"Téli varjú, száraz jegenyén"

Keserű levelet hozott a posta. Sok levelező listát megjárt már, változatlan formában adom tovább, még az emil sorvégeket sem szedem le. A menni vagy maradni már nyolcvan éves kérdés Erdélyben, s a szívbe markoló vers, amelyet a cím felidéz, ma már nem megoldás. A népességfogyás mellett ez talán a másik nagy nemzeti sorskérdés. Ahogy megyünk az EU felé, majd az anyaországban élőknek is szembe kell nézni a problémával. Kérem az olvasókat gondolkodjanak el és szóljanak hozzá.

Surján László
Íme a levél:
----------
> Feladó: Lepedus Istvan<vai@smare.iiruc.ro>
> Címzett:
> Tárgy: kivandorlas
> Dátum: 2000. április 12. 5:36
>
> Kedves barataim!
>
> Nehany honapja keszulok mar megirni ezt a rovid levelet, mert gondban
> vagyok es szeretnem ezt megosztani veletek. A problema lenyege: a
> barataim kozul paran, az ismeroseim kozul egyre tobben (es meg azok
> akikrol hirbol hallottam), kimentek Magyarorszagra illetve
> Nemetorszagba, vagy eppen Kanadaba. Az utobbi 3-4 honapban annyian
> "tuntek el" igy mellolem, mint azelott nehany evvel osszesen. Nemcsak az
> a gond, hogy hanyan, hanem, hogy kik: 2 kat. fiatal pap, egy leendo ref.
> lelkesz (aki nem szegyellte az ujsagban megirni, hogy majd ha visszater,
> hoz "csomagokat"),  az iiteni magyar kozepiskola vegzos osztalyabol
> ketten mennek Kolozsvarra egyetemre, az osszes tobbi Magyarorszagra,  a
> kat. liceum vegzos osztalyabol 8 fiu Pestre megy a szakacsiskolaba
> (nyilvan ugrodeszka-effektus).
> Van aki azert a hataron tulra, mert csak ott kap maganak megfelelo
> szakteruletet (havi soknullas DM-es fizetesert), van aki doktoralni
> ide-oda (nap-nap utan csokkeno valoszinuseggel, hogy visszajon), van aki
> azert, mert Ott magasabb az eletszinvonal , mert Ott nem akkora a
> burokracia, mert Ott nincs annyi idiota torveny es politikus, mert Ott
> nincs annyi godor az uton es annyi emberi korlatoltsag.
> Van aki azert, mert Itt egyik naprol a masikra el a csalad, es igy
> valoszinu soha nem lesz sajat lakasa, van aki azert, mert nem birja az
> allando felelmet, stresszt, hogy mi lesz holnap, mas meg azert, mert
> utalja a romanokat, vagy mert mar a csalad fele kint van.
> Van aki azert, mert Itt bar jol elt, de Ott meg jobban tud majd es
> vannak akik (jo sokan) ezt mondjak: "Bar en maradnek, de a gyerekek
> erdekeben ... ". Mindegyik mogott sajnos konkret arcaim, neveim, emberek
> sorsai vannak.
> Nem itelem el azokat, akik elmentek -- nem ez a lenyeg -- foleg nem
> azokat, akiket valoban a napi megelhetes gondja dobott ata a hatar
> tuloldalara, csupan butan allok es furcsan erzem magam. Mint egy
> focicsapat tagja, aki egyszer csak azon veszi eszre magat, hogy csendben
> a vedo, a csatar meg a kapus is elment, s hogy nyerjuk igy meg a
> meccset?
> Az egyhaz szocialis tanitasa azt mondja, mindenkinek sajat joga oda
> menni, ahova legjobb belatasa szerint menni akar. Pont. Ugyanakkor
> -- irja -- az illeto kozossegbol, ahonnan eltavozik, sebet hagy maga
> utan es abbol a kozossegbol Potolhatatlanul hianyozni fog. Ennyi es
> nincs folytatas.
> Tudunk egyutt gondolkodni, tenni valamit e folyamat lassitasaert,
> megallitasaert?
> Te, ti hogy alltok ehhez hozza, mi a velemenyed? Neked az
> itthonmaradasba vetett hited miben gyokeredzik?
> Mit tudnank tenni, hogy Mi itt itthon erezzuk magunkat?
>
> P.S. En (meg Mares Sanyi baratom) itthon erezzuk magunkat Itt.
>
> Koszonettel
> Lepedus Istvan
> Szatmar
Vissza a kezdőlapra