/szabad a gazda/
Ne akarja többet:
érd be a kevéske jóval.
Ám esélyt, ha látsz:
havazd be erényed sóval
és lobbal, sebbel
üzekedj – arravalókkal!
Sokasodjatok,
mondá az
Úr betűje is;
szabad a gazda
a kor düledékein már.
|
/körmenet-rend/
Gyónni szeretnék, mondja
lehajtott fejjel.
“Gondolattal, vagy szóval,
cselekedettel…” –
hallja a kérdést s rémülten
tiltakozik:
megbánni akar, nem tenni
talmi jót is…
|
/adóív/
Bolond a helyzet, bár farsang
már hamvába holt;
kuncogó péterfillérek
(mert bezárt a bolt…)
lármája forrasztja szánkra
a szót. Havazik…
Elértük a Lét partjait.
|
/csordaszellem/
Nagy volt a por; kimosott köpenyek
száradnak szerteszét. A nép pihen.
De jönnek a hírek: tán a vesztes
győzött?
S úgy épül új, hogy vissza – minden?
Tanácstalan arcok nézik lopva,
fűszálat
rágcsálva: társuk mit csinál?
Át kellene most öltözni gyorsan,
vagy cét bégetniük helyette inkább?
Idejövet még rendben ment minden;
de
mi a teendő DamaszKosz – után…?
|