Örülnénk, ha Vers rovatunk nemcsak a szerkesztőség izlését tükrözné, hanem - amint az egy internetes honlaphoz illik, olvasóink maguk adnának konkrét javaslatokat, mit gyűjtsünk össze, mit adjunk közre. Leveleiket az mkdsz@emil.alarmix.org címen várjuk.
 
 

Baleczky Katalin: A Himnusz-mondó versenyből nőtt ki az a csodálatos mozgalom, ami nem csak határon belüli fiatalokat szólít versmondásra, hanem a világ magyarságának szóló versmondó mozgalomról van szó. Azokat a gyerekeket hívjuk versmondó mozgalomba, akik 2001. augusztus 15-ig betöltik a 12. életévüket, illetve nem idősebbek 21 évnél. Nagyon sokan megijednek, amikor azt mondjuk, hogy 25 verset tudni kell. De hát gondolják végig azok, akik ebbe a mozgalomba bekapcsolódnak, illetve azok a kollégák vagy civil személyek, akik versmondó köröket szerveznek, hogy sokkal több verset tudnak, mint 25. Nem szabad ettől megijedni, hiszen általános iskolában a gyerekek jószerivel már tudnak ennyi verset. Na most honnan kell meríteni a 25 verset? A magyar nyelvű líra megteremtőjétől, Balassi Bálinttól - napjainkig. Egy tanácsadó füzetet szerkesztettünk férjemmel, Baleczky Ivánnal, amely versmondó gyerekeknek, versmondó zsűrinek, azoknak a tanároknak, felnőtteknek szól, akik ebben a mozgalomban részt kívánnak venni, hogy mi is a tennivaló.

Báthory Gábor: Többször használja a mozgalom szót. Hogyan lesz a versmondásból mozgalom?

Baleczky Katalin: Kereszténységünk 1000 évét ünnepeljük, államalapításunk ünnepére készülünk. Itt mindig van ünnepelni való. Az a célja ennek a mozgalomnak, hogy minél többen kapcsolódjanak be. Kapjanak kedvet ahhoz, hogy megtanuljanak egy-egy szép verset és ne érjen véget a költészet ünneplése, az anyanyelv ünneplése akkor, amikor 2001. augusztus 20-án befejeződnek a millenniumi ünnepségsorozatok, hanem továbbra is szeressék, örüljenek annak, hogy szép magyar nyelven tudnak beszélni. Nem csak idegen közegben megy tönkre a nyelvünk, hanem itthon, ahol nap, mint nap magyar szó kellene, hogy körülvegyen bennünket. Mi történik az anyanyelvvel a távoli múltból, a távoli hazából magaddal hozottal, az idegen nyelvi közeg mindennapi támadásai közepette? Megtépázódik, szürkül, megkopik, szavakat veszít, színt, zamatokat, színig telítődik idegenséggel és süllyed, süllyed a tudattalan mélyére. Na hát, hogy ne süllyedjen, ezért is ez a hatalmas összefogás. A Duna Televízióval együtt csináljuk ezt a hatalmas mozgalmat, egy-egy településen már megalakultak a versmondó körök, dolgoznak, tanulják a verseket. Az a célunk, hogy mindenki, aki hallja, kedvet érezzen ahhoz, hogy verset tanuljon és verset mondjon.

Báthory Gábor: Azt mondta, hogy a világ összes magyarjához szólnak. Nem tudom elképzelni, hogy mondjuk egy Amerikában vagy Ausztráliában élő, aki esetleg még magyarul is tud, hogy tud ebbe bekapcsolódni?

Baleczky Katalin: Fontos az, hogy körök alakuljanak, mert egy-egy gyerek nem igazán tud kapcsolódni. Tehát megalakulnak a körök, megtanulják a 25 verset. Egy-egy ünnepi versmondó napot szerveznek maguknak, mely kötődhet nemzeti ünnephez, kötődhet a település ünnepéhez, kötődhet híres-neves szülőkhöz vagy egy költőhöz. A Duna Televízió ezt nyilvántartja, számon tartja. Négy-öt versmondó körből a nagyon szépen szereplők alkotnak egy újabb versmondó kört, és piramisszerűen építkezünk. Tehát a legjobbak kiválasztódnak, és az az elképzelés, hogy 2001. augusztus 20-án a legtehetségesebbek, a legjobbak az Operaház színpadán Kossuth-díjas színészekkel együtt mutatkoznak be.

Báthory Gábor: Hallomásból úgy tudom, hogy az iskolákban a mai napig a legnagyobb zűrzavar uralkodik nemzeti értékeinkkel kapcsolatban, történelmi eseményekkel kapcsolatban a pedagógusok körében. Mit tanítsunk, hogy tanítsuk? 56-ról, 89-ről inkább nem beszélnek. Lesznek e olyan pedagógusok, akik megszervezik ezeket a versmondó köröket?

Baleczky Katalin: Lesznek. Már vannak. Már van kolléga, van szülő, esperes, aki ebben részt kíván venni. Biztos, hogy megvannak azok a személyek. Nem kötődik feltétlenül pedagógusokhoz az, hogy versmondó kört szervezzenek. Az én kerületemben, a XIII. kerületben egy előadóművész, Jancsó Sarolta előadóművész fogja össze a versmondó gyerekeket.

Báthory Gábor: Azt megértem, hogy az anyanyelvünkért, a nemzetért aggódó pedagógus azt gondolja, hogy fontos valamit tennünk az anyanyelvünk ápolásáért, a nemzettudatért. De vajon így gondolják e a gyerekek is, akik majd részt vennének ebben a mozgalomban?

Baleczky Katalin: A közelmúltban Sátoraljaújhelyen vettünk részt Himnusz-mondó versenyen. Milyen érdekes, Himnusz-mondó verseny Sátoraljaújhelyen 18 éve van és nem tudtunk egymásról. Tehát Sátoraljaújhelyen királyhelmeci gyerekek és sátoraljaújhelyi általános iskolások mondták el a Himnuszt és ott arról beszéltek, hogy nekünk gyönyörű verseink vannak és minden nap, amikor elolvasunk egy verset, bármelyik költemény is legyen az, megerősít bennünket abban, hogy igen, mi magyarok vagyunk, mi magyarul gondolkodunk, mi magyarul beszélünk. Azokat, akiket ez a mozgalom megszólított, mert megszólította őket, pontosan tudják, hogy miről van szó. Nagyon sokan vagyunk, akik nem tudunk egymásról. És ez a mozgalom azért is csodálatos, mert az anyanyelv segítségével egy vérkeringésbe kapcsolja a magyarságot és az anyanyelv védelmén és a magyar irodalom egyetemességén túl még az is a célja, hogy 1000 éves létezésünket hirdessük, és merjük megvallani azt, hogy itt vagyunk, élünk és élni fogunk.
 

Vissza a kezdőlapra