen, sem visszterhesen más részére át nem engedhető.
3. §
(1) Ez a törvény a kihirdetését követő 15. napon lép hatályba.
(2) Az e törvény hatályba lépése napján háziorvosi tevékenységet végző orvos - ide értve a munkavégzésben akadályozott háziorvost is - amennyiben a külön jogszabályban foglalt feltételeknek megfelel és jogszabály másként nem rendelkezik, e törvény erejénél fogva, külön engedély nélkül a törvény hatálybalépésétől jogosult a működtetési jog alapján végezhető tevékenység gyakorlására. Nem jogosult a működtetési jogra az az orvos, aki háziorvosi tevékenységet kizárólag helyettesítés keretében végez. Az e bekezdés alapján működtetési jogot szerző háziorvos működtetési jogának elidegenítéséhez előzetesen be kell szerezni a működtetési jog megszerzését tanúsító hatósági bizonyítványt.
(3) Azokra az orvosokra, akik e törvény hatálybalépésének napján, bár területi ellátási kötelezettség nélkül, de legalább 200 hozzájuk bejelentkezett betegre kiterjedő érvénnyel látnak el az Országos Egészségbiztosítási Pénztár által finanszírozott, az 1.§ (2) bekezdésének a) pontjában meghatározott körbe tartozó orvosi tevékenységet, az e törvényben foglaltakat azzal a megszorítással kell alkalmazni, hogy
(5) Az 1.§ (2) bekezdése a) pontjának hatálya alá nem tartozó, a szakellátás körében önálló orvosi tevékenységet végző orvosok működtetési jogáról külön törvény rendelkezik.
(6) A működtetési jog 2000. december 31-ig nem ruházható át, kivéve ha a működtetési jog folytatására jogosult nem felel meg a működtetési jog engedélyezéséhez szükséges feltételeknek és ezért a 2.§ (3) bekezdése értelmében köteles azt elidegeníteni. A működtetési jog elidegenítése és folytatása 2000. december 31. napjáig nem esik illetékfizetési kötelezettség alá.
(7) Felhatalmazást kap
a) a Kormány, hogy a működtetési jog megszerzésének és visszavonásának feltételeit és eseteit, az engedély kiadására hatáskörrel és illetékességgel rendelkező szervet, a helyettesítés eseteit, valamint a működtetési jog átengedésére, továbbá a hitelnyújtás feltételeire vonatkozó szabályokat,
b) az egészségügyi miniszter, hogy a működtetési jog alapján végzett tevékenység gyakorlásának és ellenőrzésének részletes szakmai szabályait, továbbá a helyettesítésre, a tevékenység végzéséhez szükséges szakképesítésre és az alkalmassági vizsgálatra vonatkozó szabályokat
rendeletben meghatározza.
INDOKOLÁS
I. Általános indokolás
A gyógyítás és annak eredményessége elsődlegesen az orvos és beteg bizalmi kapcsolatán alapul. Ezen bizalom a rendszeres személyes találkozások során alakulhat ki, amelyben a beteg, illetőleg a betegek egy csoportja az ellátást személyre szólónak, az adott körülményekhez igazodónak érzi. Ahhoz, hogy valóban ilyen ellátást lehessen nyújtani, az szükséges, hogy a beteggel közvetlen kapcsolatban álló és az ellátást nyújtó orvos a betegeivel való kapcsolata kialakítása során nagy önállósággal hosszú távon tervezve járjon el. Ez a nagyobb önállóság ösztönző hatású lehet a gyógyító munkára és a gyógyító orvos felelősségét is növeli. Ezért szükséges megteremteni annak jogszabályi feltételeit, hogy az orvos a jövőben közvetlenebbül teljesíthesse közszolgáltatói feladatait és ne csupán a gyógyító-ellátó hálózat egy eleme legyen. A jogi szabályozás előfutárának tekinthető, hogy az orvosi tevékenységet tíz éve lehet vállalkozásként végezni és 1992 óta a háziorvosi és házi gyermekorvosi tevékenység elsődlegesen vállalkozási keretet kapott.
Éppen ezért azt a minőségi továbblépést, amely az önálló orvosi tevékenységben nyilvánul meg, alapvetően a területi ellátási kötelezettséggel működő háziorvosi, házi gyermekorvosi és fogorvosi (a továbbiakban együtt: háziorvos) ellátásra vonatkozóan kívánja a Javaslat bevezetni. Ugyanakkor a területi ellátási kötelezettség nélkül működő háziorvosi ellátás esetében elejét szükséges venni az alkotmányos jogokat sértő megkülönböztetésnek, így a működési jog megadása nem tagadható meg ettől a körtől. Azonban figyelemmel arra, hogy az adott orvos személyes ellátási kötelezettségének egyik legfőbb biztosítékát a területi ellátási kötelezettség elve jelenti, rájuk megszorítással érvényes a törvény, miszerint működtetési joguk nem idegeníthető el és nem folytatható.
A Javaslat az önálló orvosi tevékenységet az alapellátásban kívánja szabályozni. A működtetési jog nem terjedhet ki az egész orvostársadalomra, hiszen a hivatalnok, a kutató és az orvoslátogatóként dolgozó orvosok esetében ez lehetetlen és nem is tartanak erre igényt. Ugyanakkor a szakellátásban dolgozó orvosok esetében önálló törvényben kell rendelkezni a működtetési (“praxis”) jogról. A normaszövegben erre történik utalás.
A működtetési jog minden korábbi szabályon túlmutatva testesíti meg az adott orvos személyes ellátási kötelezettségét, függetlenül attól, hogy a szolgáltatás megszervezése milyen szervezeti keretek között történik. A háziorvos által végzett tevékenység azért válik vagyoni értékű joggá, mert megjeleníti azt az értéket is, amelyet egy orvos életpálya-tapasztalata, a munkájában megtestesülő sajátos “know-how” képvisel.
A Javaslat célja, hogy az önálló orvosi tevékenység fogalmának definiálása az erre jogosító működtetési jog vagyoni értékű jogként való meghatározásával alappillérévé váljon annak a törekvésnek, amely az orvos praxisért való felelősségét helyezi a gyógyító munka középpontjába.
Tekintettel arra, hogy a működtetési jog automatikusan kerül a hatályba lépés napján dolgozó háziorvosokhoz, a költségvetés számára többletterhet a Javaslat elfogadása és hatálybalépése nem jelent. Hosszabb távon a működtetési jog megszerzésének kedvezményes piaci feltételeit kell kialakítani, amely azonban piaci jellegénél fogva ugyancsak nem jelent közvetlen kiadásnövekedést az egészségügy számára.
II. Részletes indokolás
Az 1. §-hoz
Az önálló orvosi tevékenységet szabályozó Javaslat az egészségügyi szolgáltatások nyújtása tekintetében az egészségügyi törvény megfelelő részeihez illeszkedik. Önálló orvosi tevékenységet a háziorvos és külön törvényben meghatározott esetben a kezelőorvos végezhet. Ezen keresztül a későbbiekben mód nyílik arra is, hogy a működtetési jog a szakellátás keretében nyújtott önálló orvosi tevékenységnél is bevezetésre kerüljön. Ez a rendelkezés más törvényektől eltérően határozza meg az orvos fogalmát, amennyiben eleve arra a körre szűkíti, amelyik saját személyében nyújthat egészségügyi szolgáltatást. Ezen szűkítő értelmezés azért fontos, mert meghatározza azt a személyi kört, akik az ugyancsak e szakaszban definiált működtetési jogot elnyerhetik. E § definiálja azt is, hogy a működtetési jog tulajdonképpen egy engedély, licenc az orvos számára.
A 2. §-hoz
Az orvosi működés feltétele – önálló orvosi tevékenység esetén – a működtetési jog, amelyet a Javaslat értelmében államigazgatási határozat (hatósági engedély) alapján lehet megszerezni. E § rendelkezik arról is, hogy a működtetési jog jogosultja személyesen köteles a tevékenységet végezni.
Az ellátás folyamatosságának biztosítása érdekében szükséges, hogy a lassú és körülményesebb öröklési procedúrát megalapozó öröklési jogintézmény helyett egy alkalmasabb jogintézmény biztosítsa a személyváltást. Így a működtetési jog nem örökölhető, csak elidegeníthető és – a jogosult halála esetén a házastársa, illetőleg az egyenesági leszármazója által – folytatható. A szabályozás rendezi, hogy több jogosult esetében milyen eljárás során kerül kijelölésre az a személy, aki a működtetési jogot megszerezheti, illetve milyen feltételekkel kerülhet az elidegenítésre.
A 3. §-hoz
A törvény a kihirdetését követő 15. napon lép hatályba, azonban a hatályba lépés napján háziorvosként dolgozók automatikusan jogosultak a működtetési jog gyakorlására. A jogerős határozat feltétele az önálló orvosi tevékenységnek, azonban a hatályba lépés napján háziorvosi tevékenységet végző orvosok a működtetési jogot határozat nélkül nyerik el. Ennek következtében a betegellátásban nem keletkezik fennakadás, mert nem fordulhat elő, hogy határozathozatal hiányában vagy az eljárás elhúzódása miatt a gyógyítás akadályokba ütközne.
A területi ellátási kötelezettség nélkül működő háziorvosi ellátás esetében nem lehet elvonni – még törvényi szabályozással sem - szerzett jogot, nevezetesen azt, hogy háziorvosi ellátást nyújtsanak a jelenleg is ilyen tevékenységet folytatók. Így a működési jog megadása nem tagadható meg ettől a körtől. Azonban figyelemmel arra, hogy az adott orvos személyes ellátási kötelezettségének egyik legfőbb biztosítékát a területi ellátási kötelezettség elve jelenti, rájuk megszorítással érvényes a törvény, miszerint működtetési joguk nem idegeníthető el és nem folytatható, ezzel is elősegítve azt a hosszútávú célt, hogy ezek a háziorvosok területi ellátási kötelezettséggel vállaljanak ellátási feladatot.
A működtetési jognak a törvény hatályba lépését követően – a most működő szolgálatok orvosai tekintetében – a törvény erejénél fogva történő megszerzése illetékmentes. Az ezt követő szerzés, tehát a működtetési jog további (tehát második) ingyenes, illetve ellenérték fejében történő megszerzése már nem illetékmentes.
Bár a Javaslat az önálló orvosi tevékenységet az alapellátásban kívánja szabályozni, a Kormány kitűzött célja, hogy az orvostársadalomnak azt a részét, amelynek tevékenysége során értelmezhető “önálló orvosi tevékenység”, a működtetési jogról szóló szabályozási rendszerben e joggal felruházza. E szabályozási folyamatnak a Javaslatban megfogalmazottak csak első lépcsőjét jelentik. Így a szakellátásban dolgozó orvosok esetében önálló törvényben kell rendelkezni a működtetési (“praxis”) jogról.