ELNÖK: Köszönöm szépen, államtitkár úr. Napirend előtti felszólalásra jelentkezett Varga László frakcióvezető-helyettes úr, a Fidesz képviselőcsoportjából "A törvényhozók kötelezettsége a harmadik évezredben" címmel. Önt illeti a szó.

DR. VARGA LÁSZLÓ (Fidesz): Elnök Asszony! Tisztelt Ház! Az elmúlt évszázad volt történelmünknek az egyetlen olyan korszaka, amikor három megszállás alól szabadultunk fel, az első világháború után a Habsburg-elnyomás, a második világháború után a rövid, de kegyetlen nácizmus alól, míg az 1990 májusában tartott szabad választással a hosszú évekig tartó nép- és eszmeirtó, a nemes eszméket embertelenséggel behelyettesítő, az egyéniséget eltorzító kommunizmus alól. Szerencsére népünk helytállásával, nemzethű vezetőkkel átvészelte az időt, újra szabadok és függetlenek vagyunk, ugyanakkor jogos igénye, hogy mindazok, akik ebben a Házban ülnek és dolgoznak, munkájukban a nép érdekét képviseljék és öncélukat, önérdeküket helyezzék a közérdek mögé.

A kormány a nép megbízása alapján arra vállalkozott, hogy függetlenségünket megerősíti, a nép szabadságát erősíti, és célja a család, a nevelés, a tudomány, a tanulás erősítése, nem utolsósorban - mint kereszténydemokrata boldogan mondom - a szociális igazságosság megvalósítása, amely egyre több hangsúlyt kap, jelentvén, hogy az országban saját hibáján kívül ne legyen munkanélküli és nélkülöző.

Ebben a munkában az ellenzéknek kötelessége támogatni a kormányt. Ugyanakkor természetesen szükség van az ellenzék építő szellemű bírálatára és javaslataira, amit a kormánynak tekintetbe kell venni. Az elmúlt másfél év során a törvényhozásban az előző kormány két pártja - a Magyar Szocialista Párt és a Szabad Demokraták Szövetsége - munkájában sajnos az elveszett paradicsom, a hatalom visszaszerzésére irányuló küzdelmük, elkeseredett harcuk volt látható.
Ugyanakkor ebben a küzdelemben, ebben a nem mindig méltó harcban volt és van két olyan jelenség, amelyekre fel kell hívnom képviselőtársaim figyelmét. Az egyik az, hogy sokan vétenek nyelvünk tisztasága és szépsége ellen, és nem utolsósorban egyre gyakoribbak a gyanúsítások és rágalmazások. Sokszor úgy érzem, amit még 1947-ben sem éreztem ezen a helyen, hogy rendőrnyomozók beszélnek - lehet, hogy az előző foglalkozásuk ez volt - és nem törvényhozók. Szükséges lenne - amit már ügyrendi javaslatként meg is tettem -, hogy az ülésvezető elnök vagy alelnökök figyelmeztessék a képviselőt tévedéseire, és kérjék, hogy kérjen elnézést, s amennyiben nem teszi, vonják meg a szót tőle, mert ebben az Országgyűlésben csak azok szólaljanak fel, akik nyelvünk szépségét ápolják, és mások megbecsülését tisztelik. (Csige József: Akkor tegnap mi lett volna a fideszesekkel!)

Igen tisztelt Országgyűlés! Az előttünk álló feladatok valóban óriásiak. Az elmúlt negyven év szellemi és gazdasági téren végzett pusztítását nagyon nehéz egy évtized alatt helyrehozni. Az Egyesült Nemzetek Szövetségében 188 ország, míg az Európai Unióban 15 ország igyekszik a megválasztott vezetőket támogatni, segíteni abban, hogy a világbékét ápolják. A rengeteg nehézség és háború közepette már ötvenöt éve nem volt világháború, míg az első és a második világháború között csak huszonegy év telt el.

De nem kell továbbmennem, nem kell New Yorkba mennem, és nem kell Brüsszelbe mennem. Amit a magyarság, a magyar nép tanúsított az árvizek idején, mutatta azt az önfeláldozó, azt az egymást segítő munkát, amit, úgy érzem, a törvényhozóknak mindenképpen és mindenáron követni kell.

Igen tisztelt Országgyűlés! Tapasztalatom alapján állítom, hogy amennyiben az ellenzék nem szakít a gátló és - szabad mondani - sokszor mértéktelen és értéktelen munkájával, akkor az országban a nagy nehézségeket, elsősorban a szociális igazságosságot nem lehet megoldani.

Tisztelt Országgyűlés! Őszintén kívánom, hogy a harmadik évezredben ez az Országgyűlés legyen egy nemes küzdelem népünk javáért, jólétéért, szabadságáért és függetlenségéért, és csak erre összpontosítsunk! Kívánom, hogy az Országgyűlés legyen nyelvünk művelője és ne megrontója, legyen ez az Országgyűlés (Az elnök a csengője megkocogtatásával jelzi az időkeret leteltét.) mások személyiségének és becsületének a megvédése, nem pedig a besározása. És nem utolsósorban azt kívánom, de őszintén kívánom (Az elnök ismét jelzi az időkeret leteltét.), hogy mindazok, akik itt ülnek, nemzethűségből, nép iránti ragaszkodásból, nép iránt tett szeretetükből és cselekedetükből jól vizsgázzanak.

Köszönöm. (Taps.)
 

Vissza a kezdőlapra